Ez a weboldal sütiket használ. Az európai uniós jogszabályok értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy módosítsa adatvédelmi beállításait.
További információk Engedélyezem

Életmód /

Igaz történetek /

Igaz történet a lányról és anyjáról

Igaz történet a lányról és anyjáról

Közzétéve: 2016.06.24.

Aztán rájöttem, hogy, értelmetlen és nevetséges ez a számolgatás, nem érek el vele semmit, azt meg főleg nem, amit leginkább szeretnék, hogy tisztára mossam magam, elsősorban magam előtt.

Történetem egy pontig annyira tipikus, hogy már szinte unalmas is.

Korán ért a szerelem, nagy, mindent elsöprő diákszerelem. Gabi a szomszédos osztályba járt, matek tagozatra, ők voltak a nagymenők, akik nem elég, hogy okosak voltak, de még jól is sportoltak. Velük ismerkedni és őket behálózni nem kis rangot jelentett a gimnázium ismerkedési hierarchiájában.

Ráadásul én pisis elsős voltam, ő meg nagy harmadikos. Nem kell mondani, milyen büszke voltam magamra akkor. Dagadó mellekkel vonultam végig a folyosón, én, a szívtipró gólya, megszereztem magamnak egy pasit, az egyik legjobbat, akit megszerezni érdemes. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy nem voltam rossz csaj, bájos kis pofika, darázsderék, jó cuccok, nő a javából.

Viharos szerelem volt. Az érettségi után nyomban összeházasodtunk, két év múlva megszületett Panni.

S ezzel vége. Ez volt hatalmas love storynk utolsó kellemes epizódja. Mert ettől kezdve minden gyökeres fordulatot vett. Nem értettem, mi történt velünk, csak azt éreztem, hogy valami nagyon megváltozott. Mintha egy gonosz varázslat áldozatai lennénk, mintha valami boszorkányos átok nyírbálná, hasogatná szerelmünk addig ragyogó és makulátlan palástját.

Persze, mint utólag kiderült, nem volt sem boszorkány, sem átok, hacsak nem veszem annak Mariannt, aki az én csodás kis hercegemet elhódította. Gabi azzal magyarázgatta utólag a dolgot, hogy értsem meg, neki nem volt több nője, és akkoriban úgy érezte, valamiről vészesen lemaradt, és az nem lehet, hogy ne ízleljen meg másokat is.

Az ízlelésből lakoma lett, gyomorrontással. Ugyanis fél évre azután, hogy megismerkedett Mariannal, el is költözött tőlünk.

Én ott maradtam Pannussal kettesben. Először letörten, leverten, mint a használt bili füle, aztán napról napra jobban birkózva a feladatokkal.

Úgy voltam vele, hogy a kislányomnak anya kell, aki használható, és nem mosogatórongy, akivel fel lehet törölni a padlót. Ezért szándékosan és tudatosan építettem magam, próbáltam kikászálódni kátyúmból, és minél harmonikusabb létet teremteni kettőnk számára.

Igaz történet a lányról és anyjáról
Aztán rájöttem, hogy, értelmetlen és nevetséges ez a számolgatás, nem érek el vele semmit, azt meg főleg nem, amit leginkább szeretnék, hogy tisztára mossam magam...

A harmóniába nem fért bele férfi, úgy éreztem, azzal csak megzavarnám Pannit, és megzavarnám kettősünk csodásan kialakított békéjét.

Szóval úgy éltem le az életem, ha tetszik önmegtartóztatásban, önként vállalt cölibátusban, egyrészt az ő nyugalmáért, másrészt az enyémért. Olyan nagy gondot ez azért nem okozott, rengeteget dolgoztam a munkahelyemen és otthon is, nem volt időm ábrándozni, vagy lelkizni. Sőt, úgy éreztem, még jó, hogy nincs pasim, mert fogalmam sincs, hova suvasztanám be ezer teendőm közepette.

Így teltek el az évek, jó élettel, szép emlékekkel.

Már amikor nagyobbacska lett Panni, kiskamasz, akkor kezdett bennem ágaskodni valami. Én akkoriban jutottam el arra a gondolatra, amire Gabi évekkel korábban: hisz itt vagyok, még fiatalon, jó kondíciókkal, de kihasználatlanul. Életemben egyetlen férfit ismertem, igazából semmi tapasztalatom nincs a szexről, a másik nemről. Itt az ideje, hogy bepótoljam ezt a mulasztásom. Még lehet pár jó évem, aztán menthetetlenül elér engem is a nyanyaság.

