Ha anyák napjára gondolunk, akkor ködszerű aranycsillogásban türemkednek elő különféle képek mosolyokról, orgonaillatról, ölelésről, oltalomról és ehhez hasonlókról. Olyan idillikus az egész. Pedig alig van ünnep, aminek történetébe annyi furcsaság épülne, mint éppen az anyák napja történetébe. Furcsa például, hogy eredetileg nem is kifejezetten az anyákat kívánták ünnepelni.
Minden Anna Jarvis anyukájától indult ki. Anna Jarvis egy Philadelphiában élő nő volt. A történet kronológiája szempontjából azonban nem is ő a fontos. Hanem a mama, Anna Jarvis mamája.
Az idős hölgy azt fájlalta, hogy az amerikai polgárháborúban olyan sok veszteség érte a lakosságot. Sokat tanakodott azon, miként lehetne csillapítani a szenvedők fájdalmát. Azt ötölte ki, hogy össze lehetne hozni egy napot, s azon a fiaikat vesztett anyákat, akik kicserélnék szomorú tapasztalataikat, így könnyítvén lelkük terhein. A jeles alkalmat pedig elneveznék Anyák Barátságának.
A terv nem valósult meg, viszont öröklődött. Így lépett színre a néni halála után Anna Jarvis, akinek a nevéhez fűzik az anyák napját.
Ez egyszerre három furcsaságot is rejt magában. Az egyik az, hogy a jelek szerint Anna Jarvis nem valami lármás csindradattára készült, arra pedig csak legmerészebb álmaiban gondolt, hogy egykor nemzetközi ünneppé terebélyesedik személyes gyásza. Ugyanis a mama iránti tisztelet és az édesanya elvesztése miatt kialakuló hiányérzet késztette arra, hogy felelevenítse és megvalósítsa a mama egykori vágyát. Ezért kezdett egy kampányba, ami egy anyákat ünneplő hivatalos hétvége elnyerését tűzte zászlajára.
A másik furcsaság ebben a történetben az, hogy egy olyan asszony lett az anyák napjának a szülőanyja, aki maga pedig sohasem volt anya. Jarvis asszony 84 évesen halt meg, egyedül, magára hagyatva. Nem volt ideje sem férjhez menni, sem gyereket szülni, mert egész életét egy olyan cél szolgálatába állította, amit nyugodtan elkönyvelhetünk a dolog harmadik furcsaságaként.
Úgy látszott kezdetei törekvéseit siker koronázta. Elsőként Nyugat-Virginiában ünnepelték az anyákat, 1910-ben. Rá négy évre pedig maga Wilson elnök nyilvánította anyák ünnepévé május második vasárnapját. Az ember azt gondolná, ím, megvalósult egy álom. Anna Jarvis azonban másképp gondolkozott.
Azt látta, hogy az ünnep kezd elüzletiesedni. Idegesítette, hogy a virágárusok saját hasznukra fordítják a nagy napot. Pedig ők csak azt tették, amit az eredeti tőkefelhalmozás és saját jól hasznosított érdekük diktált nekik. Jarvis asszony meg azt tette, amit lelkiismerete parancsolt. Beadott egy keresetet, amiben követelte, hogy azonnal állítsák le az anyák napi fesztivált. Ő nem ezt a gyereket akarta, nem így képzelte el az ünnepet.
Személyes harca élethosszig tartott, lehet mondani, hogy az utolsó leheletéig. Halálos ágyán, utolsó szavai egyikével kárhoztatta a pillanatot, amelyben elindította az anyák ünnepét. Közben tekintete bágyatagon a vitrinre tévedt, ami dugig volt olyan képeslapokkal, amit a világ minden tájáról kapott minden májusban, anyák napja alkalmából.
Az anyák napjának anyja tehát meghalt. Az anyák napja azonban nem.
Tovább virágzott, igaz, a tőle megszokott furcsaságokkal övezve. Ilyen volt például az a tény is, hogy kezdetben kizárólag a sokgyermekes anyák részesültek ünneplésben. S még egy kitüntetett csoport: a rendőranyák. Hogy miért éppen ők, azt csak a jóisten, meg a Horthy-Magyarország mondhatná meg.
Szóval az anyáknak csak ez a két,jól körülhatárolható fajtája kapott elismerést, a többiek, már ha nagyon szerencsések voltak, maximum egy kis otthoni, családi figyelmességre számíthattak.
Nem így az ünneplésre kiszemelt asszonyok. Ők komoly pénzbeli jutalomban részesültek. A százpengős juttatás mellé 1929-ben Széchényi Aladár felajánlotta magánadományát annak, aki a legtöbb gyereket neveli a megyében. A díj összege, nem kevesebb, mint ezer pengő, vonzó és fantáziát megmozgató volt.
Innen származtak a bajok. Az a fránya pénz mindent elront. Az anyák napját szervező uraknak be kellett látniuk, hogy hatalmas baklövést követtek el, amikor pénzösszegekkel próbálták emelni a nevezett nap fényét. Az összes sok gyermekes anya ugyanis nem részesülhetett pénzjutalomban.
Pedig mindegyik jogosan várta jogos jussát. Tömegével érkeztek az ünnepségre, népes gyermekkíséretükkel. Hatalmas tumultus keletkezett, elégedetlen hangok, szervezetlen és hangos tömeg. Rendőrségi kordont kellett felállítani a nagyobb atrocitások kivédésére.
Hát, Anna Jarvis biztos megfordult sírjában. Nem elég, hogy ilyen csúfos purparléba fordult az ő csendes ünneplésnek szánt terve, de még azok is fényes győzelmet arattak, akik ellen pedig egész életében megszállottan küzdött.
Az ország vezetői tudniillik az incidens után szolidabb formákat kerestek tiszteletük kifejezésére. Úgy gondolták, bőven elég, ha egy szál virággal hódolnak az ünnepeltek előtt. Így lett jó soruk a virágárusoknak. S így lett meggyalázott Jarvis asszony szelleme.
Az ünnep hivatalos virágává a fehér szegfű vált. Ez a virág volt az, amit a háborús anyákkal tartott összejövetelen árultak, az első alkalmak valamelyikén. S ez a virág az, ami Kínában még ma is benépesíti a virágüzleteket anyák napján. Állítólag csakis szegfű csokrokat kötnek ezen a napon.
Hazai tájakon nem ilyen szigorúak a szokások. Vihető bármilyen virág, kinek kedve és pénztárcája szerint. De nem csak virág. Bármilyen kedvesség.
Az ovisok és a kisiskolások nevelőjük segédletével kreálnak elmés kis műalkotásokat, a nagyobb, de még tudatlan gyereknek az apa nyom egy virágot a kezébe: nesze, vidd oda anyádnak!, a nagykorúak meg zsebpénzükből áldoznak az anyák napja oltárán. Van olyan is, aki a világon semmit sem vesz, de azt mondja anyukájának, ma nem dolgozhatsz anyu, vagy gyere, elviszlek kirándulni. Szóval, sokféle módja van az ünneplésnek.
Ugyan, kit érdekel ilyenkor Anna Jarvis, a tömeggyűlések és a rendőranyukák! Mindenkinek csak az az egy fontos. Hogy annak az egynek szegfű vagy mogyorós csoki? Az is teljesen mindegy. Mert tudjuk: ünnepnapok vannak dögivel. Anya csak egy van.
-Intera -
Kapcsolódó cikkek:
Hogyan szelidítsük meg a szülőket?
A szülők tovább élnek
Anya csak egy van - konfliktus vele annál több
Lehetsz mindkettő: anya és karrierista
