Nem tudom, létezik-e az emberi kapcsolatoknak elméleti rangsora. De az biztos, hogy ha lenne ilyen, akkor a barátságnak valahol nagyon az elején lenne a helye, ha ugyan nem legeslegelső poszton.
A barátság az egyetlen emberi kapcsolat, ami választott. A szülők, rokonok, adottak ugyebár, és a szerelem is gyakran minden ellenkezésünk ellenére szakad a nyakunkba. Nem szólva ennek örökös kereszteződéseiről: én szeretem X-et, X viszont Z-t, Z meg egy harmadikat, és így tovább.
A barátság ehhez képest egyenes vonalú: én szeretlek téged, te meg engem. Márai mondta, hogy a barátság mindig azzal a homályos érzéssel kezdődik: „mintha már találkoztunk volna valahol.” Hát persze, hisz ösztönösen olyan embereket választunk barátnak, akik közel állnak hozzánk szellemileg, érdeklődésileg, világnézetileg, akikkel rokon lelkek vagyunk.
A fiatalok igénye különösen nagy erre az élményszerzésre. Szinte mindig csapatostul közlekednek, többedmagukkal mennek bulizni, korizni, mozizni, és most már akár „shopingolni” is. Fürtösen lógnak egymáson, olyan intenzíven élik a barátkozás korát, ahogy azt csak a kamaszkorban lehet.
A későbbiekben kikristályosodik a terep, maradnak az igazán fontosak. Mint az aranykeresésnél: átcsorog az összes kavics, hogy végül csak a csillogó arany maradjon fenn a rostán.
Barát nélkül lehet élni, de nem érdemes- tartja a szlogen
Mégis: akad, akiknek nem megy olyan könnyen a barátfogás. Akik valahogy minden kis körből kiszorulnak, mint a székfoglaló társasjátékban: egyszer csak ott maradnak szék nélkül.
Honnan vegyen az ilyen ember barátot? Mert hát „barátkereskedők” nincsenek. Nem térhetünk be egy barátboltba, ahol kiválogatjuk a kedvünkre való portékát. Ez nem megvásárolható árucikk, ez (lásd aranymosás!)kincs.
Sok oka lehet annak, ha valaki kiszorul. Arra kérlek, ne keseredj el, ha Te is ezek közé tartozol. Láthatod, máris tagja vagy egy közösségnek, a barát-nélkül-maradók cseppet sem szűk táborának. Ez is valami. Egyedül legalábbis nem vagy.
Gondolkozz el azon, mi okozhatja ezt az állapotot!
Vannak bizonyos emberi tulajdonságok, amiket nehezen visel el a baráti köröket alkotók szövetsége. Így például mindenféle szélsőséget. Vagy az egyediséget, a normától túlzottan elütőt. Ha jót akarsz magadnak, idomulni kell a nagy köz elvárásaihoz, olyan normákat kell követned, amit a nagy többség követ. A hazugság, a másik mószerolása, a rosszindulat, az erőszak és az ezekhez hasonló tulajdonságok sem igazán népszerűek a többiek között.
Ezenkívül nagyobb résre kell nyitni személyiséged kapuját. Ha begubózol, ha félre húzódsz, ha kevésnek hiszed magad, akkor tényleg egyszerűen nem vesznek észre. Belemosódsz a háttérbe, mint a rosszul megvilágított szoba elszürkült tárgyai. Hinned kell abban, hogy Te is érsz annyit, mint bárki más, és hogy ugyanolyan rangú és adottságú tagja vagy a közösségnek, mint bárki más.
Ne hidd, hogy olyan fenemód különbözünk egymástól. Sokkal több kötődésünk van egymáshoz, mint gondolnád, neked, nekem, a baráti köröknek és a barát-nélkül maradóknak.
Minden kapcsolatra igaz: folyamatos ápolást igényel. Érzékenyebbek, mint a trópusi növények. Melegházban tartandók, amit a szeretet, az odafigyelés, az önzetlenség, a meghallgatás, a segítség és társaik fűtenek fel.
Fogadd el magad, vállald magad, ne rejts véka alá véleményed. Így tesz majd az is, aki barátjának fogad. Látni fogja majd erényeidet és hibáidat, de szőröstül-bőröstül elfogad. Akkor fogod tudni, hogy Te is barát lettél. Beléptél a baráti köröket alkotók klubjába.
- Intera -
Kapcsolódó cikkek:
Barátság? Szerelem? Vagy valami más?
Mindig kell egy barát(nő)
A férfi-nő barátság
A barátság aranyat ér, és néha el is vakít
