Szeretni és szeretve lenni – a közhely az emberi lét természetes velejárója, szeretet nélkül egész egyszerűen elképzelhetetlen az élet – hogy a közhelyeknél maradjunk. „A szeretet ugyanakkor nem csak egy olyan érzés, amely csak úgy hébe-hóba ’magától’ ránk jön, hanem úgy is kialakulhat, ha tudatosan döntünk róla” – mondja Volker Rudolph pszichoterapeuta, aki szerint a szeretet olyan, mint egy festmény: „ha valaki egy képzőművészeti alkotást akar létrehozni, annak először meg kell tanulnia festeni.” A szakember nézete szerint ez azt jelenti, hogy a festmény egy – amúgy – nem túl csinos modell esetén is lehet remekbe szabott, azaz „ha már tudjuk, hogyan kell szeretni, akkor már egyből nem is olyan fontos, hogy a legmegfelelőbb partnert találjuk meg” – fogalmaz provokatívan Rudolph.
Christian Thiel, párkapcsolati tanácsadó másképpen látja a jelenséget, ám nem közelíti meg sokkal romantikusabban a kérdést, mint kollégája: „sokan azt gondolják, hogy ha eljön a nagy szerelem ideje, akkor a párkapcsolatnak másra nincs is szüksége. Ez nem így van. A hosszú távú, jól működő párkapcsolathoz az is elengedhetetlen, hogy a két fél személyisége összepasszoljon” – mondja Thiel. Ebben lehet is valami – legalábbis a statisztika ezt támasztja alá: nagyjából minden második házasság válással ér véget, s napjainkban az emberek egynegyede hosszú távon is szinglinek számít.
Hogyan választunk?
A párválasztás lélektana egyszerűbb, mint gondolnánk. „Lehetséges partnerünket ellenkező nemű szülőnk mintájára választjuk ki – a lányok apjuk, a fiúk anyjuk mintájára” – részletezi Rudolph, aki praxisából számos olyan esetet tud felsorolni, amikor az alkoholista apa lánya a párválasztás során olyan férfit választott tudat alatt, aki apjához hasonlóan alkoholizmusban szenved. Arra is számos példa van, hogy azok a nők, akiknek édesapja sohasem ért rá gyerekeivel foglalkozni és akik érzéseiket kevésbé tudták kimutatni, olyan férfival kötöttek végül házasságot, akik szintén kevésbé voltak emocionálisak. Ők nagy arányban követték el azt a hibát, hogy meg akarták változtatni férjüket, hogy gyermekkorukból származó sebeiket begyógyítsák. „Amikor megkérdeztem az érintett nőket, miért nem egyből olyan férfit választottak, aki érzéseit megfelelően ki is tudja mutatni, azt válaszolták, hogy az ilyen férfiak eléggé unalmasak” – meséli Rudolph.
Az ilyen jellegű – ellentmondásosnak tűnő – eseteket Thiel is ismeri a gyakorlatból: éves szinten több mint száz szinglinek ad párkapcsolati tanácsokat csoportos workshopok vagy fogadóórái során. „A hozzám fordulóknak azt igyekszem megmutatni, hogyan találhatják meg a számukra megfelelő és leginkább hozzájuk tartozó partnert, hogy tudják felismerni, hogy valaki illik-e hozzájuk még azelőtt, hogy igazán beleszeretnének valakibe és az első szexuális együttlétre sor kerülne” – mondja a szakértő, aki azt vallja, hogy a hormonok és a hirtelen fellángoló érzések teljesen összezavarják az egymás megismerésének folyamatát.
A rossz szokások megismerése is fontos
A szakemberek azon a véleményen vannak, hogy az a szerencsés, ha a párkapcsolat kezdetén az ismerkedési szakasz minél hosszabb. Életszagú szituációkban sokkal többet tudhatnak meg egymásról, mint klasszikus, mesterkélt randikon. Ha a nő kirándulásra hívja új barátját, de az csak az orrát húzza az invitálásra, már sejthető, hogy a szabadidő eltöltésében mások a szokásaik, s nem biztos, hogy hosszútávon is működőképes a közös jövő.
