Ez a weboldal sütiket használ. Az európai uniós jogszabályok értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy módosítsa adatvédelmi beállításait.
További információk Engedélyezem

Szerelem és szex /

Párkapcsolat /

Tiltott szerelmek

Tiltott szerelmek

Közzétéve: 2016.06.30.

Iskolai veszedelmek

Ezek a legközismertebb flörtök, hisz nincs ember, aki ne lenne érintett a témában: vagy azért, mert ő maga is részese volt hasonlónak vagy azért, mert hallott már az efféle kalandokról.

Minden iskolában vannak szimpi tanárok, és minden sulis fejében ott motoszkál valahol a tanár-diák szerelem csintalan kis ördöge. Ha másként nem, hát akkor a „mi lenne, ha…?” érzékeket csiklandozó költői kérdésében.

Nos, igen, ilyen ártalmatlan kis dologgal indul az egész. Egy érzéssel vagy fuvallattal, amit sokféleképpen neveztek már el. Ha trendik akarunk lenni, akkor hívjuk rezonanciának vagy a vonzás törvényének, ha a hagyományokhoz ragaszkodunk, nevezzük egyszerűen szimpátiának. Két ember hullámai a ráció számára felfoghatatlan módon egyszer csak összefonódnak, és olyan csodás összhangzást produkálnak, mint a rádió és az éter tökéletesen hullámzó frekvenciái.

Az pedig pech, ha ezek a bizonyos hullámok pont diák és annak tanárja között gerjednek.

Hogy ebből az egymásra gerjedésből aztán lesz-e „valami”, az számos körülményen múlik. A konvenciókhoz és a normákhoz való viszonyon, karaktereken és az azokhoz kapcsolódó nedveken, és még egy nedven, amit az igényesebb és diszkrétebb fogalmazás a „test kémiája” néven szeret emlegetni.

A belénk nevelt erkölcsi normák nem hagynak kétséget a szituáció megítélése felől. „Egy jó házból való úrilány” ugyebár elítéli az ilyen csúf kis liezonokat. De ellenérvek is bőven adódnak: a tilalom áthágásának édes borzongása, az egyszer élünk habzsoló mindent akarása, a végzettel való takarózás, felhasználva az „én mosom kezeimet” felszabadító filozófiáját.

Egy angliai felmérés szerint évente ezerötszáz ilyen jellegű kapcsolat szövődik. Mivel ez a statisztika rontotta a gondosan ápolt látszatot, lépni kellett az ügyben. Példás műgonddal épült fel a kiskapu: csak az azonos iskolában tanuló-tanítók közötti viszony tiltott, a többi diák és tanár a bűn terhe nélkül vétkezhet.

Tiltott szerelmek
A papok, lévén hús-vér emberek, jobb híján előszeretettel alkalmaztak „házvezetőnőket” és „titkárokat”. Egy XVII. századi összeírás arra enged következtetni...

Vétek és vétek között is van azonban különbség. Szintén Angliában történt az az eset, aminek az áldozata egy középiskolai tanár volt. Ő csak egy ártatlan puszit adott a kedvenc tanítványának, de azóta már azt is megbánta, hogy valaha a lányra nézett. Meghurcolt „szexuális bűnöző” vált belőle, akit elbocsátottak az állásából és pellengére állítottak, mint a középkorban a piacon közszemlére tett gyilkosokat. Pedig a „valamitől” még nagyon távol álltak.

A témában vannak egészen szaftos és büntetőjogilag is bonyolult ügyek. Ilyen például a morvaországi eset. Felkerült a világhálóra egy video, amiben egy iskola angoltanárnője szexelt egy koporsókészítővel. Ez kissé morbid. A diák-vonatkozása annyi, hogy egy tanulója instrukciói alapján. Ez kissé pikáns. Ha hozzátesszük, hogy a magát introvertáltnak mondó tanárnő missziós és teológiai tanulmányokat folytatott, akkor ez…

Nos, a pontok helyébe mindenki írja be a saját jelzőjét!

Felszenteltek vétkei

Valamikor, a kereszténység hajnalán a papok ugyanúgy nősültek, mint más földi halandók. De míg a papok továbbra sem változtak, az őket kordában tartó törvények igen. A cölibátust a tridenti zsinat vezette be. „Sokkal odaadóbb híve lehet Krisztusnak az, aki nőtlen, mert hiszen így teljes személyét és lelkét az Úrnak ajánlhatja fel, s egyébiránt az önmegtartóztatás növeli a a papok erkölcsiségét” - hangzott a mondvacsinált ideológia. (Volt ugyan lehetőség nős pap felszentelésére is, de azzal a feltétellel, ha felesége beleegyezik a végleges különválásba. Ez azonban a fából vaskarika tipikus esete.)

Az egyház szent és sérthetetlen hierarchiája azonban furcsa disszonanciákat szült. A pápák szeretőit óvták és védték, a kis papok meg mehettek az úristenhez panaszra, ha esetleg kiderült róluk „bűnös” hajlamuk.

