Egyébként pedig továbbítsuk a kérdést a férfiakhoz, vajon ez tetszik-e nekik? A válasz borítékolható, ezért e téren talán nem is lehet több kétségünk.
Viszont ahhoz, hogy szép és okos minőségünkben továbbra is tündökölhessünk, nem árt időről-időre képeznünk magunkat. A szépség olyan, mint a gondos munkával megszerzett tudás, vagy egy bimbózó esetleg kiteljesedett párkapcsolat: ha nem tartjuk karban folyamatosan, a dicsőség virága hamar elhervad. Fontos tehát a megújulás.
Mit tesz ezért a szép és okos magyar nő?Praktikákat les el más nemzetek nőtagjaitól és beépíti azt mindennapjaiba, a folyamatos megújulás, az érdeklődés fenntartása céljából.
Vegyük most górcső alá francia társainkat, akik az elegancia, a bűbáj és a modern nő archetípusának megtestesítőjeként méltán szolgálhatnak például a világ hölgyeinek számára – még mi, szép és okos magyar nők is elleshetünk tőlük pár fortélyt, hogy hírnevünket továbbra is fenntarthassuk.
Bátran állíthatjuk, hogy a francia nők az ujjuk köré csavarják a férfiakat – milyen előnyös tulajdonság ez! Teszik ezt nem kihívóan, nem direkt szexre felbujtással, hanem pimaszul, vagány és magától értetődő módon. A flörtölés, a sejtelmes megjegyzések körüllengik a francia nők mindennapjait. S hogy miért tetszik mindez a férfiaknak? Más ez, mint a túlszexualizált világunk örökös erotikus képi megjelenítése (nézzünk csak végig az utcán). A férfiak hamar vevők eme kellemes franciás játékra, mert bár tudják, hogy mindez nem felhívás keringőre, mégis, a bájos kétértelműség legyezgeti hiúságukat. A játékban benne rejlik a kölcsönös tisztelet, amely a női lét lehetőségeinek egyszersmind határainak tökéletes ismeretéből adódik. Ez nagyon fontos: a játékosság alapját a nemi szerepek messzemenőkig terjedő tiszteletben tartása övezi, amely közel sem a patriarchális berendezkedés, netán az asszony háztartásbeli szerepét jelenti.
Egy francia nő jól ismeri az aranyszabályt: egy kapcsolat akkor igazán működőképes, ha a férfi férfinak érzi magát, és szentül hiszi, hogy az irányítás az ő kezében van. Megadják hát neki ezt az érzést még akkor is, ha történetesen az igazság ettől messze áll.
Mióta létezik a francia nemzet, nőalakjai azóta az igazi nőt testesítik meg, mindig a kor ideáljának megfelelően – mégis tartózkodva a túlkapásoktól, ám ha a hagyományaik azt kívánják meg, mernek különbözni is. Ettől lesznek igazán sikkesek, egyediek, ikonok. Példának okáért, ha csak a közelmúltat és a jelent nézzük, a francia nők nem elkötelezett hívei a durva plasztikai beavatkozásoknak. Méltósággal, elfogadással és kitűnő stílusérzékkel viselik az öregedés jeleit, vagy a terhességgel és a gyermekszüléssel együtt járó fizikai változásokat. Mindez azt mutatja, hogy a francia nők öntudata megtartott, önbecsülése egészséges – nem mellesleg mindez remekül jellemzi magát a francia társadalom egészét is.
Ez lenne hát a titkuk? A szerencsés földrajzi elhelyezkedés, a történelem hosszú éveinek morális hagyatéka? Talán igen, de a kérdést nem lehet ennyire leegyszerűsíteni. Hiszen mint már feljebb utaltunk rá, a dicsfény is megkopik, ha nem polírozzák rendszeresen.
A francia nők nem híznak, tartja a mondás. Olyannyira, hogy hasonló címmel már gasztronómiai témájú írás is született, és a francia konyha világszerte titkokat rejtegető gasztronómiai ágnak számít. Pedig a francia süteményeknek párja nemigen akad, és nem vetik meg a fehér lisztet és a zsiradékot sem. A francia nők pedig nem tagadnak meg önmaguktól semmit. Akkor mindez hogyan lehetséges?
A sóvárgás elkerülése számos pszichés és fizikai panasz kialakulásától megvédi az embert. A francia nők szeretnek enni, de egyszerre sohasem sokat. Mindenből kóstolnak, a hangsúly a mennyiségen van. Mindenből csak keveset. A habzsolás se nem kellemes látvány, se nem egészséges. És nem utolsósorban (bár ez nem indíték) a francia nők tökéletes imázsának sem tenne túl jót…
Na és az öltözködés. A francia nők nem mutatnak túl sokat, de amit igen, azt olyan tökéletes stílusérzékkel teszik, hogy szem-száj tátva marad. Emellett soha nincsenek túlcicomázva. A kiegészítők stimmelnek, mennyiségük csak egy hajszállal kevesebb a még éppen elégnél – vagyis az összhatás lenyűgöző. Minőségi alapanyagokból, remekbe szabott formákat mutató ruhákat hordanak akár az iskolában, az utcán, a munkahelyen, vagy egy elegáns vacsorán.
Mindent egybevetve mi, magyarok is tanulhatunk tőlük. Talán amire néha nagy szükségünk lenne, az a titokzatosság és a sejtelmes báj fenntartása, hogy mindig tudjunk megújulni, és soha ne szégyelljünk annak látszani, amik és akik vagyunk. Többnek semmiképpen se. A látszatot ugyanis csak ideig-óráig lehet fenntartani, és az igazság úgyis mindig kiderül. Ezt a francia nők tökéletesen tudják, így nem viselnek álarcot és büszkén vállalják női mivoltukat. Lessük ezt el tőlük, és ha a fent leírtakból csak kicsit is magunkévá tettünk, már megérte elolvasni a cikket.
- KJ -
