De valóban a pénz mozgatja, és nem lehet, hogy a lavina elindítója a XX. század végének és a XXI. század elejének mindent elsöprő kapzsisága, nagyravágyása, az anyagi javak ész nélküli hajszolása, nem lehet, hogy mindez az, ami az új világrend szükségességét megteremtette?
Pusztul a környezet. Nagy szavak ezek, de nincs mit tenni, a hír igaz: évtizedeken belül elfogynak a ma klasszikusnak számító energiahordozók, Földünk túlnépesedik, a tiszta víz kevesek kiváltsága lesz, a napozást pedig úgy ahogy van, elfelejthetjük. Pusztító viharok és tömegkatasztrófák várnak ránk, hacsak össze nem szedjük magunkat. Pesszimista jóslások szerint már kissé elkéstünk a cselekvéssel.
De a figyelmeztető jelek nem intették nyugovóra az anyagi javak utáni hajszát. Talán éppen itt volt az ideje, hogy globalizálódó világunkban rejlő lehetőségek kényszerű kiaknázását kelljen bevetnünk az életben maradás céljából.
Álljon itt alább eme cikornyás mondat magyarázata, s a remény kifejezése azon irányban, hogy a válságok egymásra tolulása végre valóban igazi, ember- (és dollár)milliárdokat megfontolásra késztető erkölcsi-morális változást okoz.
A türelmetlenség, a tulajdontárgyak véget nem érő hajszolása, a státuszszimbólumok értelmetlen felhalmozása, és a takarón jóval túlnyúló pénzügyi lehetőségek kíméletlen feszegetése végül oda vezetett, hogy a tiszta víz és levegő után a pénz is jócskán fogytán van. A globális pénzügyi válság közvetlen kiváltója, hogy a nagy bankok kritika nélkül, igen magas kamat mellett helyeztek ki hiteleket olyan személyeknek is, akik esetében az ütemezett visszafizetés előre borítékolhatóan több mint aggályos volt.
Az eredmény? Egész gazdasági ágazatok kezdtek kétségbeejtő zuhanórepülésbe, a gazdasági helyzet gyászos állapotát létrehozva. A jóléti államokban emberek tömegei kerültek utcára, akiknek esélyük sincs a mihamarabbi elhelyezkedésre, legalábbis szakmaváltás nélkül.
Eljött az idő, hiszen mikor, ha nem most, hogy újraértékeljük mindazt, amiről eddig azt hittük, hogy boldogságot ad. Mert örülhetünk egy pár új cipőnek, örülhetünk akár a tizedik pár új cipőnek is, de vajon örömet okoz-e akkor, amikor tudjuk, hogy a mögötte álló erőforrás múlékony, és az anyagiak bármikor összedőlhetnek? Akkor aztán nem marad tartalékunk, csak tíz pár új cipőnk.
Mindezek oda vezethetnek, hogy eddig fel nem tárt, ám az orrunk előtt lebegő lehetőségeket veszünk észre és hirtelen olyasmiket is mélyen értékelni kezdünk, amelyekről eddig nagy gőgösen tudomást sem vettünk. Végre rájövünk, hogy a hangos mozik helyett otthon, saját kanapénkról is tökéletesen élvezhető a filmek világa, ráadásul a filmplázák hangos tömörültsége helyett igazi meghitt hangulatot varázsolhatunk otthonunkba, lehetőséget teremtve ezzel arra, hogy a körülöttünk élőket jobban megismerjük, hogy emberi kapcsolatainkat elmélyíthessük.
S egy-egy üresnek tűnő, shoppingmentes hétvége is rádöbbenthet arra, hogy nem a bevásárlóközpontok rendszeres látogatása jelenti életünk igazi tartalmát. A hosszú biciklitúrák is élvezetesebb, egészségesebb testedzést jelenthetnek, mint a konditermek elhasznált levegőjében történő erő- és állóképesség fejlesztő eszközök tömeghasználata.
Itt az idő újragondolni, hogy mit szeretnénk elérni az életben. Talán az eddig oly vonzónak hitt karriert is üresnek fogjuk találni s rájövünk, hogy mi az, amivel a tanulmányok befejezése után valóban foglalkozni szeretnénk. Sokan sajnos kénytelenek olyan tevékenységekkel is pénzt keresni, amiket nem kedvelnek, ám a nemszeretem munka megteremti az alapját annak, hogyha a későbbiekben sikerül azt tanulnunk és azzal foglalkoznunk, amit szeretnénk, képesek legyünk azt értékelni.
Bizony, a kedvezőtlen körülmények éppen ily módon járulnak hozzá, hogy az igazi önmegvalósítás útjára lépünk. Programokkal kevésbé telezsúfolt életünk kezdeti üressége gyorsan mélyebb hangulati tartalmakká alakul és hozzásegít minket ahhoz, hogy az átmeneti visszaesés után értékeljük mindazt a jót, ami előttünk áll s a későbbiekben se herdáljuk el nehezen megszerzett értékeinket – elsősorban nem anyagi fronton.
Itt van az ideje a világ teljesebb körű megismerésének. A globalizáció, a mindinkább terjedő kozmopolita életmód és a világjáró szemlélet széles körben hódít. A gyorsan szaporodó gazdasági és politikai szövetségek, közelebbről például az Európai Unió létrejötte, egyre könnyebb feltételeket szabnak a külhonban szerencsét próbálni kívánóknak. Külföldi iskolába járni ma már nem kuriózum, egyre több olyan ösztöndíj érhető el, amelyek a tehetséges tanulók idegenbeli ismeretszerzését támogatják. Emellett más országokban munkát vállalni is egyre könnyebb: az internet segítségével akár otthonról is tobzódhatunk a lehetőségekben, és ha valóban jó alkalom kínálkozik, most nem szabad elszalasztani. Áttételesen mindenki a túlélésért küzd, és ma már nem olyan szigorúak a határok, mint régebben.
S hogy mi lehet a jelenlegi helyzet üzenete az utókornak? Minden generáció feladata, hogy felnevelje a következőt, a tőle telhető legjobb körülmények között, a környezet minél szélesebb körű megóvásával. Teremtsük hát meg utódainknak a minőségi életet, amibe beletartozik az is, hogy élhető és egészséges környezetben igazi értékeket közvetítsünk s tanítsuk meg őket arra is, hogy a követendő példát elsajátítsák s a hozott, pozitív minta szerint éljenek. Mindezt nekünk, most kell elkezdenünk – okulva a korban és társadalmi státuszban előttünk állók hibáiból, nehogy aztán gyermekeink tanuljanak a mi hibáinkból.
- KJ -
Kapcsolódó cikkek:
Éljük túl a recesszitó!
Már a válság is hizlal!
A globális pénzügyi válság és a divatipar
Néhány egyszerű és "fájdalommentes" spórolási trükk
