Ez a weboldal sütiket használ. Az európai uniós jogszabályok értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy módosítsa adatvédelmi beállításait.
További információk Engedélyezem

Szerelem és szex /

Párkapcsolat /

Papírral vagy nélküle?

Papírral vagy nélküle?

Közzétéve: 2016.06.27.

Hiába keresnénk régi iratokban szavakat arra a helyzetre, amikor egy férfi és nő fogja magát és összebútorozik, anélkül, hogy a legapróbb  fogadalmat is tenné a másik felé.

Nem találnánk semmit, mert hogy nem létezett a gyakorlat.

Aztán lassan kezdett begyűrűzni a köztudatba  egy fogalom: „vadházasság.” Ez a szó már önmagában is kész ítélet. A „vad” beszédes előtag arról mesél, hogy a szóban forgó dolog valami csúnyaság és mindenképpen elítélendő. Egy magára valamit is adó, tisztességes állampolgár elhatárolódik tőle.

Utána azonban enyhült a társadalom. Ugyanezt a formációt kezdte másképp nevezni, azt mondta róla:”próbaházasság.” Ugye, ez már jobban hangzik! Teljesen olyan, mint egy igazi, törvényes, elfogadott, csak egyelőre még a próba szintjén. Ahogy az ember tesztel egy új autót, fut vele egy kört, mielőtt végleg elköteleződne mellette.

Magyarországon a hetvenes évektől tünedeztek fel együttélési kapcsolatok, de ez az összes családhoz viszonyítva elenyésző volt (mindössze 2,1 százalék). 2005-ben ez az arány már tíz százalékos volt, s azóta folyamatosan növekvő tendenciát mutat.

De senki sem gondolja, hogy győzelmet is arat. A helyzet az, hogy minden népszerűsége ellenére is csak második helyre szorul. Igazából  nagyon kevés azoknak a száma, akik az élettársi kapcsolatot a házasság egy alternatívájának tartják. Inkább csak „átmenetnek”, szükségmegoldásnak, amit majd alkalom adtán követ egy törvényes, tartósabbnak hitt megoldás. A párkapcsolatok színterén abszolút aranyérmes a házasság.  Az emberek többsége még mindig házasodni akar.

Papírral vagy nélküle?
A statisztika néha meglepő eredményeket produkál. Ki hinné például. hogy nem a diákok, hanem a középkorúak körében elterjedt ez az együttélési forma.

Házasodni akar, de vagy nem tud, vagy nem mer. Ezért választja az élettársi megoldást.

Felmerül a kérdés: kik és miért döntenek az élettársi viszony mellett?

Érdekes megfigyelést végeztek a szociológusok. Kiderítették, hogy nyugat-Európában a magasabb iskolai végzettségűek élnek házasság nélkül együtt. Nálunk viszont épp fordítva: az élettársi kapcsolatokba lépők kevésbé iskolázottak, mint a házasságban élő társaik. A statisztika néha meglepő eredményeket produkál. Ki hinné például. hogy nem a diákok, hanem a középkorúak körében elterjedt ez az együttélési forma. Ezen belül is az elváltaknál jellemző, az özvegyek és az idősebb korúak nem sokat nyomnak a latban.

Vagyis nagyon úgy tűnik, hogy egy rosszul sikerült házasság után még hajlandóak az emberek új kapcsolatokat létesíteni, de csak nagyon óvatosan. Inkább az egy háztartásban élést választják, mint a házasságot. Viszont minél hosszabb ideig kóstolgatják az egyedüllétet, annál jobban ízlik nekik.

Van olyan, aki eleve elutasítja a házasság intézményét. Ennek számos oka lehet: rossz példa van előtte, retteg az elkötelezettségtől, félti szabadságát vagy túlzottan szereti a változatosságot. Van azonban olyan is, aki az objektív akadályok legyőzése után nem is tud másban gondolkodni, mint egy jó házasságban. Az ő lelki szemeik előtt egy olyan házasság lebeg, amely anyagilag megalapozott. Ha már van bebútorozott lakás, felturbózott kocsi és beton biztos állás (van ilyen manapság?), akkor jöhet az életre szóló frigy.

Mi szól az együttélés mellett?

A közvélemény egy része úgy tartja, hogy mélyebb és őszintébb egy kapcsolat, ha nem a házasságkötő levél ragasztja össze, hanem az érzelmek (a kettő persze nem zárja ki egymást). Állítólag nagyobb energiákat fordítanak konfliktuskezelésre vagy kapcsolatápolásra a papír nélkül együtt élők.

De ha már a jognál lyukadtunk ki: kétségtelen előnye a házassággal szemben az, hogy abban az esetben, ha mégiscsak megunnák egymást, egyszerűbb a szétköltözés. Ebben az esetben ugyanis csak fogja cókmókját az illető és szép csendben odébbáll. Azt nem kell ecsetelni, hogy a házasság felbontása ennél sokkal nagyobb vérveszteségekkel jár.

S mi szól ellene?

A tisztázatlan jogi viszonyok például. Az együtt élők gyerekeinek pocsék statisztikája: sérültebbek lelkileg és szegényebbek anyagilag. Kiszámították, hogy hatszor annyi viselkedési problémákkal küzdenek ezek a gyermekek és 90 százalékkal gyengébb iskolai eredményeket produkálnak. S még egy riasztó adat: az állami börtönökbe kerülő fiatalság 70 százalékánál az édesapa nem él a családdal.

Szóval sokkal jobb a házasság? A házasság mellett voksolók fő érve az, hogy felelősségteljesebb és biztonságosabb a hivatalosan összeláncolt kapcsolat. A gyerekek és a jog szempontjából pedig egyértelműen ez az üdvözítőbb.

De hogy mégsem olyan rózsás a helyzet a házasságok színterén, arról azok a bizonyos makacs számok tanúskodnak, amiket már minden párválasztó kapásból fúj. Hát igen, ha annyira jól működnének, nem végződne minden második válással.

Ezek után csak nagyon félszegen teszem fel a kérdést: melyik megoldás gyümölcsözőbb, papírral, törvényes alapokon, vagy papír nélkül szabadon? Attól tartok, erre mindenkinek magának kell megválaszolni . Szókratész, a nagy görög gondolkodó semmi biztatót nem ígér erre nézvést. Azt mondta, hogy „cselekedjél tetszésed szerint;akármire szánod magad, egyformán megbánod.”

- Intera –