Ám a dohány olyan termék, amelynek hatalma van. Hatalmas, mert azok, akik adják-veszik, hatalmasok. A dohánylobbi keze messzire elér – van még ilyen léptékű üzlet a földön, de annak olaj a neve.
A társadalmi összefogás és a szűrőprogramok ereje nem bizonyult kellőképpen befolyásosnak, szükség volt a törvényalkotók kezében lévő jog erejére is, hogy a dohányzás visszaszorítása megvalósítható legyen. Ám a jog kétélű fegyver, és a nemdohányzók védelmében történő felszólalás mellett a rendelkezéseknek a dohányzók emberi jogait is biztosítaniuk kell.
Az 1997. évi LVIII. törvény a gazdaságireklámtevékenységről, amelyet röviden Reklámtörvénynek is hívnak, kiemelten kezeli a dohányáruk forgalmazásához kapcsolódó marketing eszközöket. Ugyanakkor az általános tiltás mellett nem egy hézag is található a megszövegezésben.
A tiltás nem terjed ki azokra a szakmai célú reklámokra, amelyek a dohányáru forgalmazói számára készülnek, és nem tiltja az eladás helyén a dohányáru kirakatba helyezését illetve az ár feltüntetését. A törvény szigora nem terjed ki a más országok nyelvén íródott, és elsődlegesen nem a Magyar Köztársaság területén terjesztésre szánt sajtócikkekre.
Dohányáru sajtótermékekben vagy közterületi reklámhordozókon kizárólag akkor hirdethető, ha a reklám jól látható helyen, figyelemfelkeltésre alkalmas méretben és színnel tartalmazza a már jól ismert figyelmeztetést: „A dohányzás súlyosan károsítja az Ön és környezete egészségét.”. Emellett a törvény rendelkezik a reklám tartalmáról is: tilos például olyan tartalommal reklámozni, amely gyermekeknek és fiatalkorúaknak szól, vagy ilyen idős résztvevők szereplésével készült. Celebritások reklámtevékenységbe való bevonása sem engedélyezett.
Később megszületett az oly sok fórumon és igen széles körben támadott 1999. évi XLII. törvény a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól. A törvény elsődleges célja, hogy megvédje a passzív dohányosokat, vagyis azokat a személyeket, akik a dohányzók által kipöfögött dohányfüst káros hatásait kénytelenek elszenvedni. Ugyanakkor a jogalkotás során figyelembe kellett venni a dohányzó állampolgárok jogait is. Bár az egyensúly megteremtésére törekvés nem cáfolható, gyakran vádolják a törvényhozókat azzal, hogy üres frázisok papírra vetésével kívánták elhallgattatni az egyre erősebb kül- és belpolitikai nyomást, amely a dohányzás visszaszorításának irányába hatott.
A törvény kimondja ugyan, hogy zárt légtérben el kell különíteni a dohányzó és nemdohányzó területeket, ám azt nem mondja meg, hogyan. Nem egyszer tapasztalható, hogy például éttermekben a dohányzásra kijelölt és a „nemdohányzó” asztalokat csak egy méter üres távolság választja el egymástól. Kár, hogy a dohányfüst nem érzékeli a kizárólag a képzeletben megjelenő választóvonalat.
A kedélyeket tovább borzolja, hogy például általában a tömegközlekedési eszközökön engedélyezett a dohányzás – igaz, hogy csak arra kijelölt helyszíneken.
Azért számos valóban jótékony hatású rendelkezést is magában foglal a törvény. Szabályozza például iskolák, egészségügyi intézmények dohányzási rendjét, különös tekintettel a dohányzóhelyek kijelölésére. Viszonylag pontosan meghatározza, hogy a dohányzásra kijelölt helyszíneknek milyen szellőzéssel kell rendelkezniük.
A dohányzásra szánt helyszínek adottságainak előírása után rendelkezik a dohányáruk forgalomba hozataláról és forgalmazásáról is. Tilos többek között közoktatási és egészségügyi intézményekben a dohányáruk árusítása. Meghatározza az egészségvédelmi bírság fogalmát és mértékét. Egészségvédelmi bírságot köteles fizetni, aki a dohányzással kapcsolatos rendelkezéseket megszegi. Kivételt képez ez alól a 14. életévét nem betöltött illetve saját jövedelemmel nem rendelkező személy. A bírság mértékének megállapításakor figyelembe kell venni annak súlyosságát, ám az legfeljebb 100ezer forint lehet, még intézmények esetén is. Ez az összeg nagy lehet egy magánszemélynek, ugyanakkor az intézményeknek nem egyszer aprópénz, ami sajnos ugyan a jó ügy szolgálatában áll, csak nem elég erőteljes mértékben.
2003. június 16-án Magyarország is aláírta azt a WHO (World Health Organisation – Egészségügyi Világszervezet) által elfogadott Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezményt, amelynek fő célja, hogy iránymutatásul szolgáljon a dohányzás számlájára írható egészségkárosodás és halálozás csökkentéséhez.
Magyarország kiemelt egészségügyi programjai mind célul tűzték ki a dohányzás visszaszorítását. Ezek közül a legjelentősebb a Nemzeti Népegészségügyi Program, illetve a Dohányzás Ellenes Nemzeti Akcióterv.
Mindez néha még az illetékesek számára is puszta szélmalomharcnak tűnik, ám a fentiek életre hívásában számos neves szakember hozzáértő munkája lelhető fel. Ők tudják, hogy a dohányzás miatt minden hatodik másodpercben életét veszíti egy ember. Ezek az emberek átlagosan hét, de akár 20-25 évvel is tovább élhetnének dohányzás nélkül, illetve annak abbahagyásával. A cigarettára költött pénznek másutt is megfelelő helye lehetne.
A dohánylobbi sikere azonban napjainkban is töretlen. A jövedéki adó magas aránya miatt nagy bevételt szerez az államoknak, ám a dohányfüst számlájára írható egészségügyi és szociális kiadások, melyek ugyanezt a költségvetést terhelik, sokkal nagyobb összegeket emésztenek fel – összességében tehát a mérleg negatív, és kifizetődőbb lenne a dohánytermékeket nem beengedni.
