Népek és szerelmek

Ahhoz képest, hogy az angolokat hűvösöknek könyveljük el, meglepő információ, amit egy szexuális szokásokról szóló felmérés után tártak az érdeklődök elé. Ennek alapján ugyanis azok az angolok, akik szexuális teljesítményeiről csak fitymálva szólunk, az első helyet vívták ki a szerelmi előjátékok hosszúsága terén. Mindennek a tetejébe már 41%-uk kipróbálta a bondage-t (megkötözős szex), négyötödük pedig köztéren űzte szexuális játékait. Gondoltad volna?

Ugyancsak e tanulmány váratlan fordulata az adat, amely szerint az ázsaiak szerelmeskednek a legkevesebbet. (A magyarok egyébként bronzérmesek a maguk 133 alkalom/év  mutatójával. Végre egy dobogós helyezés, ami miatt nem kell pironkodnunk!)

A keleti világ egyébként is állandó bámulatunk tárgya. A tőle való földrajzi távolság már önmagában misztikussá teszi ezt a földrészt. Aztán ott van az a kettőség, amely rejtelmeibe a kívülálló szemlélő csak belepillanthat, de aligha értheti meg.

Keleten magas kerítéssel veszik körbe a házaikat az emberek. A privát szférát őrzik ezzel s egyben jelzést adtak a nők helyzetéről is, akiknek neve „belső ember” vagy „otthoni ember”, a férfiak „kinti személy” elnevezésével szemben. Ez az elkülönülés azonban „csak” az életben dívik. A halálban egynek tekintendők, legalábbis egy indiai rituálé szerint: ha a férj meghal, a feleségnek is követni kell, együtt égetik el a párokat a temetési máglyán.

A keleti nők lefátyolozva járnak, nem mutathatják meg magukat, ugyanakkor a keleti utca teli van szexis fehérneműket kínáló üzletek tucatjaival. A keleti nő szemérmes, bezárkózó, ugyanakkor a japán gésák a szerelem művészetének felszenteletlen papnői. A japánok nem szívesen beszélnek a szexről, ugyanakkor kultúrájuk dugig van erotikus alkotásokkal.

Az indiai asszonyok a férfiaktól távol, egy külön szobában alszanak, mintha semmi közük nem lenne a szerelmeskedéshez. Ehhez képest szent iratok írnak arról, hogy az indiai nők nyolcszor annyira élvezik a nemiséget, mint párjuk.

Mi, európaiak szánakozva gondolunk keleti sorstársnőinkre: milyen nyomorúságos a sorsuk, mennyire kiszolgáltatottak a patriarchális társadalom kényének-kedvének!

Holott  ez a jelenség nem annyira egyértelmű. Csak innen, az évszázadosan emancipált nyugati szemszögből olyan rettenet a keleti nő élete. Valójában ő egy tradícionális világ természetes tagja. Számára nyilvánvaló, hogy gyerekkorában kiszemelik jövendőjét, aki aztán feleségeként a tenyerén hordozza, nőként kezeli, ajándékokkal halmozza el az ő „belső emberét.” Bizonyára láttál már jó néhány arab lányt kendőbe burkolva itthon is, pedig nálunk semmi sem kényszeríti őket, hogy ezt tegyék.

De pillantsunk be más tájakra!Egy új-guinea-i törzs lányainak igencsak leredukáltak az érintkezés formái. Ők az udvarlás időszakában csak a homlokukat illeszthetik össze párjukkal, minden egyéb testi érintés főben járó bűnnek számít.

Egy tanulmány megkülönböztetett figyelmet szentelt annak a  törzsnek, amelynek a nőtagjai maguk választják meg párjukat. Ez olyan nagy kunszt?- húznák el a szájukat az európaiak. Hisz, ha belegondolunk, errefelé is a nő dönt, a férfi csak asszisztál. (Persze, akinek nem inge, ne vegye magára!)

Méltatlanul kihagytuk az afrikai kontinenst. Pedig buja képek fűtik át a vele kapcsolatos asszociációkat. A fáma szerint az afrikai férfiak irigylésre méltó szexuális potenciával rendelkeznek.

Az biztos, hogy sok olyan szer megtalálható arrafelé, amely ezt a célt szolgálja. A hatvanas évek hippi mozgalmai idején például eléggé elterjedt volt a yohimbének nevezett szer, ami csodákat művelt a használójukkal. De vannak errefelé más furcsaságok is, ami begyepesedett európai agyunknak kissé különös.

 Polinézia egyes részein például lehetőség szerint olyan nőt választanak párnak, aki a legfehérebb és a legkövérebb. Ez egyfajta státusszimbólum, olyan,mint nálunk az autó vagy az úszómedence. Szamoa szigetén pedig nem ismerik a féltékenységet, megdöbbennek, ha valakinél ilyesmit tapasztalnak. Néhány afrikai törzsnél is tapasztalhatunk hasonlót. Ott az asszony nem más, mint vagyontárgy, amit őrizni, vigyázni kell. Ezért aztán, ha egy férj elutazik vagy egyéb elfoglaltsága akad,akkor a feleségét rábízza egy másik férfira, hogy az lássa el - minden téren. A bantuk is óvják lányaikat, úgy,hogy még a nászéjszakájukat is megszervezik. Hogy az első, sorsdöntő éjszaka ne legyen kellemetlen, a lány szüzességét mindig egy tapasztalt férfi veszi el-még az esküvő előtt.”

Minden országban mások az udvarlási szokások. Ezek azonban csak jelentéktelen eltérések, a lényeg mindenütt ugyanaz. És van egy dolog, ami mindenütt közös: a szerelmesek napja. Állítólag csak egyetlen országban tiltják a megtartását. Szaud-Arábiában még a vörös rózsák árusítását sem engedélyezik ezen a napon, és komoly pénzbüntetésre számíthat az ellenszegülő. Ezen kívül azonban mindenhol divat a Valentin-nap ünneplése.

Nem árt résen lenni ezen a napon. Különösen, ha ismered azt a hagyományt, ami Amerikában indult útjára: ha tudniillik ezen a napon „kéred férjül” kedvesed, az nem mondhat ellent. Legyen az akár a misztikus Kína, a buja Afrika vagy a konszolidált Európa szülötte, kiválasztottad csakis a boldogító igent adhatja válaszul.

- Bálint Vera -

- Bálint Vera -

Kapcsolódó cikkek:

Szex és tabuk
Igaz történet arról, hogyan lettem egy néger fiú szeretője
Extrém szeretők
Társadalom és család Európában