Amikor egy párkapcsolat véget ér – és teljesen mindegy, hogy öt hónapig vagy öt évig tartott, ha sokat jelentett számodra – nem lehet igazán fájdalommentesen megúszni. Az elválás okozta sebek lassan, de biztosan begyógyulnak, ám az odáig vezető út több fázison át vezet. Ezeket a szakaszokat nem lehet kerülő úton kihagyni, mert ezek – amikor már túl leszel rajta, te is látni fogod, igenis kellenek ahhoz, hogy erősebb légy, és újra képes legyél egy következő párkapcsolatra.
Akkor már te is azt fogod vallani, hogy a szakítás nem a világvége, csak valaminek a lezárása, s azzal együtt egy új életszakasz kezdete, s az élet megy tovább…
„Már több mint két hete, hogy szakítottunk, de ahelyett, hogy ennyi idő után jobban volnék, napról napra egyre rosszabb a hangulatom. Egyfolytában bőgnöm kell, és úgy érzem, hogy Vele együtt belőlem is eltűnt egy darab.” – ha te is éreztél már így, akkor üdv a szakításon túlesettek klubjában, hiszen a legtöbben erről a lelkiállapotról számolnak be.
1. szakasz: fájdalom és szenvedés
„Amikor szerelmesek vagyunk, mindent megosztunk a társunkkal: mindennapjaink legapróbb részletéről, minden gondolatunkról beszámolunk, s amikor szakításra kerül sor, a partner hatalmas űrt hagy maga után, amely fizikailag is érezhető” – mondja a jelenségről Patricia Delahaie pszichológus. „A szervezet természetes reakciója a változásra az, hogy folyamatosan az ex-re gondolunk. Ez a vágyakozás az önvédelem egy fajtája: belsőnkben megőrzünk egy darabot volt társunkból pontosan azért, hogy egy „amputációt” elkerüljünk. A lelki fájdalom azonban teljesen normálisnak számít, el kell fogadni, mivel ez is egy elkerülhetetlen fázisnak számít életünkben.”
A szakítás okozta fájdalmat elkerülni nem, csak csillapítani lehet. Sokat segít, ha ebben az időszakban nem maradunk egyedül, és érzéseinket például a legjobb barátnőnkkel meg tudjuk osztani. „Az igazi barátok ebben az esetben is kéznél kell legyenek. Ideális esetben többet jelentenek számunkra puszta hallgatóközönségnél: viszonylag kívülállóként objektíven meg tudják ítélni a tőlünk hallottakat, és azt is megakadályozhatják, hogy ok nélkül mítoszt csináljunk az exből” – hangsúlyozza a pszichológus. Ha a múlt lezárásában és egy új kezdetben segít, akkor szét lehet szaggatni a szerelmes leveleket, törölni lehet a tőle kapott emaileket és sms-eket is. Ha jól esik, a szülinapi ajándék is a kukába kerülhet…
2. szakasz: félelem és káosz
„Ez a kapcsolat volt az első az életemben, amelyben úgy éreztem, hogy a nagy Őt találtam meg, és akivel a jövőt is tervezhettem. Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy vége, és visszalépésként megint a szinglik keresgélő csapatába tartozom. Nem elég, hogy vége a kapcsolatunknak, még a már korábban befizetett olaszországi nyaralásról is le kell mondanom. A barátnőim azt mondják, hogy újra kiélvezhetem az egyedülállóság összes előnyét, de tulajdonképpen semmi kedvem sincs újra nulláról kezdeni valakivel.
Attól tartok, hogy ő volt az igazi, és rajta kívül már senkivel nem lesz ilyen jó” – számol be Delahaie a szakításon túlesett nőktől leggyakrabban hallható véleményről. Az ilyen esetekre – mondja a pszichológus – teljesen ráillik a Francesco Albertoni által tett, ismertté vált kijelentés: „Akkor leszünk szerelmesek, ha valaki más akarunk lenni vagy egy másik életet szeretnénk”. Tulajdonképpen ez azt jelenti, hogy nem valakibe, hanem egy lehetőségbe szeretünk bele, amelyben igazi nő és/vagy anya lehetünk, vagy egyszerűen csak mások, mint eddig.
Azáltal hogy valakivel ideiglenesen összekötöttük életünket, a másik személy egy új identitást ad nekünk, és amikor szakít velünk, úgy érezzük, arra kényszerít, hogy visszatérjünk a kapcsolat előtti énünkhöz. Persze ugyanabba az állapotba nem léphetünk vissza, hiszen a párkapcsolat által is fejlődött személyiségünk.
„Ahhoz, hogy a krízisen minél hamarabb és minél kisebb veszteségek árán túl legyünk, semmi esetre sem szabad személyes céljainkat feladva keserűséggel és frusztrációval reagálni” – tanácsolja Delahaie. „Közhelyes, de igaz: más férfiak is vannak még a földön, akikkel teljesülhetnek vágyaink. Az átmeneti szinglikorszakot is érdemes pozitívan értékelni: ennél jobb alkalom nem is jöhetett volna, hogy valamely kedvelt tevékenységben, hobbiban teljesen elmélyedj. Ezzel két legyet is üthetsz egy csapásra: nem csak kedvenc időtöltésednek hódolhatsz, hanem a figyelmedet is elterelheted a búslakodásról.
3. szakasz: tanulságok levonása
„A kapcsolatunk teljesen kaotikus volt. A végén elhagyott, mert nem volt kész a kötelezettségek vállalására és a jövő tervezésére. Már közben is megkérdőjelezte kapcsolatunkat és a szerelmem – állítása szerint – teljesen megfojtotta. Tényleg így volt? Kissé kétségbe estem, mert úgy érzem, hogy a végén minden kapcsolatom ugyanúgy ér véget.
