Valamikor régen bizonyos szempontból könnyebb volt a lányok dolga. Kérdés persze az, hogy könnyebbnek tekintjük-e a minden áron való férjhez menés-adás gyakorlatát? Mert minél messzibbre tekintünk vissza a múltba, annál elterjedtebb volt a lányok kiárusítása, ha a fene fenét eszik, akkor is. Annál nagyobb szégyen és teher nem nagyon volt, ha a lány pártában maradt.
Ezért egy idő után, ha nem kelt el az ember lánya , semmilyen megoldástól sem riadt vissza a család. Odaadták egy évtizedekkel idősebb kéjenchez, vagy egy tüdőbeteg szerencsétlenhez is akár, mindegy, az ár nem számított. Csak menjen el az a lány a szülői háztól!
Hogy aztán mi történt vele a négy fal között, hogyan tudott kijönni az asztalnál és ágyban egy olyan emberrel, akit egyáltalán nem ismert és akitől rosszabb esetben még undorodott is, az már senkit sem érdekelt.
Ebből a szempontból tehát leszögezhetjük, hogy sokkal jobb dolga van a mai kor lányának. Senki sem kényszeríti férjhez. Így aztán sokan nem is kérnek a lehetőségből. Saját belátása és kapacitása szerint válogathat a felhozatalból minden lány. Nagyjából ugyanúgy szelektálhat a fiúk között, mint ahogy azt vele tették pár tíz vagy száz éve.
Amióta világ a világ, azóta létezik fogamzásgátlás, mert rájöttek az emberek, hogy sokkal gyakrabban kívánkoznak összebújni egymással, mint ahányszor ez a fajfenntartás miatt indokolt lenne. S mivel ez a nőknek okozott inkább gondot, a fogamzásgátlás is elsősorban az oldalukon teljesedett ki. Míg a férfiak védekezése egészen az ókortól csak a kondomra korlátozódott, addig a nők különféle praktikákkal éltek.
Hajdanán mindenféle káros löttyöt ittak a meg azok a nők, akik féltek a terhességtől, a pesszárium őseként pedig csirkecsontokat helyeztek fel maguknak. Az sem lehetett égi mámor, amikor citromot raktak méhnyakukra. Sokan pedig elzarándokoltak egy bábaasszonyhoz, aki szappanos vízzel mosta ki megtermékenyült méhüket.
Ma viszont fogja magát az a lány, aki nem bíz mindent a véletlenre, és aki kellően előrelátó, bejelentkezik orvosához és felirat valami enyhén hormontartalmú készítményt.
Régen nem volt különösebb tennivaló egy rossz házassággal Ezt kapta, ezt vigye. Nem lehetett csak úgy ukmukfukk elválni. Ha valaki olyan peches volt, hogy kifogott egy állatot, aki történetesen egész életében verte és pocskondiázta, akkor se tehetett semmit. Semmilyen lehetőség nem kínálkozott arra, hogy egy nő önállóan is megálljon a talpán.
Azt nem kell külön ecsetelni, hogy mi a helyzet manapság. Átestünk a ló másik oldalára , és akkor is válunk, ha nem kéne, ha megmenthető lenne a kapcsolatunk egy kis energia ráfordítással. De nincs rá időnk és nincs rá energiánk.
A rohanó korunk magával ránt minket is, szélsebesen vágtázunk tovább, felpörgetett centrifuga-létünkben. Száz évvel ezelőtt két órával többet aludtunk naponta. Ha ehhez hozzávesszük, hogy egyébként is higgadtabb volt az életünk, akkor nem nehéz belátni, hogy sokkal több idő jutott egymásra, a kapcsolatokra. Ebből a szempontból tehát akár irigykedhetünk is nagyanyáinkra.
Ha a ma gyermeke meg akar hódítani valakit magának, rengeteg eszközzel élhet. Vagy leemeli a polcról az ide vonatkozó szakirodalmat, mert hogy ez is csőstül áll rendelkezésre, vagy ösztönösen vezéreltetve használ figyelemkeltő cuccokat., a testbeszéd jelzéseit, vagy kommunikációs csalikat.
De megteheti azt is, hogy hónapokig etet valakit, kényére-kedvére. Az Interneten bárki lehet Casanova vagy a végzet asszonya, különösebb káros következmények nélkül. Állítólag a finnek 69%-a randizott már az interneten. Ez egyáltalán nem meglepő adat, ha figyelembe vesszük az információs robbanást. Inkább azon lehet elcsodálkozni, amit a magyarok vallottak: A megkérdezett válaszolók 79%-a (!) tagadta, hogy bármikor is kacérkodásra használta volna a világhálót. Elhiszi ezt valaki?
Azért a képzeletbeli nagyanyánknak sem kellett szégyenkezni a becserkészés eszközei miatt. Ők elsősorban olyan praktikákat alkalmaztak, amik babonák, boszorkányságok talaján nőttek népszerűvé.
Ha megtetszett neki valaki, elég volt csak haj- és szőrszálakat összegyűjteni a szívtiprótól. Igaz, tekintélyes mennyiséget. (Hogy ezt hogyan csinálták, arra nincs ötletem!) Hisz egy babát kellett belőle kötni, berakni egy fekete könyv lapjai közé és mindezt tükör mögé tenni. Ha nem csúszott semmi gikszer a számításba, akkor a kiszemelt vőlegényjelölt kezes báránnyá vált. Minden úgy történt, ahogy a bölcs ara akarta.
De volt receptjük a gazdag férj fogásra is. Leírom, hátha érdekel valakit. Ehhez azonban templomba járónak kell lenni, legalább három alkalom erejéig. Egyébként pedig nem nagy ügy az egész. Be kell szerezni egy négylevelű lóherét, ezt becsomagolni egy kendőbe, és elsétálni a lakóhelyhez legközelebb eső templom vasárnapi miséjére. Pontosan úgy, mint a mesében, három alkalommal. Utána a ruhánk jobb oldalához varrjuk a szerzeményt. S ezek után nincs más dolgunk, mint tárt karokkal várni a dagadó bukszájú urat.
Ha mélyebben belemegyünk hajdani és mai szerelmekbe, akkor igazi különbségeket mégsem találunk. Ugyanolyan fogalmak tarkították ezt a kapcsolatrendszert mindig is, most vagy ezer éve: szenvedélyek és utálatok, testnedvek és illatok, földre húzó fájdalmak és égbe repítő szárnyalások. Ugyanúgy élték meg nagyanyáid, mint most Te magad. Ez akkor is így van, ha nehéz elképzelni motoszkáló nagyidról, hogy egyszer ő is volt fiatal.
-Intera -
Kapcsolódó cikkek:
A férfiak szűz feleségre vágynak?
A friss kapcsolatok résztvevői jobban ismerik egymást
A nők hosszú életének titka: velük egyidős partner
A boldog házasság hétpecsétes titka
A szinglik boldogabbak
