Egy amerikai tudós, George Prince egy 1972-ben megjelent könyvében egy tucat szinonimát sorol fel a kreativitással kapcsolatban. Olyanokat ír, mint például: "önhatalmú harmónia”, "ismerős meglepetés”, "fegyelmezett szabadság”, "mámorító rendületlenség”, tiszavirág-életű szilárdság”, „csodaszerű elvárás”, „megszokott ámulat."
Valószínűleg létezik ezeknél tudományosabb színezetű definíció is. Ezek azonban amellett, hogy roppant „kreatív” meghatározásai a kreativitásnak, arra is rávilágítanak, hogy milyen összetett fogalom ez, mennyi minden társul hozzá.
Egy olyan tulajdonság, ami számtalan formában nyilvánulhat meg. Lehetsz kreatív a konyhában, a szerelemben, a munkában. Azt jelenti, hogy ötleteket gyártasz, hogy kombinálod a már meglevő tapasztalataidat másokéval,hogy új kontextusba helyezed azokat, csavarintasz rajtuk egyet.
S azt is jelenti, hogy gazdag személyiség vagy. Mert ennek a képességnek a gyakorlásához szükséged van jó néhány tulajdonságra. Aki kreatív, az egyben szenzitív, érzékeny ember is, tele rugalmassággal és eredetiséggel, analízisre és újradefiniálásra való hajlammal.
A kreativitás azonban fájdalom, de nem tenyészik mindannyiunkban. Ezért a képességért ugyanúgy gének felelősek, mint a szemünk színéért vagy testünk paramétereiért. Azért nem kell elkeseredni. A tudomány mai állása szerint ugyanis a mindkét agyféltekét használó oktatási stratégiák segítik a kreativitást.
Talán hallottál már a jobb agyféltekés rajztáborokról. Itt csodákat érnek le az oda jelentkezőkkel. Azok az emberek, akik addig csak satnya rajzokat fabrikáltak, a kurzus után egészen helyes kis portrékat képesek alkotni. A szunnyadó jobbfélteke felrázásával érnek el eredményeket.
A két agyféltekét összekötő rostköteg (corpus callosum) állaga is befolyásolja az emberi agyat. Azt tartják, hogy Einsteinnek több idegpályán volt átjárása egyik oldalról a másikra, mint az átlagembernek.
A kibontakozó kreativitásnak azonban gátat vethet egy rossz kritika. Állítólag Isaac Newton az optikáról szóló művét tizenöt évig nem publikálta. Megvárta, amíg meghal az a kritikusa, aki egy korábbi műve felett tört pálcát.
Meg lehet ölni a kreativitást a tiltással is. Akinek az élete tilalomfák között zajlik, nehezen nyithat ötletbörzét.
Manapság persze, amikor divat lett a kreativitás, amikor kreatív boltok tucatjai ontják érdekes és használható újdonságaikat, amikor az óvodai és iskolai oktatás is erre épül -már szinte lehetetlen kibújni a kreativitás kihívása alól.
Persze nem árt olyan génekkel is rendelkezni, amik támogatják ennek kibontakozását. Az sem árt, ha gáncsoskodókkal sem keresztezik utunkat. S ha mindezek mellett még olyan családi, vagy munkahelyi közösséggel is megáld a sors, amiben kamatoztathatjuk ilyen irányú képességeinket, akkor nagy baj nem lehet.
Egy amerikai nagyvállalat igazgatója szimpatikus kezdeményezésről számolt be:”Van egy állandó alapszabályunk. Bármikor, amikor valaki egy új, kreatív ötlettel áll elő, az első hozzászóló csak olyan lehet, aki pártolja az ötletet. Úgy hívják, égi hírnök. Az ő feladata teljes mellszélességgel kiállni az új ötlet mellett. Csak azután jelentkezhetnek szólásra azok, akik ellenzik az ötletet vagy támadhatónak tartják.”
Ez is jó ötlet. Igazán kreatív. Köszönet érte az igazgatónak. Ezek után már csak egyet kívánhatok:legyen mindenki mellett legalább egy ilyen „égi hírnök”, ha éppen kipattan agyából egy szikra.
- Intera -
Kapcsolódó cikkek:
Hogyan hasznosíthatod a rossz CD-ket és DVD-ket?
Ötletkosár - nem csak karácsonyra
Superwoman kerestetik
Találd ki és vállald magad!
Dobd fel a frizurád!
