Ez a weboldal sütiket használ. Az európai uniós jogszabályok értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy módosítsa adatvédelmi beállításait.
További információk Engedélyezem

Hírek, aktualitások /

Mindenféle /

De jó lenne örökké fiatalnak lenni

De jó lenne örökké fiatalnak lenni

Közzétéve: 2016.06.28.

Hosszú élet - rövid fiatalság

Először is nem árt helyére tenni a fogalmakat. Mert két külön dologról van szó. Van egyrészt a tiszavirág életű fiatalság. A tudomány jelenlegi állása szerint ez a kellemes időszak életünknek csak sajnálatosan rövid szakaszára adatik meg.

Miután ezzel a kegyetlen ténnyel szembesült az ember, akkor jött az alkudozás a sorssal. Na jó, ha fiatalok nem is lehetünk sokáig, legalább csak legyünk. Jó sokáig.

Erre nézvést születtek már teóriák. A feljegyzések szerint egy Rovin Sándor nevezetű ember és annak felesége élt eddig a legtovább. Állítólag 147 évet töltöttek el egymás mellett. Hogy ez mennyire áldásos dolog, azt döntse el mindenki magában. Mindenesetre a hosszú életük okát két roppant egyszerű élelemre vezették vissza. Szerintük a naponta fogyasztott pohár tej és a hamu alatt sült török búzás pogácsa a titkok nyitja.

Lehet, hogy van benne valami. A mértékletes étkezés nemcsak a modern elméletek jelszava, már az ókorban is ezt hirdették: lelki derű, nyugalom és mértékletes étrend. Lám, nem ment előbbre a világ, legalábbis ami a hosszú élet receptjét illeti.

1556-ban szenderült örök álomba az a 104 éves férfi, aki egy hosszú könyvben hagyta az utókorra hosszú élete hiteles történetét. Ő is a kevés evésre esküdött. Éppen annyit fogyasztott, ami életben tartotta. Élete alkonyán mindössze két tojást. Lakomájához beosztóan viszonyult. Egyiket ebédre, másikat vacsorára tálalta fel magának.

Csodák pedig vannak?

Az irodalomban biztosan. Mint ahogy a mitológiabeli Hérának sem volt egyéb dolga, mint alkalomadtán megfürödni az élet vizében, úgy a többi fiatalodni vágyónak is ennyi csak a teendője. A lakóhelyéhez legközelebbi életforrást felkeresni és megmártózni benne. Működik is ez szépen - a mesék és a legendák birodalmában.

Élő emberrel azonban még senki sem találkozott, aki egy fürdést követően éledt volna újjá. S noha egyelőre az élet vizére keresztet lehet vetni, megfiatalodott emberek igenis léteznek. Most nem a házastársukat frissen eltemető víg özvegyekre gondolok. Mert hogy ez a pszichés indíttatású újjászületés is létezik, az biztos. Hanem azokra az emberekre, akikről szólnak a krónikák.

Neves volt ebben a témában monviedrói apáca fejedelemnő. Tisztességben megélt századik életéve után történt a csoda: kinőtt valamennyi elveszettnek hitt foga, fekete hajak sarjadtak ősz tincsei helyén, szürkés arca rózsássá változott. Mielőtt valaki legyintene erre, és azt mondaná, ez csak a legendák mesés világa, gyorsan leszögezem: az orvostudomány is deklarált hasonló eseteket. Az élet alkonyán kinőtt fogakról és hajakról értekezett már az orvosi világ is.

De hogy egészen friss példát hozzak, megemlítem Szepes Mária emlékét. Ő ír egy Angéla nevű nőről, aki születésétől fogva béna volt. Élete közepén történt vele a csoda. Elkezdett járni és túlélte férjét is. Neki Jézus segített.

Az állatvilág analógiái is érdekesek lehetnek. A szarvasok megfiatalodása köztudomású. De a sas életútja is kész csoda. Amikor kellően megöregszik, akkor az égető nappal leperzselteti megfáradt tollait, és vadonatújat növesztve továbbél, akár száz esztendeig is.

De jó lenne örökké fiatalnak lenni
Legendája egészen Jézusig terjeszkedett. Állítólag személyesen ismerte a világmegváltót, de ez nem akadályozta meg abban, hogy néhány századdal később XV. Lajos ...

