A kellemes külsejű emberek könnyebben találnak maguknak párt, sőt, még a sarki vegyesboltban is hamarabb kiszolgálják őket. Ehhez hozzátartozik a divatos ruhatár, az ápoltság, a karcsú test. A test- és szépségápolással kapcsolatos termékek marketingjébe mindezen gondolatok remekül beépíthetők, ötvözhetők az ember azon tulajdonságával, hogy a több ezer éves civilizációs folyamatok során kialakult benne a szépségre való törekvés.
Sokan bármit megtennének azért, hogy külsejük a mai kor szépségideáljának megfeleljen. A nagyfokú teljesítménykényszer egyeseket szélsőséges irányokba terelhet: a karcsúság érdekében nagyon sok fiatal kezd koplalni, sportolni. Egyeseknél a túlzásba vitt diéta vagy testmozgás pszichés zavarokhoz vezethet, melynek előbb-utóbb testi tünetek megjelenése a következménye.
Napjaink legújabb testképzavarral kapcsolatos betegsége az exorexia, melynek lényege a túlzásba vitt testmozgás. Leginkább a fiatal nők veszélyeztetettek. Leggyakrabban hétköznapi, az egészséges életmódra való törekvéssel indul, ám valahol öngerjesztő folyamatként az edzés válik az élet értelmévé, az egyént meghatározó tevékenységgé. Hiába azonban a mértéktelen testmozgás, a beteg továbbra sem elégedett külsejével, esetleg ezután is kövérnek, puhának látja magát. A betegség során egyre gyakoribb, egyre hosszabb, egyre kimerítőbb edzések követik egymást, a beteg viszont nem érzi a jelenséget kórosnak (orvosi kifejezéssel: nincs betegségtudata), hiszen ő csak „egészséges és csinos szeretne lenni”.
Az exorexia a szenvedélybetegségek közé sorolható abban az értelemben is, hogy a napi edzés elmaradása pszichés elvonási tüneteket okoz, úgymint szorongás, feszültség, ingerlékenység. Napjainak értelmet az edzés ad. A legsúlyosabb esetekben a sportolás megtervezése foglalja le minden idejét, személyes kapcsolatait és sok esetben a munkáját is elhanyagolja.
A betegség kapcsán ún. patológiás fixációk jelenhetnek meg, amelyek az exorexiához hasonló pszichés zavarok társulását okozhatják. Például a tökéletes alkatra való törekvés azzal a képzettel társul, hogy egy szelet torta elfogyasztása káros, az egyént veszélyeztető külső esemény, mely ellen védekezni kell. A védekezés eszköze a kisiklott gondolkodás szerint a még több sportolás, vagy esetleg önhánytatás lehet – és itt már be is lép a körbe a bulimia. Természetesen a többi testképzavar is társulhat a betegséghez (anorexia, ortorexia).
A probléma késői felismerése a beteg testi épségét veszélyezteti a túlzott mértékű fogyással, a test energiatartalékainak felélésével, a mértéktelen sportolás okozta ortopédiai elváltozásokkal. Sajnos a segítő, támogató környezet (család, barátok) önmagában nem elegendő a probléma megoldásához, gyakran annak feltárásához sem. Mint a többi szenvedélybetegség esetén, itt is megjelenhet a maszkolás, azaz a beteg titokban folytatja tovább a mértéktelen sportolást.
Az exorexia kezelése éppen ezért komplex pszichiátriai feladat. Legelső és talán egyik legnehezebb lépése, hogy a páciensben kialakuljon a betegségtudat, hogy meglegyen a motivációja a gyógyulásra. Ezek után pszichoterápiás módszerek (legtöbbször csoportterápia, ahol a betegek egymást támogatják) és gyógyszeres kezelés kombinációja következik. A kezelés legtöbbször hosszadalmas, de a teljes gyógyulás elérhető.
A mai kor várhatóan egyre termelni fogja a hasonló betegségeket, melyek idővel beépülnek majd az orvosi tankönyvekbe is. A cél lehetne az, hogy végre megpróbáljunk a fiatalok felé valódi értékeket közvetíteni, hogy az exorexiához hasonló civilizációs betegségek ne alakulhassanak ki.
- Dr. Kónya Judit -
Kapcsolódó cikkek:
A sportolók az ágyban is jobbak?
Sportolás: a barátok jelenléte a legjobb motiváció
A keveset mozgók álmatlanságra számíthatnak
Néhány érv az úszás mellett
Mai menü: futás
