Legyünk szépek, csinosak, szexisek, legyünk okosak, műveltek, tanuljunk minél tovább, legyünk sikeresek a szakmánkban, neveljük jól gyermekeinket, őrizzük a családi tűzhelyet, vigyük a háztartást… Igen ám, de a nők napja is csak 24 órából áll és tökéletes ember nem létezik. Szerencsére tökéletesség helyett rendelkezünk egy nagyon hasznos tulajdonsággal: remekül be tudjuk osztani időnket. Nem elhanyagolható az sem, hogy képesek vagyunk egyszerre több dologra figyelni, életünk szervezésének tehetsége pedig velünk született, vagy ha nem rendelkezünk eleve ezzel a képességgel, akkor könnyen elsajátítjuk.
Már a kislányok is nagyon szeretnek öltözködni, lesik édesanyjuk ruhatárát, botladoznak magas sarkú cipőiben, titokban kipróbálják rúzsát. Később az iskolapadban sem ülhetünk akármiben – családi és tágabb környezetünk egyaránt formálja ízlésünket. A jó megjelenés az élet minden területén előnyhöz juttat, legyen szó párkapcsolatról, munkakeresésről, bármiről. Ezt a tényt számos szociológiai témájú kutatás igazolta. Később család és munka mellett is igyekszünk jó kondícióban attraktívnak és szexisnek mutatkozni még akkor is, mikor semmi másra nem vágyunk, csak arra, hogy viseltes melegítőben a Született feleségek legutóbbi évadját cukros üdítő és sült burgonya mellől nézhessük egy napon keresztül.
A mai világ alapvető elvárása, hogy tanuljunk. Szakkifejezéssé vált a life-long-learning; az élethosszig tartó tanulás világát éljük. Ma már egyre kevésbé jellemző, hogy 18 évesen kezünkbe kapjuk szakmánkat, vagy 24 évesen diplománkat, találunk egy jó állást, majd onnan megyünk nyugdíjba. Sokan négy-öt szakmát is kitanulnak életük folyamán, melynek oka több minden lehet. Például alkalmazkodni kell a munkaerő-piachoz: hiába a tömegtermelésre beállt iskolából származó papírunk, ha nem tudunk vele elhelyezkedni. Hogy munkaerő-piaci helyzetünk kedvezőbb legyen, további tanulmányok következnek, amelyek segítségével kitűnünk majd a többi pályázó közül… Ördögi kör.
Nőként viszont otthon vár férjünk, gyermekeink, akik (majdnem) egész embert kívánnak. Magyarországon az azonos tapasztalattal rendelkező, azonos munkakört betöltő férfiak még mindig 10-15%-kal többet keresnek, mint nő társaik.
Mindannyian családra vágyunk és egy nő életét talán más nem is teheti teljessé, mint egy szerető, egészséges család egy nagyszerű férjjel és huncut gyermekekkel. Ugyanakkor legtöbbünk arra is vágyik, hogy munkájában maradandót alkosson. A nagy kérdés: mikor szüljünk? Hogy mondjuk meg munkáltatónknak? Meddig maradjunk otthon a babával? Lesz-e állásunk, mikor újra munkába állunk? Álszentség lenne azt állítani, hogy ezek a kérdések nem vetnek fel aktuális problémákat.
És még nem is beszéltünk a férjünkről, aki dolgozó ember, otthonában szeretetre, nyugalomra és meleg ételre, tiszta ruhára vágyik, melyet tradicionálisan a feleség dolga biztosítani. Mindazonáltal le kell szögeznünk, hogy a férfiak dolga sem egyszerű: hagyományosan még mindig tőlük várjuk, hogy a család anyagi hátterét biztosítsák, ugyanakkor egyre inkább szeretnénk, ha néha ők főznék a vacsorát, pelenkáznák be a legkisebbet, vagy vasalnák ki az ingeket. Ha egészen őszinték akarunk lenni, sokuk nagyszerűen részt vesz ezekben a (számukra új) feladatokban.
Szerencsés az ember, ha a sokasodó elvárások tengerében képes a külvilágtól elvonatkoztatni és megtalálni az egészséges egyensúlyt a teljesítmény és annak értéke között. Hiszen hiába elégedett velünk környezetünk, ha a tökéletességre való törekvés közben elveszítjük önmagunkat, és képtelenek vagyunk harmóniában élni. Arról nem is beszélve, hogy ez egy öngerjesztő folyamat, melybe bekerülve elégedetlenségünk előbb-utóbb a külvilág számára is nyilvánvalóvá válik, ezzel a kifelé sugárzott kép is romba dől. Könnyű belátni, hogy célunk mégiscsak kizárólag az lehet, hogy önmagunkkal elégedettek legyünk.
