De miért épp a szív lett a szeretet szimbóluma?
Ha érzelmeink túlpörögnek, a szív tájékán érzünk bizsergést. A mellkasunkra tesszük a kezünket, csillapítandó az alatta lüktető kergetőzést. „Megszakad a szívünk”, „kiugrik a helyéről”, ha bármilyen érzelmi sokk ér bennünket. Akit (vagy amit) a legjobban szeretünk, az a „szívünk csücske”, a legjobb barátunkat meg „szívbélinek” nevezzük.
A szív nem csak az emberi test fizikális központja, hanem az érzelmek, az intellektus központja is. A jógairodalom is a test középpontjának tekinti a szívcsakrát (anahata csakra), amely spirituális demarkációs vonal az ész, és az érzelmek között.
Az első szív-forma i.e. 3. évezredből származik, Afganisztán területéről, egy stilizált fügefalevélként megjelenve. A mai szívforma két ellentétes irányból terjedt el, isten és az ördög műveként. Egyrészt az egyház révén, amely az isteni szeretet jelképeként szerepeltette, másrészt a kártyajátékokból („az ördög bibliája”), amelyek német és francia közvetítéssel lepték el a világot. Ezek után nincs mit csodálkozni a szív ellentmondásosságán.
Az első megjelenése óta végtelen megtestesülést öltött szívszimbólumunk, készült belőle már minden, ami elkészíthető.
Tudományosan igazolt szeretet
A kutatók rájöttek, hogy a szeretet állapotában a szív dobogása „zeneileg harmonikus”, és az így keletkező elektromágneses impulzusok meglepő módon megfelelnek a Föld fő rezgési frekvenciáinak és az emberi agy alfa-hullámainak.
Egy amerikai professzor, Randolph Byrd az ima erejét vizsgálta. Abból indult ki, hogy ha sok ember összeáll egy közös cél érdekében, akkor az így keletkező agyi energia valamilyen szinten materializálódik. A materializálódás pedig valamilyen pozitív hatás vagy változás formájában tetten érhető.
Végeztek kísérletet betegekkel kapcsolatban is. Egy mélyen meditáló és imádkozó társaság pozitív gondolatokat küldött a betegek egy bizonyos részének. A befogadó csoport jobb eredményeket produkált a gyógyulásban, mint az, akikre senki nem gondolt.
Emoto vízkísérleteit ismerve ebben nincs is semmi szenzáció. Ő nemcsak beszélt a gondolat teremtő erejéről, hanem fotókon is illusztrálta azokat. A szeretett vízcseppek gyönyörű kristályalakzatokban manifesztálódtak, az utáltak meg torz alakban jelentek meg.
Az ember sincs másképp. Ha szeretik (és ha szeret) sugárzik, él, és vibrál. Ajka mosolyog, édeset érez a szájában. Ha utálják (vagy ő utál), akkor lehangolt, energiátlan lesz, sötét, el nem múló árnyakkal, lefelé görbülő ajkakkal és keserű szájízzel.
Az ember olykor rácsodálkozik: milyen egyszerű minden!
Közös imák
Legyünk bár a legkeményebb, a legmegrögzöttebb ateisták, imákat akkor is tartunk magunkban. Akkor, amikor veszélyes helyzetben vagyunk, vagy amikor nagyon nagy a sóvárgásunk valami felé.
Az ima tehát egy univerzális spirituális segédeszköz. Mindenki alkalmazza, kivétel nélkül mindenki.
Az élet értelmét már oly sokan keresték-kutatták. S valahogy minden út ide, a szerethez vezet.
A mások megértése, és segítése adhatja meg az élet legfőbb értelmét, üdvözülését, és boldogságát. Csak az ember hajlamos arra, hogy nagyon szűk körben keringjen a szeretetre vadászva. Ezért hajszol egész életében szerelmeket, vagy küzd barátai, szülei elismeréséért.
De mi lenne, ha tudatosan tennénk ezt? És nemcsak a saját, privát örömeinket keresnénk, hanem a másokét is?
A bódiszattvák azt mondják: nem haladhatunk addig tovább, míg a többiek hátramaradnak. Ha valakinek, nekik hihetünk. Ők olyan spirituális lények, akik elérték a megvilágosodás állapotát, kiléptek a karma körforgásából, de mégis a földön maradtak, csak azért, hogy tanítsák az arra érzékeny embereket.
Ken Dychtwald , amerikai gerontológus, egy hosszú böjt után, amely során a szeretetről elmélkedett, a következő gondolatokat fogalmazta meg. „A szeretet annak a méltánylása, hogy apró porszemek vagyunk a nagy földi szószban, ami szintén egy apró porszem a még nagyobb kozmikus szószban. Szóval a szeretet ráébredés erre a gyönyörű energetikai kapcsolat rendszerre, s egyszerre természetes hála is, hogy benne lehetünk. Úgy tűnik, többé nem az a kérdés, hogy hol keressük a szeretetet, hanem hogy tudatában vagyunk-e a meglétének. Ez nem a feltalálás, hanem a felfedezés esete.”
A része vagyok az egésznek nem holmi ezoterikus lila ködöcske, hanem tudományos valóság. László Ervin, vagy a tudósokból verbuválódott Budapest Klub is ezt hangoztatja. Ők a planetáris tudatról beszélnek. Ez annak a beismerése, hogy alkotóeleme vagyok az univerzumnak, és ezáltal én is ugyanúgy felelőséggel tartozom az egésznek, mint bárki más, aki ennek az egésznek szintén a tagja.
Jegyzed meg az időpontot: 12 óra 12 perc
Észak-és Dél-Amerika őslakói évszázadokon át közvetítették üzeneteiket, amelyek arról szóltak, hogy van a világban egy kozmikus rend, amelyben mindennek és mindenkinek megvan a maga helye és az értelme. Régóta fáradoznak azon, hogy egy közös, nemzetközi összefogás jöjjön létre, a Föld megmaradása érdekében.
Egyes törzsek ( a hopik és a dakoták) szimpatikus „spirituális segélytervet” dolgoztak ki. Úgy gondolták, a Föld érdekében közös imádságokat lehetne tartani, az egész világra kiterjedő békeimát és közös meditációt.
Ők bíznak a „célirányos csoporttudat” pozitív hatásában, még ha nem is így nevetik programjukat. Kitalálták, hogy ha helyi idő szerint pontosan 12 óra 12 perckor a földkerekség minden pontján egy pillanatra befelé fordulnak az emberek, és arra koncentrálnak, hogy „legyen béke a Földön”, akkor annak pozitív hatásai lehetnek. Minden hónap első napján, 15 percig végzendő ez a különös meditáció.
A programjuknak nevet is adtak: Light-Shift 2000.
Szerintem ennél bájosabb, világra szóló projekt még nem igen született. Aki kedvet érez hozzá, csatlakozhat.
- Intera -
Kapcsolódó cikkek:
Sok(k) a szívnek?
Étcsokival az egészséges szívért
A pesszimizmus a női szívek elrontója
Fontos dolgokban az ész helyett a szív döntsön!
Amikor a szív is megszakad...
