A munkahelyi túlterheltség miatt jelentkező kiégés napjainkban mindennaposnak számít, s ezzel együtt nagy figyelmet kap. Kevesebb szó esik ugyanakkor arról a jelenségről, amikor valaki a munkahelyi unalomtól betegszik meg.
„A kiégés jóval komolyabban vett betegségnek számít, mint amikor sokan arról panaszkodnak, hogy nincs elég teendőjük munkaidőben, nem a kvalitásainak megfelelő munkát végez, vagy egyáltalán nem szívesen látja el jelenlegi munkakörét” – mondja a munkahelyi unalomról Wolfgang Merkle pszichoterapeuta.
Tény ugyanakkor, hogy a stressz, ha hosszú távon érvényre jut, bizonyos tüneteket okoz – függetlenül attól, hogy a túl- vagy alulterhelés okozza a feszültséget. Ide tartozik az alvászavar, a depresszió vagy bizonyos pszichoszomatikus betegségek.
Merkle nézetei szerint a kiégés már napjainkban is a kezelendő betegségek közé tartozik, s hamarosan a munkahelyi unalom is kivívhatja a szakemberek figyelmét. „A két véglet – a túl sok és a túl kevés munkahelyi feladat – egyre több embert érint” – teszi hozzá a szakértő.
A munkahelyi unalom tünetei klasszikus módon a munka világának azon szegmenseiben jelentkezik, amelyben a feladatok számítógéppel és a szükséges programokkal való racionalizálása által bizonyos teendőket nem maguk az emberek látnak el. Ide sorolhatók számos ügyfélszolgálati, igazgatási munkakör, vagy a szolgáltatási szektor néhány területe. A szakértők szerint emellett az is jellemző, hogy a gazdasági válság következtében számos cégnél drasztikusan csökkentek az ügyfelekkel kapcsolatos feladatok, s ezért fordulhat elő, hogy a munkatársak feladatlistája a korábbinál hirtelen jóval rövidebb lesz. A szakemberek többek között a bankszektor is ide sorolják.
Napjainkban, amikor a (költség)hatékonyság jegyében a munkaadók rendszeresen felülvizsgálják, hogy a cégnél betöltött munkakörök és munkatársak kapacitása mennyire telített, óriási a nyomás amiatt, hogy a munkavállalók folyamatosan bizonyítsák: munkájukra igenis szükség van. Sok esetben előfordul, hogy a valóságban minimális elvégzendő feladattal rendelkező munkavállalók – minden unatkozásuk ellenére – még „látszat-túlórákat” is teljesítenek. A munkahelyi unalom ennek megfelelően az alkalmazottakat érinti, a saját vállalkozásukat vezetőket kevésbé.
A munkahelyi unalom jelenségét először nem az orvostudomány említette, hanem Philippe Rothlin és Peter R. Werder, svájci tanácsadók nevesítették 2007-es, a jelenség tüneteivel foglalkozó tanulmányukban. „Bár hivatalosan nem számítanak annak, mind a kiégés, mind a munkahelyi unalom betegséggé avanzsált – legalábbis a közfelfogásban” – magyarázza Merkle. Valójában olyan tünetegyüttesről van szó, amelyek összessége tényleges betegségeket okozhat, s ezért is kell komolyan venni.
Merkle becslése szerint, aki a Frankfurti Pszichoszomatikus Klinika vezető főorvosa, az általa vezetett intézménybe éves szinten fekvőbeteg-ellátásban részesített 300 páciens közül 30-at közvetve a munkahelyi unalom miatt kezelnek. A szakértő szerint maguk az érintettek tehetnek a legtöbbet problémájuk megoldásáért: képzésekre való jelentkezéssel, önképzéssel, áthelyezési kérelmekkel vagy munkahely-váltással kivédhető lenne a súlyosabb probléma. A jelenség tüneteivel kezelt betegek esetében pszichoterápiás beszélgetéseket, művészeti- és zeneterápiát alkalmaznak.
Míg a kiégés inkább a férfiakra jellemző, Merkle tapasztalatai szerint a munkahelyi unalom inkább a nőket sújtja, ám ez azzal is magyarázható, hogy panaszok esetében a nők hamarabb hajlamosak orvoshoz fordulni, a férfiak gyakrabban menekülnek káros szenvedélyekbe, vagy válnak agresszívvé.
- welt.de -
Kapcsolódó cikkek:
A legfontosabb munkahelyi játékszabályok
Munkahelyi testbeszéd
Burnout szindróma
Ebédidő nélkül hamarabb következik be a kiégés
Mindennapi odafigyeléssel a kiégés ellen