Nem boszorkányság, bár annak tűnik

Életelixír: Senki nem látta, csak hallott róla. Az alkimisták egyfolytában rebesgetnek a tudásáról. Különféle történetek keringenek emberekről, akik évszázadokon keresztül élnek közöttünk, egy folytonosságot, hidat képezve a korok között.

Ilyen volt a hírhedt Saint-Germain gróf. Legendája egészen Jézusig terjeszkedett. Állítólag személyesen ismerte a világmegváltót, de ez nem akadályozta meg abban, hogy néhány századdal később XV. Lajos bizalmasa legyen. Elég szép karrier ez egy embertől, akinek a mesék magyar szálakat is szőttek. Bizonyos források szerint ugyanis II. Rákóczi Ferenc törvénytelen fia volt. Ha hinni lehet a krónikának, a gróf birtokolta a sokak által áhított elixírt, ennek köszönhette irigylésre méltóan hosszú életét. Az sem kizárt, hogy napjainkban is közöttünk bolyong.

Különösen nagy esély van erre akkor, ha ismerte egy Cagliostró nevű ember receptjét. Ő nem alkimista volt, de állítása szerint ismerte az alkimisták bűvös italát. Nem kevesebbet állított, mint azt, hogy megfelelő technikákkal 5557 éves szellemiség érhető el. Harminckét napos böjtölés után egy materia prima szert ajánl, ami hatására megindul a megújulási folyamat.

Vérátömlesztés: Egy időben nagy reményeket fűztek a vérátömlesztéshez. Azt tartották, hogy a régi vér lecsapolása és frissel való feltöltése biztos utat jelent. A XVII. században élte virágkorát, amikor Robert Dessgabetsz előállt az ötlettel: hiszen itt van előttünk az életelixír, minden fiatal ereiben ott csörgedez. Nincs is más hátra, mint megcsapolni a fiatalokat, és feltölteni a friss folyadékkal az arra rászorulókat. Az eredmény garantált. Akkor ingott meg ez a bizodalom, amikor a harmadik önként jelentkező páciens belehalt a kísérletezgetésbe.

Szunamitizmus: Hogy hoz-e mérhető eredményeket, azt nem tudni, viszont hogy még a gondolata is vérpezsdítő, az biztos. Ez a terápia fiatal lányokat használ „ágymelegítőnek”. A megfáradt és megvénhedt test újraéled, ha fiatal lányokkal hál együtt. (Idős hölgyek fiatal fiúkkal való kezeléséről nem szól a fáma, de az analógiák törvénye reményt ad nekik is.) Másik változata szerint elég csak a fiatal lányok lehelettét bevetni a cél érdekében.

Akinek ez a fajta gyógymód nem adatik meg, annak be kell érnie tyúkokkal. Ha a betegeskedő tyúkokra fekszik, akkor jó esélye van arra, hogy az állatokban lakozó életszellem átszívódik leépülő testébe. Tagadhatatlanul kellemesebb megoldásnak tűnnek a lányok, mint a tyúkok, de kényszermegoldásnak ez is megteszi.

Remény azért mindig van

A böjtölés, a korlátozott étkezés kivétel nélküli kívánalma minden eljárásnak. Ez talán rossz hír a hasukat imádóknak, de jó hír annak, akit érdekel az egészség. Sajnos, ez kikerülhetetlen: aki hosszú életet szán magának, annak keveset kell ennie. Így tesznek a világ legendásan hosszú életű népei is. A Japánok algaevése, a kaukázusiak matzonija (kecske- vagy birkatejből erjesztéssel készült ital) ugyanolyan hatásosnak bizonyulnak, mint mondjuk a hunzák életvitele. (Ott a férfiak még kilencvenéves korukban nemzőképesek, a nők meg letagadhatnak tíz-húsz évet!) A nem evést preferálják a jógik és a csendes–óceániai „túlélők” is. Aki tehát hosszú életre apellál, első lépésként mondjon le a nagy zabálásokról. Ez elég kézenfekvő eszköznek tűnik. A csoda tehát, ahogy ez már megszokott tőle, a lábaink előtt hever, csak le kell nyúlni érte.

A nem evés mellett persze akad még néhány feltétel. Olyan klíma és olyan genetika sem árt, ami hozzásegít a vágyott célhoz. Ennek megtalálása egyéni megoldásokat, nagyfokú kreativitást, és még nagyobb szerencsét követel.

- Intera –