Miért van az, hogy mindig csak a személyes szabadságukhoz túlzottan is ragaszkodó férfiakba szeretek bele? Túl sok elvárásom van a partneremmel szemben? Ha a kérdésekre megtalálom a választ, a jövőben biztosan elkerülhetem az esetleg elkövetett hibákat” – a legtöbben ezeket fejtegetik a szakítás utáni időszakban.
A különválás során partnerünk elmondja nekünk, milyennek is lát minket. Nagyon fontos, hogy a hallottakat a valósággal is összevessük. Nehéz, de meg kell próbálni külső szemlélőként elemezni a mögöttünk lévő párkapcsolatot, s azt is, hogy az ex által fejünkhöz vágott dolgokat már a korábbi kapcsolatainkban is felrótták-e nekünk, tehát, hogy tendenciaszerűen elkövetjük-e ugyanazokat a „hibákat”.
Attól azonban minden szakember óva int, hogy a ténylegesnél jóval több negatívumot vállaljunk fel, és „mi vigyük el az egész balhét”. „Nagyon fontos hogy feltegyünk magunknak kérdéseket, de ne adjunk mindenben a másiknak igazat” – hangsúlyozza Patricia Delahaie. ”Vannak emberek, akik félnek a szerelemtől és a szoros kapcsolatoktól. Az ő esetükben nincs az a legjobb akarat és a világ összes szeretete sem elég, hogy a kapcsolat hosszabb távon is működjön. Ekkor ne áltassuk magunkat, be kell látnunk: nem megy és kész. El kell fogadnunk, hogy a szakításra vannak olyan érvek, amelyekre nincs befolyásunk.”
„Azoknak a pácienseknek, akik azzal keresnek meg, hogy nem tudnak szabadulni egy régebbi kapcsolatuktól, azt szoktam javasolni, hogy írják össze a szakítás összes okát” – avat be módszerébe a pszichológus. „Ez a legjobb lehetőség arra, hogy feketén-fehéren mindenki lássa, hogy a különválásnak nem egyedül ő a felelőse. A listán az összes tényezőnek szerepelnie kell, amely miatt a kapcsolat nem működött. Ha az összegzés megtörtént, a végén két oszlopban azt is fel kell tüntetni, hogy mi az, amit megváltoztathattunk volna, és mi az, amire nem volt befolyásunk” – tanácsolja Delahaie.
4. szakasz: fogadd el a valóságot!
„Nemrég napokig és hosszú éjszakákon át rágódtam azon, hogy mi mindent is mondhatnék, hogy megváltoztassa döntését, és újra összejöjjünk. Egyszerűen nem tudtam megérteni, hogy mi nem működött köztünk. Pár hete viszont azon kaptam magam, hogy tisztán látom a történteket, és már régen nem foglalkoztat, hogyan is kaphatnám vissza. Nem érdekel, kettőnk közül ki volt a hibás, s tulajdonképpen se rá, se magamra nem vagyok mérges.” Ismerős? A szakítás utáni negyedik, a tisztán látás szakaszában ilyen és hasonló gondolatuk keringnek fejünkben.
„Kettőn áll a vásár. A legfontosabb, hogy mindenki megértse és a saját szakítására is vonatkoztassa ezt a közhelyt” – mondja a szakértő. „Ahhoz, hogy egy párkapcsolat hosszú távon is működjön, mindkét résztvevőnek akarnia kell azt. Ha valaki tényleg szerette a társát, a szakítás okozta első sokk után is el kell tudni fogadni a döntését. Ez az elfogadás a feltétele annak, hogy újra kiegyensúlyozott lelki állapotba kerüljünk, és ez kell ahhoz is, hogy a sebeink begyógyuljanak, és biztos alapokra helyezzük jövőnket. „A nevetés és a jó kedv ebben az esetben is a legjobb gyógyszer.
Egy-egy táncos buli a csajokkal, egy-egy jó film a moziban nagyon jó terápiának bizonyul” – tanácsolja Delahaie. „Ez az időszak ideális arra, hogy összeírjuk azokat a dolgokat, amelyeket mindig is meg akartunk csinálni (újra amatőr színjátszó körbe vagy táncórákra járni, Kínába hátizsákos utat szervezni, stb.), és vegyük is komolyan a listát.
5. szakasz: tanuld meg az újat átélni
A lelkileg nehezen feldolgozható szituációban természetünknél fogva hajlamosak vagyunk arra, hogy a valóságot kissé ködfátyolba burkolva szemlélve búslakodjunk. Ha ezen túl tudunk lendülni és sebeink is gyógyulásnak indultak, az egyedüllétet is másképpen értelmezhetjük: „igen, képes vagyok egyedül is boldogan élni”. Ezt a lépcsőfokot leküzdve pedig akár jöhetnek az első randik is. Persze csak akkor, ha jólesik, és az sem baj, ha nem az első utunkba tévedőnek vetjük a nyakába magunkat. Az előzőt magunkban is lezárva most tisztább képünk lehet arról, mit is várunk (és mit nem) egy új kapcsolattól.
- gofeminin.de -
Kapcsolódó cikkek:
A nyaralást szakítás követi?
Túlélni a szakítást napról-napra
A szakítás leggyakoribb okai
A szakítás a nőknek jobban fáj
Nem az idő gyógyítja be a sebeket
