Több, egymástól független tanulmány is megállapította már: akinek vannak barátai, az egészségesebben és tovább él. Ellentéte, a magányosság bizonyítottan számos megbetegedés – többek között a magas vérnyomás vagy a demencia – okozója lehet. John Cacioppo, a Chicagoi Egyetem egyik vezető kutatója kollégáival arra a kérdésre kereste a választ, milyen terápiás megoldásokkal kezelhető a magányosság.
Az amerikai tudósok arra a megállapításra jutottak, hogy a társas kapcsolatok kiépítése érdekében nyújtott segítség az érintettek irányába kevésbé eredményes. Sokkal célravezetőbb az emberek gondolkodásmódjának megváltoztatása, hogy másképpen vélekedjenek saját magukról és embertársaikról.
Terápiás megoldás: szemléletmód-váltás
A kutatók vizsgálódásuk során az utóbbi évtized összes olyan tanulmányát és azoknak adatait felhasználták, amelyek az egyedülléttel és magányossággal foglalkoztak. Egy úgynevezett meta-elemzés során az összes kutatás módszerét és eredményeit összevetették, hogy megállapíthassák, melyek számítanak a leghatásosabb stratégiának a kínzó egyedülléttel szemben. Második lépésben Cacioppo és munkatársai összefoglalták azon 20 tanulmány megállapításait, amelyek a legkövetkezetesebb módszert alkalmazták.
A kutatók a magányosság kezelésére alkalmas kezelési lehetőségeket négy kategóriába osztották be: az egyikbe azok tartoztak, amelyek abban látták a megoldás lehetőségét, hogy az érintetteknek több támogatást kell nyújtani közvetlen környezetük részéről. Más értekezések a magányosok kapcsolatteremtő és-fenntartó képességeit fejlesztették volna, vagy minden eszközzel támogatnák az érintetteket abban, hogy másokkal kapcsolatot létesítsenek.
Olyan lehetőségek is felmerültek, amelyek annak szükségességét hangsúlyozták, hogy a magányosoknak mindenekelőtt az önmagukról és másokról való gondolkodásmódot kellene megváltoztatniuk.
Cacioppo csapata arra a megállapításra jutott, hogy bizonyos mértékig az összes kezelési javaslat tartalmaz megfontolandó elemeket, amelyekkel bizonyos mértékű siker is elérhető lenne. Ám az utolsó lehetőség, a gondolkodásmódra való hatás kecsegtet jelentősebb eredménnyel, a megfigyelések során e megoldás bizonyult a leghatékonyabbnak.
A kényszerképzetek leküzdése is sikert hozhat
„A magányosság legjobb megoldása a jelek szerint nem abban keresendő, hogy az érintetteket minél több más emberrel kell kapcsolatba hozni, vagy kapcsolatteremtő képességeiket fejleszteni. Sokkal inkább azzal oldható meg a probléma és a vele együtt járó egészségi problémák is, ha azt változtatjuk meg, ahogy a magányos emberek másokat észlelnek, ahogy magukról vélekednek, s ahogy embertársaikkal viselkednek” – mondja Cacioppo.
Különösen eredményesnek bizonyultak a magányosság kognitív viselkedést befolyásoló terápiás kezelési módjai, amelyeket sok esetben depresszió vagy más pszichés probléma esetén is sikerrel alkalmaznak. A kezelés résztvevői ekkor megtanulják annak módját is, hogyan befolyásolják és változtassák pozitív irányba saját magukkal kapcsolatos gondolataikat, s leküzdjék azokat a kényszerképzeteiket is, amelyek szerint a külvilág negatív véleménnyel van róluk.
„A magányosság az emberek egyre nagyobb hányadát érinti, s az ezzel járó egészségi következmények egyre súlyosabbak, nagyjából a dohányzáséhoz és a túlsúlyosságéhoz mérhető. A magukat tartósan egyedül érzők szemléletváltása és gondolkodásmódjának pozitív irányba fordítása ennél fogva egyre sürgetőbbé válik” – hangsúlyozza Cacioppo.
- focus.de -
Kapcsolódó cikkek:
Éld túl a magányos napokat! - Tippek távkapcsolatban élőknek
A nők fogékonyabbak a magányosságra?
Mind elmagányosodunk?
A szinglik boldogabbak?
Meghalok, ha senkim sincsen
