Claudius hatalmas sereget szeretett volna. Azt várta, hogy a férfiak önként csatlakozzanak hozzá. Sok férfi viszont nem akart háborúkban harcolni. Nem akarták elhagyni feleségüket és családjukat. Mint ahogy már kitalálhattad, 
nem sokan jelentkeztek. Ettől Claudius dühbe gurult. Így mi történt? Őrült ötlete támadt. Úgy gondolta, hogy ha egy férfi nem házas, akkor nem bánja, ha csatlakozni kell a hadsereghez. Így elhatározta, hogy nem engedélyezi a további házasságkötéseket. A fiatal emberek úgy érezték, ez az új törvény kegyetlen. Én meg úgy gondoltam, ez természet ellen való! Természetesen nem támogattam a törvényt.
Említettem már, hogy pap voltam? Egyik kedves tevékenységem a párok összeadása volt. Miután Claudius császár meghozta a törvényt, nem hagytam fel a házassági ceremóniákkal – természetesen csak titokban. Ez igazán izgalmas volt. Képzelj el egy apró, gyertyafényes szobácskát egy menyasszonnyal, egy vőlegénnyel és velem. Suttogtuk a ceremónia szavait, és dermedt csendben vártunk, míg a katonaléptek zaja elhalt.
Egy éjjel lépéseket hallottunk. Rémisztő volt. Istennek hála, a pár, akit összeadtam, időben elmenekült. Engem elfogtak. (Azt hiszem, nem voltak már olyan könnyűek a lábaim, mint egykor.) Börtönbe zártak és közölték, hogy büntetésem a halál.
Próbáltam vidám maradni. És tudod mit? Csodálatos dolog történt. Sok fiatal jött a börtönhöz meglátogatni engem. Virágokat és üzeneteket dobtak fel az ablakomba. Tudni akarták, hogy én is úgy hiszek-e a szerelemben, mint ők.
Az egyik a fiatalok közül a börtönőr lánya volt. Az apja megengedte, hogy meglátogathasson engem a cellámban. Néha órákig ültünk és beszélgettünk. Ő segített tartani bennem a lelket. Egyetértett velem abban, hogy helyesen cselekedtem, hogy figyelmen kívül hagytam a császár parancsát, és titokban adtam össze a fiatalokat. A halálom napján hagytam egy rövid üzenetet a barátomnak, melyben megköszöntem a barátságát és kitartását. Így írtam alá: „Szeretettel a te Valentinodtól.”
Hiszem, hogy ez az üzenet volt a kezdete annak a szokásnak, hogy Valentin napon szerelmes üzenetek küldenek egymásnak az emberek. Az üzenetet halálom napján, i.sz. 269-ben, február 14-én írtam. Azóta minden évben ezen a napon az emberek erre is emlékeznek. De a legfontosabb: hisznek a szerelemben és a barátságban. És amikor Claudius császárra gondolnak, emlékeznek rá, hogyan próbált a szerelem útjába állni, és csak nevetnek rajta – mert tudják, hogy a szerelmet nem lehet legyőzni!
Kapcsolódó cikkek:
Hogyan lehet környezetbarát a Valentin nap?
Mit adhatunk ajándékba a pasinknak?
Környezettudatos vásárlás - az élhetőbb jövő záloga
A Valentin nap története
