A végletek viszont élesen elhatárolódnak, míg a köztes állapotok azok, amelyeket nem lehet könnyedén azonosítani.
A két végletet akár el is nevezhetjük „függőségnek” és „függetlenségnek”. Megfigyeléseim és tapasztalataim alapján ez a két állapot egyáltalán nem egészséges, mégis azt kell mondjam, hogy mindez értékrendtől is függ. Kérdés az, hogy kinek mi a fontos az életében.
A „függőség” jellemzői: az első és legfontosabb szempont az, hogy – tudat alatt vagy nyílt tudatossággal de – minden létező ember számára meg szeretné mutatni a párocska, hogy milyen szerelmesek egymásba. Úgy gondolják, hogy náluk szerelmesebbek nem is léteznek a világon. Egy részüket nem érdekli a külvilág, és úgy gondolják, hogy senki sem látja őket, amikor turbékolnak. A másik részüket pedig pont a kivívott figyelem mozgatja. Ezek a párok egymás nélkül el sem tudják elképzelni a mindennapjaikat. A szórakozás pedig csakis közösen lehetséges.
Baráti körben egymáshoz bújva, átölelve vagy kézen fogva vannak jelen. Bárhol is vannak, összegabalyodva találjuk meg őket. Rengeteg csókkal halmozzák el egymást, mely esetenként eléggé figyelemfelkeltő lehet – gondolok itt a cuppanós és hangos puszikra, csókokra. Ezek a csókok viszont átmehetnek akár heves csókolózásba vagy akár heves ölelkezésbe is, minek köszönhetően már-már mi – kívülállók – érezzük magunkat kellemetlen helyzetben. Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom ennek a párkapcsolatnak a lényegét, azt mondanám, hogy azok a párok tartoznak ide, akik még azt sem tudják eldönteni a telefonbeszélgetés befejeztével, hogy ki tegye le hamarabb a kagylót.
A „függetlenség” jellemzői: én ezt csak úgy nevezem, hogy a jégcsap kapcsolat. Eme párkapcsolat „résztvevői” úgy viselkednek egymással, mintha nem is egy párt alkotnának. Azt gondolják, hogy nem feltétlenül kell megtudni az egész világnak, hogy ők szerelmesek egymásba. A közösségben való érintkezés semmilyen formában sem megengedett az egymással történő beszélgetésen kívül, tehát kézen fogva, vagy átölelve nem is láthatjuk őket sem ebben, sem pedig más közegben.
Ez a kapcsolati típus általában az öntudatos emberek jellegzetes vonása, akik kialakítanak magukról egy olyan képet, amely a megközelíthetetlenségüket tükrözi, és semmilyen módon nem engedik ennek a cáfolatát mutatni. A szórakozást az előző párkapcsolati típussal ellentétben ők külön is el tudják képzelni. Mottójuk, hogy nemcsak együtt lehet jól szórakozni. A mindennapokban ugyancsak jól megvannak egymás nélkül. Esetenként az ilyen párkapcsolatban élőknek a baráti köre merőben más jellegű és beállítottságú. Valószínűleg életük más területein sem létezik sok közös pont.
A két véglet között húzódik meg az a fajta szolid kapcsolat, amely a legtöbb párra jellemző. Azok tartoznak ide, akik nem túl kihívó viselkedéssel mutatják összetartozásukat a világ felé. Egyszerűen csak szeretnék magukat jól érezni egymással, anélkül, hogy bárki rossz szemmel nézne rájuk. A szórakozás hol együtt, hol pedig külön történik. Közösségben pedig egy feltűnés nélküli kézfogással tudatják összetartozásukat.
Megint csak azt mondom, hogy nem feltétlenül csak ez a három kapcsolattípus létezik, de mindenesetre ezek a legjellemzőbbek. Inkább úgy tudnám megfogalmazni, hogy a két véglet között húzódik meg az átmenet. Az átmenetet pedig a „szolid kapcsolat” képezi, mely bármely véglet irányába elhajolhat.
- Kissy -
Kapcsolódó cikkek:
Készen állsz egy komoly kapcsolatra?
"Hogy miért vagyok szingli?"
Miért mennek tönkre a kapcsolataink?
A szinglik boldogabbak
A távkapcsolat aranyszabályai