1994-ben a washingtoni kongresszusi épület előtt több ezres fiatal sereg gyűlt össze, hogy kinyilvánítsa: márpedig ők csakis és kifejezetten szűzen óhajtanak férjhez menni, és ettől a szándékuktól senki és semmi sem tántoríthatja el őket. Aznap huszonötezer kis fehér tarkította a kongresszus előtti zöld gyepet, rajta felirattal: „Hiszem, hogy az igaz szerelem megvár. Ígérem, hogy érintetlen maradok, míg házassági fogadalmat nem teszek.”
Hát ehhez az kell, hogy mindenki megtalálja az igazit. De van, akinek ez nem adatik meg az életében. Ezért nem is vár élete végéig. És van, aki él-hal a szexért. És olyan is van, aki csak kíváncsi, meg türelmetlen.
Egy felmérés kimutatta, hogy egyrészt a nők előbb veszítik el szüzességüket, mint hasonló korú férfi társaik. Másrészt azt is megállapították, hogy legfürgébbek ezen a téren az izlandiak, akik átlagban 15,7 évesen teszik meg azt a bizonyos első lépést felnőttségük rögös útján. Őket követik a szabad szellemű németek, akik 16,2 évesen szánják el magukat a nagy ugrásra. Egyébként pedig átlagosan Európában 17,7 ez a mutató.
Bizonyára nem lep meg senkit a hír, hogy manapság már szüzesség visszaállító műtétekért is sorban lehet állni a plasztikai sebészeteken. Ilyenkor az eredetihez megszólalásig hasonló anyagot építenek be, amely hatására az újbóli, sokszori használat után is úgy viselkedik a vagina, mint lány korában. Átszakad és még vérzik is, csakis a kellő dramaturgiai hatás kedvéért.
Nem tudom, ki és miért akarja újból és újból átélni szüzessége egykori elvesztésének feelingjét, de hogy van rá kereslet, azt bizonyítja az erre szakosodott klinikák léte.
Egyébként a szüzesség-visszaállítás nem új dolog. A női rafinériák tárházából pár évszázaddal ezelőtt sem hiányozhatott. Sőt, akkor volt csak igazi keletje, hisz akkoriban több aranyat kóstált a szűzhártya, mint napjainkban. Ma már egy lyukas garast sem ér, s talán ezt a sajnálatos közgazdasági devalválódást érzik meg a mai lányok, amikor könnyedén túladnak azon a becses portékájukon, amelyet ükanyáik még oly nagy műgonddal őriztek.
Csak egy XV. századbeli szakirodalom sorol fel kilenc módszert arra, miként verhető át a gyanútlan és jóhiszemű vőlegény. Ha például ökörepébe mártott vattapamacsot dugtak fel a megesett lányok vagy délcike virágából készített kúpot, akkor azok az eredeti vérzéshez megszólalásig hasonló állapotokat produkáltak akkor, amikor itt volt annak az ideje.
A hetvenes években a japán nők sem sokat kényeskedtek. Inkább borjúbelet varrattak fel a kis lyuk újbóli elfedésére, valamint hajdani félrelépésük elfeledésére.
Ma már ilyesmire nincs szükség, a nő borjúbőr nélkül is kelendő, a használt és a használatlan árfolyama között ebben a tekintetben nincs szignifikáns különbség. Sőt, inkább úgy tűnik, olyan hamar és olyan gyorsan akarnak megszabadulni ettől a mai fiatalok, mint egy arcukon éktelenkedő rút keléstől.
Elképesztő tendenciákkal szembesülhet, aki veszi a fáradtságot és beleolvasgat az ezzel foglalkozó fórumokba.
Tizenéves lányok foglalkoznak a szüzesség-elvesztés mikéntjével. Pedig az ő korukban hajdanán még nem fiúztak, hanem babáztak a lányok.
Ma ők ezen csak röhögnének. Ezen az ósdiságon.
Pedig inkább sírnivaló. Az értük elpotyogtatott könnyekben olyan sok minden van, hogy leírni is „tereh”. Csak mutatóba néhány példa: Tudod, hogy nem gazdagabb, hanem szegényebb lettél egy csomó szexuális tapasztalattal? Tudod, hogy milyen az, amikor csak a cirógatás forróságába beleborzong az ember? Tudod, hogy öregedésed vesztébe rohansz, ahelyett, hogy fiatalságod dédelgetnéd, ameddig csak lehet? Tudod, hogy álmokat szurkálsz halálra minden idő előtti együttléttel?
Minta egy éretlen gubacsot szakítanál le az őszibarack fáról. Beléharapsz, és félredobod, mert fanyar és pocsék. Pedig az őszibarack valójában bársonyos, lédús, és édes, mint a méz.
- Intera -
Kapcsolódó cikkek:
A szüzesség korai elvesztése hozzájárulhat a sikertelen szerelmi élethez és házassághoz?
A férfiak szűz feleségre vágynak?
Az első együttlét
A korai szexuális életért a gének felelősek
Felgyorsult biológiai érés
