Az eddig száz százalékos gyógyszer nélküli betegség kutatása a műtétek, sugár- és kemoterápia mellett számos egyéb területen zajlik. Ezek közül az egyik a rákos sejtek energiaellátását és a beteg táplálkozási szokásainak 
összefüggéseit kutatja. A teória szerint a páciens táplálkozásától függ, hogy a daganat a kezdeti stádium után jó-, avagy rosszindulatú lesz-e. A rosszindulatú tumoros szövetek a cukorból erjesztés által tejsavat hoznak létre, hogy energiát nyerjenek ahelyett, hogy – az egészséges szövetekhez hasonlóan – saját „erőműikben”, a mitokondriumokban égetnék el azt így jutva energiához.
Már jóval a második világháború előtt is folytak kutatások a témával kapcsolatban: Otto Heinrich Warburg német orvos már egyik 1924-ből származó feljegyzésében is értekezik a rákos és egészséges sejtek anyagcseréjének eltéréseiről. A kutató – mint utóbb kiderült – beteg sejtek esetében aránytalanul nagy tejsav-értékeket mért, s ebből arra következtetett, hogy a mitokondriumok diszfunkciója tehető felelőssé a tumor növekedéséért. Ezt az elméletét soha nem tudta tudományosan bebizonyítani, igaz, cáfolni sem, ám nagy reményeket fűzött a sejtek anyagcseréjének eltéréséből adódó terápiás lehetőségekhez annak ellenére, hogy az sejtek szintjén történő erjedés pontos okát nem tudta pontosan meghatározni.
Warburg munkássága mintegy nyolcvan évig feledésbe merült, s csak pár évvel ezelőtt került több kutatócsoport érdeklődésének középpontjába. 2005-ben fény derült arra, hogy a tumoros sejtek kétféle anyagcserés úton nyerhetnek energiát: az egyik az egészséges út, amely során a mitokondriumok alakítják át a cukrot oxigén jelenlétében vízzé és széndioxiddá; a másik pedig a már említett erjedés, amely a cukorból – kevés oxigén jelenlétében is – tejsavat képez. A daganatnak „kapóra jön” a tejsavas közeg, amely savassá és könnyen oldhatóvá teszi a környező szöveteket is. A tumornak így elegendő helye keletkezik a növekedéshez, s az erjedésen alapuló folyamat immunissá teszi a szervezetet a sugár- és kemoterápiás módszerekkel szemben.
Ulrike Kämmerer, a Würzburgi Egyetemi Klinika vezető kutatója egyike azoknak a tudósoknak, akik a tumorsejtek cukorháztartásának kutatásától várják a nagy áttörést. Elmélete szerint „a cukorról és a szénhidrátokról való lemondás segít a rákkal folytatott küzdelemben” – ahogy ő fogalmaz. Daganatos megbetegedés esetén – véleménye szerint – ugyanis az agresszív daganat csakis akkor életképes, ha elegendő cukor kerül a szervezetbe a táplálékkal.
Az utóbbi két évben Kämmerer több páciense is kipróbálta az úgynevezett ketogén táplálkozási módot (egyfajta teljesen szénhidrát-mentes étrendet), s az összesen 16 résztvevő közül többük állapota javult a diéta elveinek követésével. A kísérleti egerek esetében már bebizonyosodott, hogy a ketogén étrenddel lassul a daganat növekedése, az emberek esetében azonban további átfogó vizsgálatokra lesz még szükség, ugyanakkor Kämmerer – ahogy ő maga fogalmaz – „nagy reményeket fűz a sikerekkel kecsegtető kezdethez”.
- welt.de -