Ráadásul maga az Úr sem volt következetes, mert míg egyeseknek megengedte a szerelmi életet, (reformátusok) másoknak egy jó adag bűntudatot nyomott a nyakába, ha ilyenre vetemedett. (katolikusok)

Ám hiába alkotta a magasztos elme szentséges tilalmait, ha közben a test csak test maradt, és ennek megfelelően funkcionált. A papok, lévén hús-vér emberek, jobb híján előszeretettel alkalmaztak „házvezetőnőket” és „titkárokat”. Egy XVII. századi összeírás arra enged következtetni, hogy a papok 70%-a tartott szeretőt. Óvatos becslések szerint manapság a római katolikus papok 20-30%-a él viszonylag stabil párkapcsolatban nővel.

Iskolapélda a jezsuita Michaelnek és társának, Louise-nek a története. A tizenhat éves lány a chicagói egyetem filozófia szakára járt, amikor teljesen belehabarodott az akkor harminckét éves tanársegédbe. Öt dollárban fogadott a barátnőjével, hogy megszerzi magának a jóképű papot. A fogadalmat tett követte. S hogy eredménnyel járt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy három gyereket szült kiválasztottjának és harminc évet húzott le mellette. Némi szépséghibája a történetnek az, hogy csak a négy fal között működött az idill, a külvilág felé, a való életben ők nem voltak egy pár, sőt, még Michael halálához sem lehetett köze. A halotti torra és virrasztásra nem volt hivatalos a kis család, hiszen ők nem is léteztek, az egyház szemében legalábbis nem.

Említésre méltó még Michael atya ars poeticája. Ő ugyanúgy újradefiniálta esküjét, mint ahogy tette ezt nagy valószínűséggel sok száz társa. Az új perspektíva újszerű megvilágításba helyezi a dolgokat. E szerint a cölibátus Isten ajándéka, ezért nem erőltethető a papokra. A szüzesség nem más, mint hűség az egyetlenhez (az egyetlen nőhöz) A harmadik tétel olyan veretes, hogy csakis szó szerint idézhető, miként a szentírás szavai: „Egy intenzív orgazmus átélése a lehető legközelebb visz annak a megértéséhez, milyen erős Isten szeretete.” Ezt a keleti filozófiák úgy fogalmazzák meg, hogy az orgazmusban válik tapasztalattá isteni létünk és önvalónk.

Vén kecske-effektus

Manapság már túl vagyunk azon a begyepesedett gyakorlaton, hogy öreg férfi hívjon az ágyába fiatal lányt. Az emancipáció rögös útján eljutottunk odáig, hogy éltesebb hölgyek is megtehetik ugyanezt: fiatalabb fiúkkal frissítik megfáradt vérköreiket.

Hogy ki miért választja a szerelmi gyakorlatozás eme formáját, annak nagyon sok oka lehet. Persze a korosabb oldalról szemlélve a dolgok állását igazán érthető: nyilván vonzóbb, kívánatosabb és sokkal érzékfokozóbb egy friss hús, mint az inas-rágós régi. Hogy azonban egy fiatal test milyen rejtett örömöket tud felfedezni hervadó párjában, az már inkább rejtély. Ezt a gusztustalanul materialista megközelítést persze kikérhetik maguknak azok a párok, akik az ideákra építenek. Ők megvetik a test-központú szerelmet, és annak szellemi, transzcendentális oldalát hangsúlyozzák, mondván, hogy a szerelemnek semmi köze a testhez, mert az magasabb régiókban szárnyal, mint hogy ilyen alantas vonatkozásai legyenek.

Egyébként pedig az öreg test fiatallal való keresztelése nem holmi erotikus fertő, hanem orvosilag javasolt gyógymód. A XVII. század szülte azt az orvost, (H. Boerhaave) aki öregedő páciensei lelkes helyeslésére kitalált egy eléggé kellemes és könnyen megvalósítható fiatalító módszert. Ehhez nem kellett más, mint egy ágy, s benne egy hamvas fiatal test. Az energiabajokkal küzdő páciens csak befeküdt ebbe az ágyba, és legalább egy éjszakára ott is maradt. A betegek másnapra feltöltődtek életerőkkel. A feltöltődött betegek úgy hajtottak fejet a tudós orvos előtt, mint ahogy ő tette a virágokkal. (Az a hír járta, hogy Boerhaave minden alkalommal megemelte a kalapját, ha elhaladt egy bodzabokor mellett, olyan nagyra értékelte a növény gyógyító erejét.)

Napjainkra olyan gyakorivá váltak a különböző korú keresztezések, hogy már meg se kottyan, ha tíz-húsz éves különbségű párokkal találkozunk. Hol van már az idő, amikor cikis volt két évvel fiatalabb fiúval lógni? Szinte természetes színfoltja az utca képének a középkorú öregúr lánya-féle szeretővel az oldalán. Elnőző mosollyal konstatáljuk a tényt: íme, egy sikertörténet, valaki szembeszállt a kapuzárási pánikkal és hősiesen megküzdött vele, egy újabb családalapítással teremtve meg az „előttem az élet” csalfa illúzióját.

És a középkorú hölgyek, akik győzelmi zászlóként mutogatják meghódított fiacska-korú pasijaikat. A zászlóra üvöltő betűkkel ráaranyozzák: „kellek én még valakinek!” Az illúziógyártásban ők is dobogósak.

- Intera –