A gyermek mellé szülők is születnek, akiknek a nevelés ideális esetben közös feladatukká válik, és az újdonsült apukának és anyukának egy új próbatétellel kell szembenéznie, a felelősség érzésével.
Szülni vagy nem szülni, ez a kérdés. Illetve nem is ez, hanem az, hogy mikor. A biológia, a gazdaság, a társadalom elvárásainak való megfelelni vágyás nagyon megnehezíti a választ. Míg huszonöt éve a magyar nők átlagosan 23 éves korban szültek először, ma legtöbben első babájukat 28-30 évesen vállalják.
Ideális esetben a szülők tervezetten vállalnak gyermeket, fiatalok, de kellően érettek, biztos egzisztenciával rendelkeznek, az anyuka munkából való kiesése nem jelent problémát és helyzete az újbóli munkavállalással nem változik meg.
Másoknak az ideális megoldás, ha az anyuka sok gyermeket szül és a háztartásban marad, ám ez a variáció egyre kevesebbek szemében vonzó, és egyre kevesebb pár engedheti meg magának.
Hány éves korban szüljünk?
A biológiai tény az biológiai tény, miszerint a nők a 20-as éveik elején-közepén a legtermékenyebbek, és a kihordott terhességek, az egészséges magzatok aránya is ebben az életkorban a legmagasabb. Könnyen belátható, hogy egy fiatalabb szervezet, akit az idő rövidsége miatt még kevesebb káros környezeti hatás ért, egészségesebb, így a megtermékenyülés és a magzat esélyei is jobbak.
Hazánkban a 35 év feletti várandós nők körében már rutinszerű a magzat genetikai vizsgálata, a fejlődési rendellenességek (elsősorban a Down-kór) kizárása céljából.
Manapság a fiatalok nem találják helyüket a világban, viszonylag sokáig keresik önmagukat, és ez nem kedvez a gyermekvállalási kedvnek. Hiszen aki saját magával sincs tisztában, hogyan lenne képes egy apró csecsemőről gondoskodni? A kérdés kézenfekvő, mégis, nem szabad elfelejteni: az anyaság nem azon múlik, hogy az ember megtalálta-e már álmai munkáját.
Így az érettséget ne a külsőségekben keressük, hanem magában az emberi lélekben. Mindemellett a túl korai szülés (például serdülőkorban) a magyar kultúrában nem általános, és hétköznapi esetben a kamaszok még valóban nem érettek az anyaszerepre. Tehát ne szüljünk se túl korán, se túl későn. A helyzet látszólag nagyon egyszerű, de mikor jön el az ideális alkalom?
Ma már egyre kevésbé jellemző, hogy a fiatalok az első szakma megszerzésének idején váljanak szülővé. Az egzisztenciális bizonytalanság, a szakmai önmegvalósítás iránti igény mind a korai gyermekvállalás ellen hatnak. Ehhez járul hozzá a tökéletes partner iránti vágy, ami könnyen belátható, hogy nem létezik, hiszen tökéletes ember nincs. Ugyanakkor minden szerelmes számára aktuális választottja a tökéletes (általában). Mégis, sokan nem merik az elkötelezettséget vállalni, mert még valóban nem készültek fel rá, vagy a tökéletes társ felbukkanására várnak, vagy egyszerűen tényleg nem lelték meg a megfelelő férfit.
Fiatalon az ember lánya nem szeret kompromisszumokat kötni, ezen kívül a sok válás, tönkrement kapcsolat és széthullott család óvatosságra inti a gyermekvállalási terveket szövögetők táborát.
Ugyanez igaz a munkaerőpiacra frissen kikerült fiatal nőkre is. Esetükben a helyzetet tovább bonyolítja, hogy ha állást találnak, nem mernek szülni még akkor sem, ha egyébként minden más körülmény biztosított. Hiszen mi lesz, ha terhességük hírére állás nélkül maradnak? Vagy GYES-GYED után nem tudnak visszamenni, dolgozni? A kérdések valós alapon nyugvó félelmeket takarnak, a munkajogászok akárhogy csűrik-csavarják is a dolgot.
De mi a helyzet azokkal a fiatal anyukákkal, akik a szakképesítés megszerzése után szülnek és a gyermek(ek) bölcsődébe-óvodába íratása mellett keresnek munkát, még kezdő munkavállalóként?
Az ő helyzetük igen ellentmondásos: a munkáltató örül, hogy olyan munkaerőre tehet szert, aki (várhatóan) nem megy el évekre szülési szabadságra, ugyanakkor egy kisgyermekes anyuka foglalkoztatása az ő szempontjából „kockázatos”. Hiszen a gyermek beteg lehet, a bölcsődében, óvodában szünet van, az anyuka pedig nyilvánvalóan nem élhet kizárólag a munkájának.
Egy jó vezető viszont azt is belátja, hogy a kiegyensúlyozott családban élők akkor is hatékonyabb munkaerőt jelentenek, ha történetesen néha nem mennek be dolgozni vagy szabadidejükben nem a munkájuk körül forog minden gondolatuk. Hiszen a monotonitás megöli a munkakedvet, csökkenti a hatásfokot és a motivációt is.
Az igények nőnek, a lehetőségek látszólag csökkenek. Minden helyzetre van megoldás, ám néhány régi bölcsesség nem veszít aktualitásából. Egy fiatal anya könnyebben veszi az akadályokat, szervezete ellenállóbb, a kisgyermekek körüli teendők kevésbé viselik meg.
Egy idősebb nő azonban jobban tisztában van női identitásával, a klasszikus szerepekhez való adaptálódása hamarabb végbemegy, a már megszerzett élettapasztalata talán könnyebben átsegíti a kezdeti nehézségeken.
De mint minden közhely, ezek a megállapítások sem általánosak, főként, ha figyelembe vesszük, hogy egy újdonsült anyukának a helyzet minden életkorban szokatlan, néha kimerítő, ám ugyanúgy örömforrásul szolgál - bármely korosztályról legyen is szó.
A helyzet nem egyszerű. A biológia sürget, a gazdaság hátráltat. Nehéz az egyensúlyt megtalálni, de mint számos kisgyermekes család példája bizonyítja: nem lehetetlen.
- Dr. Kónya Judit -
Kapcsolódó cikkek:
Sport és szépségápolás a terhesség alatt
Fájdalomcsillapítás a terheség alatt
Késői terhesség - gyerekvállalás 35 fölött?
Az apa, mint kockázati tényező
Eldönthető-e a gyermek neme?
