A magyar tud szeretni és szerelmeskedni a szó millió formájában. Egy újságíró meséli, hogy fiatal korában összeszedte azokat a szinonimákat, amik a szerelemre vonatkoznak. A 400-as bűvös számnál csak azért állt meg, mert megunta a dolgot. Mi magunk persze teljesen tisztában vagyunk e szavak jelentésével, világosak számunkra a közöttük levő árnyalatok, de ha egy külföldi elénk állna, hogy magyarázzuk el a különbséget, lehet, hogy először zavarban lennénk.
Angol ismerősünket csak „love”-ra invitálhatjuk, szerelmeskedésre vagy szeretkezésre aligha. Vagy csak egy hosszú tudományos igényű előadás után. Kifejthetnénk számára, hogy most éppen nem vagyunk romantikus hangulatban, és érzelmileg sem szeretnénk elköteleződni, viszont roppant jót tenne testünknek-lelkünknek egy kiadós szeretkezés. Vagy épp ellenkezőleg, próbálnánk megértetni vele, hogy sokkal többre vágyunk, mint gondolná. Nem a lepedővirtuóz érdekel most minket, nem a testek héjanásza, hanem egy hosszúra nyújtott meleg és varázslatos együttlét, amit mifelénk szerelmeskedésnek hívnak.
És mielőtt tágra nyitná a szemét a csodálkozástól, biztosítanánk a felől, hogy igen, nálunk magyaroknál lehet ezt is, azt is, és persze, hogy van különbség, még akkor is, ha nekik nincs szavuk erre.
A szeretkezés már egy fokozat a szerelmi együttlétek széles skáláján. Léteznek ennél durvább elnevezések és gyakorlatok is, amelyek kimondása és taglalása méltatlan ilyen szerelmi (és szellemi) magaslatokban. A szeretkezés valamilyen minőséget sejtet. Együtt jár egy bizonyos fokú kulturáltsággal, megszelídítve az állatias szintű ösztönösséget. Azt jelzi, hogy ami két ember között megtörténik, az finom és kellemes. Odaadást feltételez, a másikra való odafigyelést, képességet az egymásban való feloldódásra.
De mégsem jelent teljességet. Erotika járja át, de hiányzik belőle az erosz. Az emberben rejlő természetes erő, ami mágnesesen egymáshoz vonzza az egyformán érző, szimpatizáló embereket, kölcsönös szeretet és gyengéd vonzalom formájában.
A szerelmeskedés a legmagasabb rendű együttlét. A legtöbb, amit adhat egy párkapcsolat. Mert mindent magában foglal, amitől az szép. A szerelmet, a vágyat, a kielégülést. A másikról való gondoskodást és a másikkal való édes telítettséget.
Egy blogíró szemléletesen fogalmazza meg a különbséget: „szerelmeskedni a fűben szoktak, szeretkezni meg az ágyban.” Ez azért némi romantikát kölcsönöz a szerelmeskedésnek, cseppet sem véletlenül. Talán ez az, amiért sokan elutasítják, valósággal kikérik maguknak. Ők nem szoktak szerelmeskedni. Őket a romantika gyanújától is kirázza a hideg. Ők azt mondják: egy profi szeretkezés, az igen, na, de a szerelmeskedés, az már túl sok.
Félnek tőle. Mert az már kötelékekkel jár, meg kötődésekkel, az macerásabb, nehezebben kezelhető. Ha meg túl erős, kifejezetten a szeretkezés rovására megy. Ugye, ismeri mindenki a fene nagy szerelemtől leblokkoló férfi szomorúan tipikus esetét?
A fentiekből talán kiderül, hogy a szexuális együttlétek „nemspecifikusak.” Vagyis a nő szívesebben nevezi szerelmeskedésnek, és ekként is bánik vele. A teljességet szeretné megélni általa, telhetetlen földanyaként. A férfinak viszont jobban tetszik a szeretkezés, amiben zavaró lelki skrupulusok nélkül adhat teret dagadó vágyainak.
A szerelmeskedés és a szeretkezés testvérek, akik egy darabig akár kéz a kézben is haladhatnak, szépen együtt, de eljön a pillanat, amikor a szerelmeskedés meghal, elillan, mint a kámfor és csak testvérpárja marad. Ha marad. Miért van az, hogy a kapcsolatok elején még szerelmeskedünk, aztán már annak is örülünk, ha egy sikeres szeretkezésre futja?
Ezek után nem marad más választása a többre érdemes szerelmes lánynak, mint hogy odaintsen a még mindig figyelmesen hallgató angolnak: „make love”. Aztán majd a szituáció és angol szerelme lelki világa eldönti, hogy szeretkezés vagy szerelmeskedés lesz-e a csábos meghívás vége.
- Intera -
Kapcsolódó cikkek:
Csók, a szerelem záloga
Pasik bukása az ágyban
Nyugati szex, keleti szerelem
Első szex az új pasival - tipikus hibák
Válassz: romantika vagy szenvedély?