„Az ismerkedés hosszabbra nyújtásával egyértelműen megmutatkozik, mi a fontos a másik számára, s milyen szokásai vannak. Ebből leszűrhető, hogy a két fél egyáltalán összeillik-e. Mindezt még azelőtt, hogy az első szexuális aktusra sor kerülne, és a hormonok elnyomnák a tényleges benyomásokat” – hangsúlyozza Thiel. Mindez persze úgy is hangozhat, mintha a valamelyik régimódi nagymami tanácsolná, ám a szakértőnek nyomós érvei vannak: „számos fiatal nő van (fiatalként a szakértő a 35 évnél fiatalabbakat aposztrofálja – a szerk.),akik kizárólag a férfiak erotikus kisugárzása alapján döntenek arról, hogy kezdjenek-e vele vagy sem. Természetesen ilyen esetekben sem kizárt a sírig tartó szerelem, ugyanakkor nagy a kockázata, hogy a párkapcsolat egy-két évig tart csupán. A hosszabb idejű ismerkedés megadja annak a lehetőségét, hogy fokozatosan megismerjünk valakit az összes vele járó jó vagy rossz szokással, „heppekkel”, és a hosszadalmasabb megismerés sem zárja ki a „lángoló” szerelmet, csak éppen nem feltétlenül szükséges a „szerelem első látásra”-elvnek érvényesülnie.
Thiel praxisából azt az esetet említi, amikor egyik férfi ügyfelének olyan rögeszméi voltak, hogy a legkisebb mennyiségű felhő láttán is mindenhová magával vitte esernyőjét, s a férfi később egy olyan nővel ismerkedett meg, aki könyveit színük és méretük alapján vásárolta meg. Mindkettejüknek megvoltak a maguk „bogarai”, de egymást alaposan megismerve rájöttek: remekül kiegészítik egymást.
Hollywood torz képet mutat
Sokan azért csalódnak a szerelemben, mert a hirtelen fellángoló érzéseket összetévesztik a szerelemmel és szeretettel. Volker Rudolph szerint a hollywoodi filmek is nagyban hibásak abban, hogy a szerelemről torz képet mutatnak. A hollywoodi forgatókönyvek szerint akkor fejeződik be a sztori, amikor a két főhős összejött: csókok, szex, nagy ívű zene, a kamera eltávolodik, stáblista… „A valódi élet filmje azonban csak ekkor kezdődik” – hangoztatja Rudolph –„a szerelem és párkapcsolat nem csak végletes érzelmekből áll, hanem a mindennapok apróságaiból, kemény munkából, amelyről a rózsaszín filmek semmit nem tudnak” – teszi hozzá a szakértő.
A párkapcsolati tanácsadó szavait olyan kutatások is alátámasztják, amelyekben friss szerelmesek és régóta együttlévő párok vettek részt. A kutatók mágneses tomográfokkal figyelték a közreműködők agyát, miközben partnerük fotóját mutatták nekik. A több év óta párkapcsolatban élők agyának érzelmekért felelős területei aktívabbnak bizonyultak, mint a még csak rövid időt együtt töltők megfelelő agyközpontjai.
A párkapcsolati szakértők mindebből azt a következtetést vonják le, hogy a szerelem több mint egy egyszerű dopamin-töltet, s a párkapcsolatok elején tapasztalható szenvedély egy szoros, szerető kötelékké alakulhat. A szerelem tehát nem feltétlenül úgy kerekedik, mint egy futó nyári zápor; kialakulásához türelem is szükséges, és végül akár happy enddel is végződhet, mint egy rózsaszín nagytotállal végződő hollywoodi mese.
- welt.de -
Kapcsolódó cikkek:
A túladagolt szerelem fájdalomcsillapító hatású
A kapcsolat halála: féltékenység
Igazságok a tantrikus szerelemről I.
Igazságok a tantrikus szerelemről II.
A szinglik szükségmegoldás helyett inkább kivárnak
