A pubertással beindul a nemi működés, ami életünket egy hullámvasúton való utazáshoz teszi hasonlatossá. A menstruációs ciklus több elképzelés szerint a holdciklusok változását követi, bár erre eddig tudományos magyarázat nem született, és a szakemberek kevéssé hisznek eme elképzelésben. A holdciklusokat követő menstruációs periódusnál az ovuláció telihold idejére esik, míg a ciklus újholdkor kezdődik. Az 1980-as évek óta kutatják, hogy ez az összefüggés létezik-e. Jelenleg nem ismert azonban egyetlen olyan megfelelően elrendezett, kettősvak vizsgálati eredmény, amely alátámasztaná a feltételezést.
De ha a fenti feltevést elfogadjuk, és figyelembe vesszük, hogy a női nemi működések nagyban befolyásolják testsúlyunkat, kedélyállapotunkat, koncentrációs teljesítményünket, jól látszik, hogy a hatások kialakításában több tényező játszik közre, melyek ráadásul hatnak is egymásra (ti a holdciklusok befolyásolják a női szervezet nemi folyamatait). Másrészről egyesek a holdciklusokhoz kötik a fogyókúrák sikerének titkát is. Több megfigyelés utal rá, hogy a növekvő hold időszakában könnyebben szalad fel ránk az a pár kiló túlsúly, amitől aztán eszeveszetten igyekszünk megszabadulni. A fogyó hold idején viszont érdemes fogyókúrába kezdeni, mert ekkor a hiedelem szerint sikeresebbek lehetünk a nem kívánt súlyfölösleg leadásában. De ugyanúgy, mint a menstruációs ciklusra gyakorolt hatást, eddig ezt sem sikerült bizonyítani. Mint ahogy a hold és a kedélyállapot változásainak kapcsolatára sincs tudományos magyarázat, bár sokan sokféleképpen próbálták már a gravitációs tér változásait is belekeverni ebbe a kérdéskörbe.
Jelenlegi tudásunk szerint a menstruációs ciklus során tapasztalható testsúlyváltozás, hangulatingadozás és kognitív funkcióbeli eltérések az ösztrogén és progeszteron szintjeinek változásával hozhatók összefüggésbe. Jó hír ez a nőknek, annál rosszabb viszont a férfiaknak: míg a holdciklusok ellenőrizhetőbbek, addig hormonális státuszunkra büntetlenebbül hivatkozhatunk, ha éppen ingerlékenyek/hisztise/fáradtak/kimerültek vagyunk, netán fejfájástól szenvedünk…
A hormonális fogamzásgátlás vagy az esetleges betegségekre szedett hormonkészítmények nagyban befolyásolják a hormonműködéssel összefüggésbe hozható, már említett tüneteket. Ezen esetekben már az a viszonylagos állandóság is elvész, amely némely megnyugvást csempészett mégoly kiszolgáltatott napjaink folyamába is. A hormonok virtustáncot járnak, csakúgy, mint kedélyállapotunk, menstruációnk, fejfájásra való hajlamunk, libidónk (már ha egyáltalán marad), vízvisszatartásunk.
A legtöbb nő élete során legalább egy alkalommal teherbe esik, amely mindezt a hormonális hullámvasutat teljesen a feje tetejére állítja. A terhességgel járó pszichés és fizikai változások gyakran kínozzák a kisbabát váró nőket, és bár a gyermekáldás valóban csodálatos, ezen állapotok sokszor az elviselhetetlenségig fokozódhatnak.
Nem kis túlzás ez, ha a konstans hányingertől szenvedő terhesek nehéz hónapjaira vagy a szeszélyes kismamák partnereinek végeláthatatlan türelmére gondolunk. Természetesen mindez igazán csekélység az örömhöz képest.
És akkor még nem is beszéltünk a kamaszkor és a változókor megpróbáltatásairól, amelyek inkább többé, mint kevésbé, minden lányt és nőt érintenek. Serdülőkorban oly mértékben megváltozik a testünk, hogy magunkra sem ismerünk, csakúgy, mint ahogy nem ismerünk a világra sem, amely addigi védelmező közegünkből hirtelen ádáz ellenségünkké válik. Csekély vigasz, hogy ezzel az erősebb nem tagjai között számon tartott tesztoszteronban tobzódó embertársaink is ugyanígy vannak. S bár a férfi-klimaxot előszeretettel emlegetik manapság, kétségünk nem lehet felőle, hogy a változókorral együtt járó hormonális kimerülés mintegy hadisarcként sújt le ránk a középkorúság egyre szaporodó születésnapi gyertyái által okozott sokk mellékhatásaként. Depresszió, csontritkulás, érelmeszesedés, a test víztartalmának csökkenése, a libidó lecsökkenése mind-mind ijesztő közelségből néznek velünk farkasszemet.
S hogy ki ne fogyjunk a ciklikusságból, nézzük egyszerűen csak a jojó-effektust, minden nő életének megkeserítőjét. Nem elég, hogy komoly diétával sanyargatjuk testünket, formába lendült idomaink azon nyomban visszatérnek túlsúlyos létünkbeli megjelenésükhöz, ahogy a csúcsdiétát abbahagyjuk. Sőt, a leadott kilók és zsírpárnák kamatostul kúsznak vissza ránk. A körforgás pedig kezdődik elölről…
Ugyanilyen ciklikusság figyelhető meg az éves elhatározások terén is. A karácsonyi eszem-iszom böjtje még javában tart, amikor hirtelen pánikszerűen tör ránk a felismerés, miszerint nyakunkon a bikiniszezon. Ilyenkor a fitness stúdiók csúcsbevételt könyvelhetnek el: impulzív hölgyek serege rohan bérletet váltani azzal a szent meggyőződéssel, hogy ha már pénzt áldoznak a kondícióra és az alakformálásra, le is járják a kifizetett alkalmakat. Szerencsés esetben ez így is van, de nem jellemző. Végül pedig a hűvös ősz beköszönte mindenkit visszakerget a konyhába, sutba dobva a kisördögöt, mely lelkünk mélyén azt suttogja, a mozgás nem csak a bikiniszezonban kifizetődő…
De azért van a nő, hogy mindezekkel szembeszálljon. És azért a nőt érintik e nyavalyák, mert kizárólag mi vagyunk képesek szembeszállni. Ne gondoljuk hát hogy férfinak lenni jobb, biztosan nem. Ezen bajokra pedig számos remek megoldás van a kezünkben, ne habozzunk élni velük, ha eljön az idő.
- KJ -
Kapcsolódó cikkek:
Menstruációs mesék
Mi a teendő, amikor késik a menstruáció?
A pecsételő vérzés
Mik azok a fitoösztrogének?