Na, ezek a gondolatok aztán tettre sarkalltak. Nyiladozni kezdett a figyelmem, és a szexusom is. Ahogy eddig észre sem vettem, hogy férfiak is szaladgálnak körülöttem, most minden más neműben potenciális partnert találtam. Mindenkit ezen a szemüvegen keresztül néztem: lehet-e vele valamit kezdeni, vagy nem?

Igaz, ezek inkább csak elméleti keresgélések voltak, a valóságban egyetlenegy árva fiúval próbálkoztam, mert a többitől már indulásnál elment a kedvem. Mindenkiben találtam valami kifogást, senki sem felelt meg az elvárásaimnak. Ez a fiú, mondjuk úgy, elment.

Nekem viszont a kedvem ment el, amikor a randevú végére értünk. Szörnyű volt, illúzióromboló, szenvedély nélkül ágyba bújni valakivel maga volt a pokol.

A kudarc után hanyagoltam a dolgot, de azért a kisördög folyamatosan ott bujkált bennem, és azt sziszegte a fülembe, hogy hisz fiatal és szép vagy még, miért nem fogsz magadnak valakit.

Hát, ebben az állapotban jelentette be Panni egy bánatos őszi vasárnapon, hogy három hete összeismerkedett egy hapsival a discóban, és hogy úgy érzi, nagyon szereti, és hogy szeretné bemutatni nekem, és hogy mit szólok hozzá.

A hírnek, hogy a lányom pasival jár, tulajdonképpen örültem, de amikor megtudtam, hogy tíz évvel idősebb nála, dobtam egy hátast. Nem erre számítottam, ezt enyhe túlzásnak tartottam. Meg vagy te őrülve, egy felnőtt férfival, hisz te még gyerek vagy.

De miután még napokig ment a puhítás, hogy így, meg úgy, meg nem is öreg, nagyon is gyerek, és olyan édes, és feltétlenül látnom kell, győzött a kíváncsiságom.

Na jó, legyen, aminek lenni kell, ha Panninak ennyire fontos, nekem is el kell fogadni, és majd személyesen meglátjuk, hogy mire megyek vele, meg az elfogadással.

Addig csűrtük-csavartuk a dolgot, hogy megismerkedésük harmadik hónapjában végre felhozta Rolit.

Ha visszagondolok arra a pillanatra, amikor megjelent az ajtóban, kissé zilált, bozontos hajjal, mélybarna őzike szemekkel, ma is borsózik a hátam. Nem szépítgetem: tetszett a fiú. De ami a pech: nem ÚGY. Nem úgy, ahogy egy anyának tetszik lányának az újdonsült lovagja. Úgy tetszett, mint férfi, mint álmaim lovagja. Megbabonázott, lefőzött az első perctől kezdve.

Imádtam mindent rajta. A hangját, a nevetését, bicepszén feszülő fimon bőrét, a kicsi tüzes villámokat a szemében.

Na, jól nézünk ki. Most mit csináljak? Ez a pasi tizenhárom évvel fiatalabb, mint én, de ami ennél sokkal nagyobb baj, a lányom első nagy szerelme.

Próbáltam elhessegetni gondolataimat, bagatellizálni az érzéseket, amit Roli kiváltott belőlem, de mint kiderült, nem nagy sikerrel. Nyilván látszott rajtam, hogy már évek óta nem voltam senkivel, és felgyűlt energiáim összes robbanó tüzével vágyom rá, nyilvánvaló volt iránta táplált szimpátiám, mi több, iránta való vad ösztöneim. Tudta, ha nem is fogalmazta meg, hogy nyílt préda vagyok, és azt csinál velem, amit akar.

Egy idő után én is éreztem, hogy kölcsönös az érdeklődés, és ő sem éppen úgy néz rám, mint kedvese édesanyjára. A nőt látta bennem, nem az anyatigrist, hanem a mindenre kész hiénát.

A dolgok elkerülhetetlenül sodortak végzetünk felé. Panni egy hétvégi kurzuson volt Pesten, mi pedig „véletlenül” összefutottunk otthon. Fergeteges éjszakát töltöttünk együtt.

Csak reggel ért minket a kijózanodás rettenete. Mi lesz most? Hogyan nézünk egymás szemébe? Mi hárman? Ő, Panni, meg én?