Azt gondoltam,érdemes lenne tudományos alapokon megközelíteni a szerelmet. Mert konyhanyelven könnyű. Mindenkinek lenne mit hozzátenni a témához. Személyes tapasztalata már egy óvodásnak is lehet. De tudós ismerete aligha.
Hogy is van ez a reproduktív mechanizmusaival? Ha nem is a kályhához, de egészen Darwinig vissza kell battyognunk. Ő állította ugyanis, hogy a „túlélés a reprodukciós sikereken múlik.” Vagyis azon, hogy ki milyen mértékben képes továbbadni génjeit a következő nemzedéknek. Na már most. Ha egy férfi félév alatt száz nővel közösül, akkor jó esetben akár száz életképes utódot is létrehozhat. Ha viszont egy hölgy létesít ugyanennyi szerelmi kapcsolatot ugyanennyi idő alatt, abból a legvisszafogottabb számítások szerint sem születhetne egynél több gyermek (az ikerszülés itt nem számít!).
A férfiak valószínűleg tisztában vannak eltérő szexuális beprogramozottságukkal. Ez a tény hajthatja őket egyik ágyból a másikba. Hiszen a „sok partner meghódítása nagyobb adaptációs értékkel bír, mint a nők számára.”
Úgyhogy kedves hölgyeim, ha valakit zavarnának párja „félrehajlásai”, gondoljon csak a tudományos tényre: férje, kedvese, szerelme pusztán genetikai kódoltságának engedelmeskedik. Így már mindjárt más! Sokkal könnyebb megküzdeni a megcsalatás borzalmával, ha tudjuk, hogy mindössze evolúciós alapokon nyugvó reprodukciós folyamat történt.
Minden bizonnyal ezzel függ össze két vizsgálat eredménye is. Az egyik során megkérdeztek fiatalokat, hogy az elkövetkezendő két évben hány szexuális partnert szeretnének elkönyvelni maguknak. A férfiak nyolcas válasza mellett a nők szerényen csak kettőt jelöltek meg.
A másikban félreérthetetlen szexuális ajánlatokat kaptak egyetemista lányok és fiúk. A becserkészett hímnemű egyedek 75%a mondott azonnal igent. A fennmaradó 25% sem zárkózott el teljesen, csak biztosítékot kért a lehetőség későbbiekben való kiváltásához. Ezzel szemben a női részleg egyöntetűen elutasította a kendőzetlen felkérést. (Noha ez elég hihetetlen, már az is beszédes, ha csak a fele igaz.)
A szerelem azonban nem csak a vad testiségből áll. Tudósaink meghatározták a szerelem két alapfajtáját is. Szerintük létezik az ún. szenvedélyes és az ún. élettársi szerelem.
Az első a kapcsolatok első felére jellemző: szexuális túlfűtöttség, a másik iránti fokozott érdeklődés jellemzi. Mi úgy emlegetjük: „kapcsolatunk hajnalán…” vagy „amikor megismerkedtünk…” A második pedig a párkapcsolatok második része lehet: a biztonságon alapuló, lehiggadt, kiszámítható légkör tartozik hozzá. Mi azt mondjuk: „tíz év múlva…” vagy „amikor Pistike is megszületett…”
Ez utóbbi időszakban gyakoribbá válnak a nézeteltérések. A tudományos kutatások azonban ezen a téren is szolgálnak használható tanáccsal. Ahhoz, hogy harmonikus maradjon egy kapcsolat, s ahhoz, hogy minél kevesebb súrlódás keletkezzen benne, kommunikálni kell. Méghozzá a megfelelő módon. Ezt pedig úgy hívják:egyenes beszéd.
Azt jelenti, hogy nem söprünk mindent a szőnyeg alá, hanem azonnal, ahogy problémánk támad, közöljük a párunkkal. Nem támadva, nem arrogánsan, inkább csak narratív. Elmondjuk, hogy mi a bajunk vele, mi nem tetszett viselkedésével kapcsolatban, mi okozott fájdalmat. Próbáljuk világosan és egyszerűen megfogalmazni gondjaikat.
Tulajdonképpen szimpatikus megoldás. És biztos hasznos is. Az esetek nagy többségében. Arra viszont nem tért ki a tanulmány, hogy mi van,ha az egyenes beszéd nem hatásos. Például akkor, ha éppen egy fél téglát hajít élettársunk felénk.
De ne legyünk negatívak! Építsük be inkább a tudomány eredményeit és definícióit életünkbe, pláne akkor, ha elfogadhatóbb perspektívákat kínál, mint prózai életünk.
(Aronson: A társas lény című könyve felhasználásával)
Kapcsolódó cikkek:
Szerelem vagy kaland?
Csók, a szerelem záloga
Mennyire fontos a szerelem első látásra?
A szerelem tényleg vak?
Összetartó erő: szerelem vagy szex?
