Az emberi testnek bizonyos keretek között szüksége van éhezésre is ahhoz, hogy egészséges maradjon. Egy svájci tanulmány állítása szerint a túl gyakran táplálékhoz jutó szervezetet jobban fenyegeti a mozgásszegény életmód, s általa az elhízás és cukorbetegség veszélye is. A Zürichi Műszaki Főiskola kutatói megállapítása alapján az egyes étkezések között igenis nagy szükség van egy kis koplalásra is.
„Étkezz reggel, mint egy császár; délben, mint egy király; és este, mint egy koldus” – tartja egy régi mondás, ám a svájci szakértők szerint óriási a mondás igazságtartama. Meggyőződésük, hogy az egyes étkezések között 
azonban ajánlatos minden további étkezésről (értsd: nassolásról) lemondani: semmi chips, semmi édesség, ám az egészségesnek mondott zöldségek és gyümölcsök fogyasztása is kerülendő.
A svájci tudósok egy olyan molekuláris szinten működő mechanimust fedeztek fel, amely a mozgásszegény életmód és az elhízás kialakulásához is vezet. A folyamat mozgatórugója az úgynevezett Foxa2 elnevezésű fehérje, amely tevékenysége teljesen ellehetetlenedik, amikor étkezés után a hasnyálmirigy inzulint termel. Ezzel szemben, amikor a szervezetnek nincs a gyomorban feldolgozandó táplálék, nincs jelen az inzulin sem, a Foxa2 viszont annál aktívabbnak bizonyul. A fehérje agyunkban az élelembevitelre való ösztönzést váltja ki, s emellett mozgékonyságot is eredményez. A kutatók megfigyelése szerint az anyag a legtöbb emlősállat szervezetében is megtalálható, s miatta tapasztalható az, hogy éhes állapotban az állatok jóval figyelmesebbek, és testileg is aktívabbak. Az elhízott kísérleti egerek esetében a szakértők a Foxa2 gyakorlatilag folyamatos inaktivitását mutatták ki, attól teljesen függetlenül, hogy a rágcsálók éhesek, vagy jóllakottak voltak. Mindez magyarázatot adhat az elhízott emberek testmozgást kerülő magatartására is.
Génállományukban módosított egerek – amelyek esetében a Foxa2 aktívan kifejtheti hatását – a kutatók kísérletei során ötször annyit mozogtak, mint a normál társaik. E mozgásmennyiség természetes következménye az lett, hogy ezek az állatok megszabadultak felesleges zsírszöveteiktől, hogy helyükre izomkötegeket „növesszenek”. A bevitt cukor és zsír lebontása villámgyorsan történt szervezetükben, s vérképük is kiválónak bizonyult.
A svájci tudósok ennek megfelelően mindenkit lebeszélnek arról a régi vágású tanácsról, hogy napközben inkább többször fogyasszanak kisebb mennyiségű ételt. Sokkal egészségesebb a kevesebbszer történő táplálékbevitel, hogy közöttük egy kis éhezésre is sor kerülhessen. Mivel inzulin minden egyes étkezés során képződik szervezetünkben, minden alkalommal csökken a Foxa2 hatékonysága, s ezáltal drasztikusan alábbhagy a testmozgás iránti motiváció, s végső soron a zsírok és cukor lebontása is lassabban megy végbe.
- sueddeutsche.de -
