Jönnek az ünnepek és próbáljunk egy kicsit magunkba nézni, kicsit lenyugodni és odafigyelni magunkra és másokra is egyaránt.

Ha a karácsony kerül szóba, sokaknak a meghittség és nyugalom helyett a stressz és az időhiány jut eszébe. Számukra az év utolsó két hete maga a megtestesült őrület, hiszen több felé kellene szakadniuk ahhoz, hogy megfeleljenek munkahelyükön, be tudják szerezni a karácsonyi ajándékokat, eleget tegyenek a társadalmi kötelezettségeknek, és a „békés, boldog karácsonyban” csak egy extrém méretű szervezési problémát látnak.

„Mára leteszem a lantot, megyek haza a családomhoz” - mondja az emberek többsége egy zűrös munkanap után. Képzeletünkben általában felötlik egy kerek, boldog családi kör, mely áll az anyából, az apából és a gyerekekből.

A karácsony ténylegesen családi ünnep. Mindenki igyekszik azt a helyet megcélozni ezen az estén, amit otthonának tekint. Aki teheti, útra kel, aki nem, az felemeli a telefonkagylót.

A különféle reklámok, vagy női újságok rovatai zsákszámra szórják az ötleteket arra vonatkozóan, hogyan tehetjük jobbá, gazdagabbá az ünnepet. Mi is ezt kíséreljük meg, de egy kicsit másképp.

A húgy- és ivarrendszer alsó traktusának kórokozók által kiváltott megbetegedései mindkét nemet, férfiakat és nőket egyaránt egyre gyakrabban érintik. Kevesen tudják azonban, hogy egyszerű módszerekkel sokat lehet tenni ezen megbetegedések megelőzésének érdekében.

Végre egyre hosszabbak a nappalok, egyre melegebb szellők fújdogálnak, visszatérnek a télire kevésbé égtájakra költözött madarak, és mintha az egész világ egyre barátságosabb hely lenne. Nincs mese, itt a tavasz.

Tavasszal, mikor megérkeznek az első költöző madarak, hosszabbodnak a nappalok és a napsütésnek már érezhető a kellemes melege, egyre több kényelmesen andalgó párral találkozunk. A szerelem is szárnyait bontogatja, és alighanem az év ezen szakában köttetik a legtöbb új ismeretség, és az első randik száma ugrásszerűen megnő.

Valamit el kell mondanom. Félreléptem. De nem komoly, és nem is jelentett semmit, hiszen csak téged szeretlek.

Ha valakit megkérdezünk: na, de mi történt? miért szakítottatok?, akkor a válasz legtöbbször így kezdődik: a párom... ( s ez a szó tetszés szerint behelyettesíthető: szerelmem, férjem, kedvesem, uram) de sohasem én.