Mi tesz valakit szeretővé?
A lányok egy részének nincs más választása. Miért? Azért, mert későn kapcsolt, mert nem volt képben, amikor kellett volna, mert egy rút-gonosz boszorkány, mert itt él és nem Kínában (ahol a lányok mindegyik ujjára jut egy-egy fiú) és isten tudja, miféle indokból, de egyedül maradt. S mivel eredendően társas lény, aki ugyanolyan szükségletekkel és gerjedelmekkel rendelkezik, mint más szerencsésebb sorstársa, egyetlen dolgot tehet: elveszi attól a szerencsésebbtől azt, ami annak van, s amitől ő maga hiányt szenved. Először csak kölcsönbe, aztán ha kellőképpen összegabalyodnak a szálak, akkor örökbe is.
Régen népszerűbbnek számított a „megélhetési szeretőség” intézménye. Abban az időben, amikor a megélhetés kizárólagos forrása a férjhezmenetel volt, ez bizonyult egyedüli és kézenfekvő megoldásnak a munkát még csak nem is remélő hajadonnak. Ma már szerencsére nem kell eltartatnia magát. Bőven megelégszik azzal a pár lopott vacsorával, vagy titokban zsebébe csempészett ékszerrel, amit főállásban-férj gavallérja kínál számára.
S persze, nem hagyható ki az indokok közül a szerelem sem, aminek jó esetben az első helyen kellene szerepelni. Mert egy komoly, a szív legmélyéből fakadó érzelem írhat csak mindent felül. Ha beindul a mennyei gerjedelem, nincs az az erő, ami megállítaná. Egy igazi szerelemnek nem szab határt sem a távolság, sem a pénz, de még egy feleség sem. Nincsenek sem erkölcsi, sem racionális gátak, tehetetlen az értelem, feje tetejére áll az egész világ. Jön, lát és győz, miként Caesar a zelai csatában, és elsöpör mindent, ami diadalútjába áll.
Miért jó szeretőnek lenni?
Kétségtelen előnyökkel jár. Nem véletlen, hogy a lányok egy bizonyos csoportja szándékosan vállalja ezt a szerepet. Ők azt mondják, imádják benne a szabadságot, és azt a parazsat, ami a házasságok unalmával szemben folyamatosan perzseli a résztvevőket. Olyanok, mint a vasárnapi szülők. Nekik csak a szórakozás marad, a munka dandárja megmarad a törvényes képviselőnek. A feleség továbbra is főzhet hites urára, rendben tarthatja gatyáit, és elviselheti férje napi morgásait. Ezzel szemben a szerető kiglancolva várja kedvesét, konyha, és mosás szag nélkül, illatosan, kipihenten és tettre készen. Itt nincsenek morgások, és rossz kedvek, mert éppen hogy ezek közös elűzésére szövetkeznek ők, a szeretők.
És miért rossz?
Még a szerető-hivatást tudatosan vállalók is elszomorodnak néhanap. Kiváltképp akkor, amikor más magányos társuk is. Így a hétvégék és az ünnepnapok nem mindig a felszabadult boldogság jegyében telnek el.
Ilyenkor nagyon egyedül érzik magukat, és arra gondolnak, hogy mi a fenének mentek bele egy kapcsolatba, ami őket csak az örökös hiábavaló várakozásra kárhoztatja, miért áldozták fel a fiatalságukat, és miért pocsékolták el a szépségüket, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy azt ők szeretnék.
De szerencsére, ez a fajta ború hamar elsöpörhető. Nem kell hozzá más, csak a szerető váratlan telefonhívása. Akkor haptákba vágják magukat, letörölik a maradék kósza könnyet arcukról, és minden ugyanolyan édesen folyik tovább, mintha mi sem történt volna.
Miért lettem szerető?
Tilda esete lehet, hogy nem tipikus, viszont nem is példa nélküli. Van, aki hasonló cipőben jár. De mondja el ő maga, hogyan történt:
- Nagyon szegény családban nőttem fel. Aztán menekülés céljából hozzámentem egy emberhez. Ez viszont még rosszabb volt. Ketten is szegények voltunk, de még ráadásul vert is. Már iskolába járt a két gyerek, amikor megelégeltem a dolgot. Fogtam, ott hagytam, szívfájdalom nélkül, és elköltöztem az ország legtávolabbi pontjára. Nagyon sokat dolgoztam. Ápolónő voltam egy kórházban, de vállaltam felügyeleteket, hétvégén meg takarítottam egy presszóban. Szinte semmire sem volt elég. Akkor jött egy sugallat. Újsághirdetést adtam fel. Barna, középkorú nő támogatót keres. Nem jelentkeztek sokan, de az egyik belement. Kérdezte, hogy mennyit akarok. Mondtam neki, hogy havi tízezret. Mire ő: rendben, minden hétvégén egy alkalom. Mindketten jól jártunk, azt kaptuk meg a másiktól, amit akartunk. Így indult, talán nem a legromantikusabban. De hat éve tart, és Laci már több, mint támogatóm. Az ember, akire számíthatok, bajban és szükségben, ő az, aki nőnek néz, ő, aki szeret. Ő a szeretőm.
Mártának nem voltak anyagi gondjai. Kifejezetten jól éltek építész férjével, lassan két évtizede. Na, de a férfi olyan keveset volt otthon, meg hát már az a bizonyos láng is alig pislákolt közöttük. Amikor az üzletközpontban leszólította az a férfi, még nem gondolt semmi rosszra. Soha meg nem fordult a fejében, hogy valaha is megcsalja a férjét. De mivel a leszólítást követően még kétszer találkoztak, teljesen véletlenül, és váratlanul, megzavarodott. Jelnek vélte, de nem tudta, mit jelent. Addig gondolkozott rajta, míg egyszer csak István ágyában nem találta magát. Azóta remekül megvannak, és ami furcsa, a házassága is jobban funkcionál.
Juli egy harmadik tészta. Ő három háborítatlan évtizedet töltött el hites ura oldalán, meghitten és békében. Azt hitte, minden rendben van, és így megy ez az idők végezetéig, ezért érte hatalmas arculcsapásként Csaba bejelentése. Ő most elmegy, mert talált valakit, akit nagyon szeret, és nem akar hazugságban élni, és nagyon sajnálja, és bla, bla, bla. Juli már semmit sem hallott a végéből, mert elsötétült előtte minden, azt hitte, itt a világvége. Egy hét múlva tért magához a bódulatból. Akkor megrázta magát, és a gyötrő kétségbeesést elszánt tervvel váltotta fel. Elhatározta, hogy akkor ő megmutatja Csabának, hogy mit vesztett, és hogy kell ő még sok mindenkinek, és különbet is talál, mint ő, Csaba volt. Az elhatározást tett követte. Kitartó munkájának gyümölcsét három hónapja aratta le. A gondos feleség szerepét lecserélte odaadó szeretőre, és nagy kedvvel játszotta el. Egy cseppet sem érzi, hogy rossz döntést hozott. Igaz, egyelőre ezt az érzést a bosszúvágy édessége okozza.
- Intera -
Kapcsolódó cikkek:
Valóban megcsal téged?
Hűtlenség, asszony a neved
Extrém szeretők
Igaz történet arról, hogyan lett az apósom a szeretőm
Szeretőtartás
