Az IUD esetében a D a device, vagyis eszköz rövidítése, az IUS-nél az S a system, azaz rendszer magyar szó angol megfelelőjére utal. Az IUD-t szokás még IUCD mozaikszóval is jelölni, amelyben a C a contraceptive, vagyis fogamzásgátló kifejezésnek felel meg.
A két eszköz felépítése hasonló, ám működésükben alapvető különbségek vannak. A nőgyógyász szakorvosok mindkét eszközt már legalább egyszer szült nőknek ajánlják fogamzásgátlás céljára, ugyanis mindkettőt a méh üregébe kell felhelyezni egy speciális applikátor segítségével. Az IUD és IUS is T alakú eszköz, melynek felhelyezése és eltávolítása gyakorlott nőgyógyásznak nem jelent gondot és néhány pillanat alatt megvalósítható – csak kevés kellemetlen érzés tapasztalható ezen procedúrák ideje alatt.
Az eszközöket a menstruáció kezdete után kb. 7-10 nappal vagy a gyermekágyas időszakban szokás felhelyezni. A felhelyezést követően pár hét illetve 6 hónap múlva sok orvos ellenőrző vizsgálatot javasol annak megállapítására, hogy az IUD illetve IUS megfelelő helyen található-e, és jelenlétük nem okoz-e panaszt viselőjük számára. Mindkét eszköz nagyon megbízható fogamzásgátló módszer, a hatékonyság 96-98%, vagy akár még több is lehet.
Az IUD hatását azáltal fejti ki, hogy megváltoztatja a méhnyálkahártya állapotát, gátolja a hímivarsejtek petesejthez történő eljutását, illetve megakadályozza az esetlegesen mégis megtermékenyített petesejt beágyazódását. Az eszközt vékony rézréteg borítja, és a felszínről folyamatosan leoldódó rézionok segítenek ezen hatások kialakításában. Természetesen a réz koncentrációja rendkívül alacsony és hatása kizárólag lokális, ezért nehézfém mérgezéstől nem kell tartaniuk az IUD viselőinek.
Az IUS működése annyiban más, hogy a műanyagból készült ugyancsak T alakú eszköz folyamatosan kis mennyiségű hormont, levonorgestrelt bocsát ki magából, amely helyben, a méh üregében fejti ki hatását, vagyis a fogamzásgátló képességét. A hormon megakadályozza a méhnyálkahártya ciklikus felépülését, ezáltal a megtermékenyített petesejt beágyazódását. A méhnyakban található nyák összetétele megváltozik, a sűrűség megnövekedése miatt a hímivarsejtek nem képesek bejutni a méh üregébe, hogy ott megtermékenyítsék a petesejtet. Emellett a spermiumok mozgáskészségét is csökkenti mind a méhüregben, mind a petevezetékekben.
A hormon kis mennyiségben, lokálisan hat, tehát a fogamzásgátlóknál esetlegesen tapasztalható kellemetlen szisztémás mellékhatásoktól (bőrproblémák, mellfeszülés, fejfájás) nem kell tartani. Emellett fontos szempont, hogy éppen a közelség és a közvetlen hatás miatt nem kell a hatást befolyásoló tényezőktől félni, mint például a hormonális fogamzásgátló tabletták esetében a hányás vagy hasmenés.
Az IUD és IUS általános előnyei között a kiemelkedő megbízhatóság mellett az egyszerű alkalmazhatóság szerepel, hiszen az egyszeri felhelyezés utáni ellenőrzésen és az amúgy is évenként szükséges rákszűréskor történő ellenőrzéseken túlmenően az IUD-kel egyéb teendő nincsen. A szexuális életet nem befolyásolják, és nem kell észben tartani mindennapi alkalmazásukat sem. Fajtától függően 3-8 évig is tökéletesen ellátják funkciójukat, akkor pedig egyszerű cserével megoldható pótlásuk. Az eszközök eltávolítását követően a fogamzóképesség azonnal helyreáll.
A menstruációs ciklusra az IUD és IUS eltérő módon hat. Az IUD hátrányai közé tartozik, hogy a menstruációs vérzés mennyisége gyakran jelentősen megnő, a menzesz hosszabbá, görcsösebbé és sokszor fájdalmasabbá válik. Ugyanakkor az IUS viselőinek ciklusa sokkal könnyebb lesz: a vérzés mennyisége és ideje nagyon lecsökken, akár el is maradhat. A menstruációs fájdalmak elmúlnak, vagy szinte teljesen eltűnnek. És pontosan ez a különbség az, amely megosztja a nőket abban a tekintetben, hogy melyik eszközt részesítik előnyben. Az észak-európai nők örömmel tetetik fel az IUS-t és örülnek, hogy megszabadulnak a menstruáció minden hónapban jelentkező nyűgétől, ugyanakkor a mediterrán országokban az általános habitus miatt inkább az IUD-t alkalmazzák a nők, mondván, milyen nő az, aki nem menstruál, és különben is, az ő ciklusukat ne befolyásolják a kívülről bevitt hormonok. (Ez persze nem jelenti azt, hogy elutasítják a szülés előtti hormonális fogamzásgátlást.)
Az eszközök hátrányai a felhelyezéssel függenek össze, illetve IUD esetében kimutatták, hogy jelentősen megnöveli a méhen kívüli terhesség kialakulásának valószínűségét. Nagyon gyakran a felhelyezés után átmeneti fájdalom, pecsételő vérzés vagy alhasi diszkomfort érzés léphet fel. Elrettentésként meg szokták említeni a méh perforációját, de ez inkább csak elvi lehetőség, a gyakorlatban extrém ritka, és leginkább a szakavatatlanság következménye vagy a méhfal nem ismert extrém mértékű elvékonyodása okozhatja. Egyes vizsgálatok szerint az intrauterin fogamzásgátló eszközök használóinak körében gyakoribb a kismedencei fertőzések kialakulása, emellett nem védenek a nemi betegségek ellen.
Az IUD ára viszonylag alacsony, ám az IUS-ről ez már nem mondható el. Ugyanakkor még ez a módszer is sokkal költséghatékonyabb, mint a fogamzásgátló tabletták szedése, bár itt egyszerre kell kifizetni egy jelentősebb összeget, amelyet a tabletták esetében esetleg csak 1-2 év alatt hagynánk ott a gyógyszertárakban.
Mindent egybevetve mindkét módszer tökéletes a már szült nők számára, hiszen az egyszerű alkalmazhatóság, a kiemelkedő megbízhatóság miatt a méhen belüli fogamzásgátló eszközök igen vonzó módszerek. Ugyanakkor egyik sem véd a nemi betegségek semmilyen formája ellen, ezért akinek nincs állandó partnere, ne felejtsen el kiegészítő védekezésről (gumióvszer) gondoskodni.
- Dr. Kónya Judit -
Kapcsolódó cikkek:
Fogamzásgátlás de hogyan
Méhen belüli hormonális fogamzásgátlás
Hormonmentes fogamzásgátló módszerek
Fogamzásgátlás életstílus szerint
Napjaink módszerei
Sűrgősségi fogamzásgátlás
A fogamzásgátlás egyébb lehetőségei
