Bár a meddőség elleni küzdelemben komoly eredményeket értek el a modern vizsgálómódszerek és asszisztált reprodukciós kezelések, szakértők becslései szerint Európában még napjainkban is minden hatodik házaspár meddő marad.
Miért nem jön össze?
Először is tekintsük át, melyek a természetes fogamzás alapfeltételei!
A női szervezetben:
1. A tüszőérés és az érett petesejt kiszabadulása a petefészekből.
2. A nemi szervek átjárhatósága (hüvelytől a petevezetékek hasűri szájadékáig).
3. Egészséges (átjárható) petevezetők és méhnyálkahártya.
4. A petefészek élettani hormontermelése és a nemi szervek élettani válaszreakciója a hormonhatásra.
A férfi szervezetben:
1. Normális közösülési képesség.
2. Az ivarcsatorna átjárhatósága.
3. Megfelelő számú, alakú és mozgású ondósejt termelődése a herében.
4. A here normális hormontermelése.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felmérése megállapította, hogy a meddőség oka átlagosan 39 százalékban a női partnerben, 20 százalékban a férfi partnerben, 26 százalékban mindkét partnerben keresendő, további 15 százalékban pedig a meddőségnek nincs kimutatható oka. A fentiek figyelembevételével tehát szükség esetén indokolt mindkét partner alapos meddőségi kivizsgálása, hogy a pontos okot megtalálják, és azután megfelelően kezelhessék.
Minden apró részlet fontos lehet
A meddőség kivizsgálása a partnerek kórelőzményének feltérképezésével kezdődik. A pár beszámol jelenlegi egészségi állapotáról, étrendjéről, életmódjáról, foglalkozásáról, valamint korábbiakban folytatott fogamzásgátlási gyakorlatáról, a nő esetleges korábbi terhességéről, megelőző betegségekről, műtétekről illetve a nemi életükkel kapcsolatos egyéb kérdésekről.
Amikor az orvos nyomozni kezd
A kórelőzmény után a fizikális vizsgálatok következnek. A nők esetében ez magában foglalja az emlők és a kismedencei szervek vizsgálatát, a férfiak esetében a herék, a hímvessző és a herezacskó részletes vizsgálatát. A kivizsgáláshoz a női partner esetében hozzá tartozik a peteérés ellenőrzése, a hormon-meghatározások (FSH, LH, prolaktin, progeszteron, tesztoszteron), az alaphőmérséklet-mérés (kétfázisú görbe) és az ultrahangos petesejtmérés, mellyel pontosan nyomon követhető a domináns tüsző érése.
A nő kivizsgálása
Petevezető-átjárhatóság vizsgálata: ez egy speciális röntgenvizsgálat, amelynek során kontrasztanyagot juttatnak a méh üregébe. A kontrasztanyag a petevezetőkön átfolyik abban az esetben, ha azok átjárhatóak, lezárt petevezetéknél pedig kimutatja az elzáródás helyét.
Hasonló, de sugárterhelés nélküli, ambulánsan végezhető és jobban tolerálható vizsgálat az úgynevezett ultrahangos hysterosalpingographia.
Laparoszkópos (hastükrözéses) beavatkozással az átjárhatóság mellett pontos képet nyerünk a kismedencéről, továbbá az összenövések is oldhatók és szövettani vizsgálatra használható anyag is nyerhető.
Hiszteroszkópiával (méhtükrözés) a méh belfelszínét ellenőrzik, ami fontos lépés a meddőség kivizsgálásában és kezelésében.
A kóros eltéréseket a nők és férfiak esetében is regisztrálni, és megfelelően gyógykezelni kell (nők petefészek gyulladása, férfiak herevisszér-sérve stb). A meddőség kivizsgálását a gyakorlatban érdemes a férfi vizsgálatával kezdeni, hiszen a női partner kivizsgálása sokkal bonyolultabb eljárásokat igényel.
A férfi kivizsgálása
A férfi partner kivizsgálásában legfontosabb a 3-5 napos szexuális önmegtartóztatás után produkált ondó alapos vizsgálata. Kóros elváltozása esetén 3 hét múlva újabb ondóvizsgálat következhet, majd hormonmeghatározás és a férfi nemi szervek ultrahangos vizsgálata. A peteérés idején végzett közösülés utáni kenet elemzése is igen lényeges lehet, hiszen ily módon mérhető fel, hogy a közösülés után 8-10 órával az ondósejtek milyen eséllyel maradnak életben a méhnyákváladékban.
Előző oldal | 3/1 | Következő oldal
Kapcsolódó cikkek:
A meddőség és kezelése
A túlsúlyosság meddőséghez vezethet
Ami kiderülhet
A tabletta egészségvédő hatásai
A felfázás rizikói
