Mi is lenne az irodalommal és a filmművészettel a szerelmi bánat adta örök és kimeríthetetlen témakör nélkül? Az emberi test és lélek kutatói számára ugyanakkor már nagyobb fejtörést okoz a jelenség – nekik ugyanis már definiálniuk is kell, s magyarázatokkal szolgálni…
Az összetört szív szindrómával foglalkozó kevés tanulmányok egyikét Michael Bechinie, a Bécsi Egyetem viselkedéskutatója jegyzi. A 90-es évek második felében írt tudományos értekezés olyan megfigyeléseken alapul, amelyek során a kutató szerelmi bánatban szenvedő emberek érzéseit és viselkedését vette nagyító alá. Bechinie álláspontja szerint a párkapcsolat végén tapasztalható érzés egy olyan rossz pszichikai (szükség)állapot, amely egy közeli rokon elvesztése esetén érzett gyászhoz hasonlít.
A rendkívül mély érzéseket az is jelzi, hogy a résztvevők 45 százaléka arról számolt be, hogy az öngyilkosság gondolata is megfordult fejében. A szindróma ugyanakkor – tudományos szemszögből nézve – nem minden cél nélküli: a bánat az önmagunkról alkotott kép egyik szabályozó mechanizmusaként működik, és az eddigi kutatások szerint a későbbi párválasztás során nagy segítséget nyújt önmagunk megítélésénél.
Ugyanakkor, ha legjobb barátnőid egyike jelenleg, a szakítás után a legnagyobb csalódást és bánatot érzi, természetesen nem vigasztalhatod azzal, hogy „ugyan, menj már a duzzogással, milyen jól jön ez majd később”… A bánat okozta helyzet extrém stresszhelyzetet jelent a szervezet számára, amely során „megszámlálhatatlan azoknak a megbetegedéseknek a száma, amelyek ekkor alakulhatnak ki, hiszen a test védekező-rendszere a külső hatások ellen ilyenkor nem ad hathatós védettséget” – véli Helen Fischer antropológus.
„Kutatásaim során a szerelmi bánatban szenvedő résztvevők esetében két nagyon erősen kifejezésre jutó érzést fedeztem fel: dühösséget és kétségbeesést” – mondja Fisher. „Emellett számos egyéb, a résztvevők által még soha sem tapasztalt érzést láttam felbukkanni: bénultságot, végtelen tehetetlenséget, motiválatlanságot, minimálisra csökkent önértékelést, félelmet és gyűlöletet. Mindeközben ezen érzéseket megtapasztalók agyában kimutathatóan lecsökkent a szerotonin hormon (boldogsághormon) szintje” – teszi hozzá a szakértő.
„A kezdeti, bénult szakasz után az elhagyott fél még egyszer minden eszközzel megpróbál győztesen kikerülni a játszmából. A kapcsolat végén a szervezetben egyre nagyobb mennyiségben dopamin termelődik – testünk így próbálja magát jutalmazni, ha már a szerelem adta jutalmazás nem működik” – részletezi Fisher a folyamatot.
Ennek megfelelően minél inkább elfordul a párkapcsolatból „kiszálló” fél, annál intenzívebb szenvedélyek keltődnek az elhagyott partnerben, s annál kétségbeesettebb próbálkozásokat indít az ex visszaszerzésére. Miután ezek a kezdeményezések eredménytelennek bizonyulnak, a csalódott fél egyre inkább kétségbe esik, majd depresszív állapotba kerülhet. Utóbbit az agyban mérhető alacsony dopamin-szint okozza.
„Ex-partnerük iránt főleg azok éreznek haragot, akiket partnerük elhagyott, ugyanakkor azok is szenvedhetnek, akik a kapcsolat lezárását kezdeményezték. Csupán a harag érzése ritkább az utóbbiak esetében” – mondja a pszichológus Ina Grau.
A nők erősebben szenvednek
Az eddig elvégzett kísérletek azt a teóriát erősítik, amely szerint a nőket sokkal erősebben megviseli a szerelmi bánat, mint a férfiakat. A szakértők ugyanakkor nem képviselnek egységes álláspontot ez ügyben; egyes feltételezések szerint a bánat a nők esetében nem biztos, hogy erősebb, csak a pasik kevésbé mutatják ki érzéseiket. Ina Gau egyik kísérletében arra talált bizonyítékot, hogy mi, nők első sorban fej- és gyomorfájásban szenvedünk ilyenkor, gyakrabban panaszkodunk végtagjaink fájdalmára, minket sűrűbben kínoznak ilyenkor vérkeringési panaszok, a fáradtság és az álmatlanság. A szakértő azt is kimutatta, hogy mindenkinél azok a panaszok erősödnek fel ilyen esetekben, amelyekre amúgy is hajlamot mutat.
„A szerelmesek bizonyos szempontok szerint a drogfüggőkhöz hasonlítanak” - mondja Fisher – „az ő agyukban ugyanazok az aktivitások tapasztalhatók, rajtuk ugyanazok a módszerek segíthetnek a szakítás után, mint a káros szenvedélyüktől megszabadulni kívánókon: a korábbi partnerhez kapcsoló összes szálat ajánlatos elvágni, ugyanúgy mint a drogfüggőknél a kábítószerhez kapcsoló vonalakat. Az idő múlásával egyre pozitívabbá válhat a korábban szerelmi bánatban szenvedők kedélyállapota, javul koncentráló képességük, s lassan helyreáll önbizalmuk is. Bár száz százalékosan sikeres recept nincs, Ina Grau javaslata szerint ajánlatos minél több időt baráti körben tölteni, s figyelmünket elterelni az exről. A múlt miatti bosszúhadjárat helyett a jövőre koncentrálni. Hosszabban elhúzódó esetekben – amelyek főleg az alacsonyabb társadalmi rétegek tagjai között tapasztalhatók – ajánlatos azonban szakemberhez fordulni.
- welt. de -
Kapcsolódó cikkek:
A kapcsolat halála: féltékenység
Hogyan szakíts kulturáltan?
A szakítás a nőknek jobban fáj
Hogyan rúgjuk ki megunt kedvesünket?
A nem működő párkapcsolat 5 jele
