A nő fáradt, de alázatosan kötelességtudó. Na és robot. Sztereotíp? Talán. De képzeljünk el egy világot, amelyben nincs fogamzásgátlás, az áldott állapot bekövetkezte teljesen random, a nők nem dolgoznak, hanem gyermeket nevelnek és háztartást vezetnek. A házasság előtt nincs szexuális élet, sőt, vannak olyan házasságok, amelyekből teljesen hiányzik. Mert a felek nem tudják, hogy mi az. Csak hosszú-hosszú évek múlva kezd derengeni a világosság, hogy valami mégsem stimmel, mert elmarad a gyermekáldás.
És mindez nem egy szürreális álom mesebeli helyszínekkel és sohasemvolt szereplőkkel – kétszáz éve sincs még, hogy a nagy társadalmak polgárai bizony a szexuális élvezetek nyújtotta örömöknek nemhogy nem hódoltak, de a nagyhatalmak nyomására egyenesen takargatnivalónak, szégyenteljesnek élték meg saját nemiségüket. Minden bizonnyal nem alaptalan a szexuális tevékenységek frigybeli, ma már kissé avíttnak tekinthető megnevezése, a „házastársi kötelesség”. A XIX. században bizony a nemi élet igen szigorúan meghatározott keretek közé volt szorítva. Tették ezt úgy, hogy nem volt szabad semmiféle nemiséggel kapcsolatos témát szóba hozni, sőt, még olyan ruhadarabokról sem lehetett említést tenni – jól nevelt polgári körökben – amelyek a viselet során direkt kontaktusba kerültek a bőrrel. A politikailag mesterségesen generált mérhetetlen mértékű prűdség és szemérmesség vezetett a kor mai ésszel felfoghatatlan tudatlanságához.
Jajj volt annak a személynek, kiváltképp nőnek, aki bárhogyan ki merte nyilvánítani, hogy élvezi a nemiséget. Európában és Amerikában egyaránt tombolt az erkölcs, és évszázadok távlatából visszatekintve utólag nem tűnik kétségesnek, hogy változásnak kellett bekövetkeznie. És ha lassan is indult, de egyre gyorsuló mértékben ment végbe a mai modern kifejezéssel élve szexuális forradalomnak nevezett eseményláncolat.
Az 1800-as évek végén csak pár év eltéréssel jelent meg két mű, amely a szembeszéllel való szembeszállás első hírnöke volt. Mondani sem kell, hogy mind az osztrák Richard von Krafft-Ebing, mind az amerikai Celia Mosher által írt alkotások felkeltették a közvélemény érdeklődését, és természetesen kivívták a politikai nagyságok ellenszenvét.
Az 1900-as évek derekán megjelent még két alapmű, melyek szerzője Alfred C. Kinsey volt. Első könyve „A férfiak szexuális viselkedése”, második műve ennek analógiájára „A nők szexuális viselkedése” címet kapta. Az Amerikában megjelent írások olyan, szexológiával kapcsolatos kutatás eredményeit tartalmazták, amelyek közel 17ezer amerikai állampolgár megkérdezésén alapultak. Az írások hatalmas vihart kavartak a tengeren túl, és a közerkölcs következményes fenntartásán oly sokat fáradozó politikai vezetést egyenesen a kétségbeesésbe hajszolták. A gerjesztett viharnak nem lehetett megálljt parancsolni, és mikor 1966-ban megjelent William Masters és felesége témába vágó könyve „Emberi szexuális reagálás” címmel, többé nem volt mit tenni. A forradalom kirobbant, amelynek seregeihez a tudomány ugyanekkor csak újabb katonákat adott.
Ezek a katonák a fogamzásgátló tabletták voltak. Nem véletlenül kapcsolódik össze az emancipáció és a szexuális forradalom fogalma. Hiszen a kis pirulák a nők önrendelkezésének megtestesítői lettek. Emellett nem elhanyagolható, hogy a kapitalizmus térnyerésével már nem volt elég egy kenyérkereső a családban. Bizony a nőknek is be kellett állniuk dolgozni, de az vesse az első követ a történelem eme momentumára, aki szerint ezt a nők nem élvezik. Mert a világon a legszebb dolog gyermeket szülni, de annak meg kell hogy legyen a megfelelő ideje, amikor a nő élethelyzete alkalmas a gyermekvállalásra.
Így a fogamzásgátló tabletta és a miniszoknya kéz a kézben hódította meg a világot, töretlen sikerük azóta is tart. Természetesen nem lehet állítani, hogy a tablettának kizárólag pozitív hatásai vannak, ez nem igaz. De jelen írásnak nem célja bemutatni a tablettaszedéssel kapcsolatos tudományos félelmeket, amelyek nem egyszer megalapozottak. Viszont alapvető engedni a nőket és férfiakat teljes valójukban kibontakozni, megadni a lehetőséget a tervezésre, és arra, hogy az utódvállalás örömteli, de egyben súlyos felelősségét a megfelelő pillanatra időzíthessék.
Ez mind szép és jó, de manapság a világ mintha átesett volna a ló túloldalára. A szexuális szabadosság már-már olyan fokúvá vált, hogy az egy szem ember lassan kényelmetlenül érzi magát garbóban, a mindenhonnan pucéran és sokat sejtetően mosolygó reklámarcok össztüzében. Ma már mintha mindennek szexuális töltete lenne, a mosóport is szexszel akarják eladni, és a gyermekek is keveset takaró képi hatások özönével körbebástyázva nőnek fel. A munkahelyi szex állandó téma, csakúgy, mint a házasságtörés, a tiniszex, vagy a férfi potenciát fokozó legújabb kütyük használati utasítása is.
Nehezen hihető, hogy ez hozza el a lélek és a test szabadságát, holott a mozgalom elindítóinak valószínűleg ez lett volna az eredeti eszméje. De a modern emberi civilizáció kissé túllőtt a célon, és lassan a meztelenség ugyanolyan frusztrálóvá válik, mint annak idején a begombolkozással fémjelzett tabuimádat. Talán itt az ideje egy újabb forradalomnak – a szexuális méltóság forradalmának.
- KJ -
Kapcsolódó cikkek:
Népek és szerelmek
Hitek és tévhitek a fogamzásgátlásról
Szex és tabuk
Szex keleten
Létezik-e normális szexuális élet?
