Örök tavasz telepedett a tájra, hűs ligetekkel és dús erőkkel. Az emberek csak gyümölcsökkel vagy pusztán azok illatával táplálkoztak. Nem voltak betegségek, gyomorrontások, az evéstől való elpilledések. Testileg és lelkileg frissek és üdék voltak Hüerborea lakói, tökéletes szimbiózisban a természettel. A fentieknek köszönhetően ezer évig éltek, mások szerint halhatatlanok voltak. (Csak akkor haltak meg, ha önkéntesen lemondtak életükről.) Hamisítatlan harmónia jellemezte őket.
Akárcsak az áldott aranykort, amit annyiszor emlegetünk közmondásosan. Ahol „könnyű szívvel” éltek a halandók, „távol a bajtól, és távol a jajtól”, ahol, a „kórság még nem törte meg őket.”
Valami hasonló képünk van a boldogságról. Semmi kín, semmi bánat, csak valami kábulat-szerű lebegés, lehetőleg a földtől pár centire, szabadon és könnyedén. Csak kacagunk, mint Hüperborea szerencsés tagjai, akik álló nap lágy himnuszokkal és ringató ódákkal tartották magukat egyensúlyban. Minden hibátlan és teljes, nem létezik más, csak a JÓ.
Hát, fájdalom, a mi világunk nem ilyen. Egyrészt megmásíthatatlanul anyagi lények vagyunk, ebből következően törékenyek és amortizálódók. A kemény, rögös földön járunk, sérülésnek kitett testtel. És nem kevésbé sérülékeny lélekkel. Másrészt megmásíthatatlanul vágyódó lények vagyunk. Töretlen kitartással epekedünk hol ezért, hol azért, hajszolunk sokszor irreális álmokat, kitűzünk célokat, amikhez semmi közünk. Ilyen feltételek mellett nehéz elérni a mítoszok vágyott világát.
Az ember persze nagyjából tisztában van vele, mit szeretne. S ez a képlet olyan egyformaságokat rejt magában, amitől univerzálissá válik. Egyenképlet ez: egészség, boldog párkapcsolat, tökéletes családi élet, remek munka, sok pénz. Nagyjából ennyi.
Egy angol közgazdász, Layard professzor a következő listát állította fel több éves tudományos munkája eredményeként:
- kielégítő jövedelem
- lelki és mentális egészség
- biztos és kielégítő munka
- kiegyensúlyozott, szeretetteljes emberi kapcsolatok
- biztonságot nyújtó közösség
- szabadság
- stabil erkölcsi értékek
Amint látjuk, az ő tételei alig különböznek a miénktől. Talán csak pontosabban fogalmaz és tudományosabban tálal. A lényeg azonban ugyanaz.
Tapasztalataink azt mutatják, hogy a dolog korántsem olyan egyszerű, mint azt a felsorolásból várnánk. Minden egyszerre nem lehet tökéletes. Valahol mindig hiátus támad.
Na, meg itt vannak duál-létünk törvényszerűségei. Ezek sem engedik az egyoldalúságot. A rosszra szükség van, nélküle nem értékelnénk a jót. A fent és a lent dialektikája repít bennünket életünk hintáján, kitartóan és rendületlenül.
Sokat emlegetett nagy hibája az emberiségnek az örök kielégítetlenség, az anyagi javak mániákus hajszolása. Folyamatosan áhítozunk valami után, ami csak addig izgalmas, amíg el nem érjük, mert akkor aztán szétpukkan, mint egy szappanbuborék, és mi pont olyan bánatosnak és becsapottnak érezzük magunkat, mint akkor, gyermekkorunk buborék-fújásai közepette. A téma már lerágott csont, de ettől még igaz.
Szóval lássuk a leltárt: pechünkre materiális lények vagyunk, ki vagyunk téve mindenféle, vég nélküli változásnak, állandóan vágyakat kergetünk, és mindezek közben testi és lelki fájdalmakkal küzdünk, szenvedünk valamitől és annak ellenkezőjétől, és csodálkozunk, hogy lám, még most sem vagyunk boldogok. Keressük a boldogságot, mintha az a sarki fűszeresnél beszerezhető árucikk lenne.
Talán át kéne programozni magunkat. Olyan életcélokat kellene keresni, amely nem alakítható pénzzé, aminek semmi köze a számosítható értékekhez. Buddha szerint ilyen a jóakarat. Mattheus szerint a „mindenirántvaló barátság”. Llosa szerint a fény és a meleg.
Tessék választani! Az áhított boldogság garantált.
Kapcsolódó cikkek:
Erőltetett boldogság
Használati utasítás a boldogságérzéshez
(T)edd magad boldoggá!
Mi legyen az életcélom?
Megfelelniakarás
