Karinthy megmondta. Mi meg elhisszük neki. Meg aztán tudjuk is. Az a bizonyos sokat emlegetett „mást akarás” olyan antagonisztikus ellentéteket szül, amit csak keveseknek és korlátozott időre sikerül áthidalni.

Biztosan elgondolkodott már rajtam kívül más is azon, hogy mit tenne, ha szerelme huzamosabb ideig külföldön tartózkodna. Mihez kezdene a szeretett férfi nélkül, hogyan is „élné túl” távollétét?

Ha boldog párkapcsolatban szeretnénk élni, az egyik alapfeltétel, hogy ne lépjünk bele mindig ugyanabba a csapdába. Ilyen például az állandó veszekedés azon, hogy ki mosogasson, a ruhák a földről kerüljenek be a szennyestartóba, stb. A legidillibb kapcsolatban is elérkezik az idő, amikor lekerül rólunk a rózsaszín szemüveg, s már észrevesszük a párunkban azt is, ami már nem nyeri el úgy a tetszésünket, mint a gyönyörű szemei és a szorító ölelése. Ha nem tudunk túllépni a problémákon, életünk átcsap az állandó idegeskedésbe, vagy nagyon hamar beköszönt a kapcsolat vége.

Az emberben örök és legyőzhetetlen kényszer van, hogy keressen magának egy társat. Lehet, hogy tényleg kettévágott lények vagyunk, mint ahogy a görög mitológia tartotta. Ha ez így van, nincs azon semmi csodálkozni való, hogy folyamatosan másik felünket hajkurásszuk.

Mit hoz a jövő a párkapcsolat számára – teszi fel sok pár a kérdést, s választ a csillagokból vagy esetleg valami régi vágású jósnőtől remél. Ennek megfelelően a jósoltak bekövetkezési valószínűsége elég alacsonyra tehető. Bezzeg az Oxford Egyetem matematikusainak találati aránya 94 százalék körül mozog!

A harmonikus és kiegyensúlyozott párkapcsolat biztos alapot és energiát adhat a mindennapokban, ám utóbbiból túlzottan sokat el is rabolhat. Egy nemrégiben elkészített reprezentatív közvélemény-kutatás közreműködőinek 33 százaléka arról panaszkodott, hogy kapcsolata több erőt vesz el tőle, mint amennyit ad.

Néha a kapcsolatok, gyorsan és drasztikusan véget érnek például egy nagy veszekedéssel (mondjuk hűtlenség vagy más ok miatt) és ilyenkor mindkét fél számára nyilvánvaló, hogy nincs tovább, ennyi volt.

A Föld civilizáltnak mondott fele esetében igen érdekes irányba tolódik el az emberek értékrendje: minden második ember könnyebben intene örökre búcsút aktuális partnerének, mint mobiltelefonjának, vagy az internetnek.

A nagy Ő megtalálása mostantól pofonegyszerű lesz. A kutatók szerint nem az óriási szerelem-érzés a döntő jelentőségű, hanem az életkor és a végzettség számít.

Azt mondják, a pénz nem boldogít. És a szinglilét? Az sem különösen – legalábbis egy német közvélemény-kutatás szerint, amelyből az derül ki, hogy a párkapcsolat az élet legfontosabb dolgai közé tartozik.