Szabó Magda is ilyen módon ismerte meg élete nagy szerelmét, Szobotka Tibort. Elég volt megpillantani a nagy Ő-t, hogy minden új perspektívába kerüljön. Abban a percben megállt egy kicsit az idő, és fények gyúltak, amik megvilágosították elméjét. Akkor értette meg, hogy miért is jött ő a világra, és miért is küldte el összes addigi udvarlóját. Ő érte, azért az egyért, az igaziért.
És csak sírt, potyogtak a könnyei, mert tudta, itt a mitológiai szerelem, s innen fogva már csak a másikért fog élni, félni és fájni.
Mindenki ilyenre vágyik. Egy ilyen mindent elsöprő és mindent világosan láttató nagy találkozásra. Jó lenne úgy összejönni valakivel, hogy biztosak lehessünk benne: ő a mi másik felünk, és senki más. Ő az, aki nélkül csak „gyertyaszál vagyunk a sivatag közepén.”
A tekintetnek fontos szerep van a mindennapjainkban. A tekintély előtt meghajlik a test és a lecsukódik a szem. Ha olyan emberrel találkozunk, akitől félünk, vagy tartunk, lesütjük a szemünket. Hazugságainkat is szemlesütéssel takargatjuk. „Elnézést” kérünk, ha valami rossz fát tettünk a tűzre és „körültekintően” járunk el, ha valamit alaposan meg akarunk ismerni. „Nem nézzük jó szemmel”, ha valaki ellenünkre tesz, és „szemet vetünk” arra, aki tetszik nekünk.
A nézés és a tekintet behálózza gondolkodásunkat.
A tekintet nem csak vonz, van egy távolságtartó szerepe is. Kísérleti alanyoknak embereket kellett megfigyelniük. Ha be volt kötve a megfigyelt szeme, sokkal közelebb mentek hozzá az alanyok, „körbeszaglászták”, esetenként meg is érintették. Ha azonban a megfigyelt személy nyíltan nézett, a kísérleti alanyok elkerülték, nem szívesen közelítették meg, csak messziről és óvatosan stírölgették.
A férfiak és a nők szembe nézése különbözik egymástól. A férfiak az együtt töltött idő mindössze harminc százalékában néznek a másik szemébe. Úgy látszik, nincsenek tisztában egy testbeszédes aranyszabállyal: ha jó kapcsolatot akarunk valakivel kiépíteni, akkor első lépésként gyakran kell időzni a szeménél. Az a jó, ha pillantásunk az idő 60-70 százalékában találkozik a másikéval. A nők tudhatnak valamit erről: ők sokkal gyakrabban és könnyedebben néznek a másik szemébe.
Állítólag a dominanciaharccal függ össze ez a különbség. A férfiak azért kapják el a tekintetüket, nehogy véletlenül is a kihívás látszatát keltsék, vagy támadni készülő ellenfélnek látszanak.
Desmon Morris szerint a nyugati kultúrában tizenkét lépés vezet az ismeretlenségből az intimitásba. Hogy miért pont ennyi, azt ő tudja. De tény, hogy az első kettő éppen a szemmel kapcsolatos. A legelső lépésben ugyanis a szem a testre néz. A második lépcsőfokot jelenti az, amikor a szem találkozik a szemmel.
De ahogy Vera Birkenbihl megjegyzi, a szilárd tekintet egyben mozgékony tekintet is, hiszen két szembe kell nézni egyszerre. Ezért van az, hogy kellemetlennek érezzük, ha valaki tényleg csak mered a szemünkbe, görcsösen, szemmozgás nélkül. Az igazi szemkontaktus tehát pásztázó, vándorol ide-oda. Akkor érezzük jónak a szemkontaktust, ha a hallgató állandóan a beszélőre néz, a beszélő viszont ritkábban teszi ugyanezt.
A szemezésnek nevezett jelenség akkor áll elő, ha a szemek többször fonódnak egymásba. Ha két másodpercnél tovább tart az egymásra nézés, akkor helyben vagyunk. Egy amerikai szakember, Grice szerint a szemezés „túllépni az erkölcsös nézés idejét”.
Akinek ebben a szemcsatában jobban kitágul a pupillája, az a szerelmesebb. Dagadása említésre méltó: eredeti méretének négyszeresére nőhet, ha izgalomba jön.(A férfiaké csak háromszorosra!) Egyébként pedig a félhomály is kedvez növekedésének, nem csoda, ha a szerelmi légyottok hagyományosan ilyen környezetben bonyolódnak le.
Az ősi kínai drágakő kereskedők marketing céllal alkalmazták a szembogár-megfigyelést: alkudozás közben így szereztek tippeket ügyfelük elszántságáról. A mai szerelmesnek elég az is, ha jó megfigyelők. Ha tudniillik a csillogó szembogár mellé a partner szemöldöke is felfelé rándul, akkor az már több, mint biztató jel. De vigyázat, csak akkor, ha gyors ez a mozdulat. A lassú szemöldökfelhúzás ugyanis csak hetyke fitymálást jelez, „na, mi van, hapsikám?”-féle tartalommal.
A szakirodalom szerint van egy tipikus tekintet, amelyhez a férfi nagy reményeket fűzhet. Ilyenkor a nő a vállára hajtja fejét, tekintete elkomorodik, és így néz hosszasan „áldozatára.” Ha valakit ezzel a nézéssel ajándékoz meg kedvese, annak nyert ügye van.
Minél bizalmasabb egy tekintet, annál nagyobb háromszöget képez. Vagyis egy egyszerű üzleti találkozónál bőven elég, ha a két szem a szájig futóan képez háromszöget. Minél lejjebb nyúlik a háromszög szára, annál többet akarunk a másikból.
