S.O.S. Kisokos

Nyomaszt egy titok, egy igen súlyos és életre szóló titok. Elmondani nem szabad, hiszen akkor minden, amit eddig olyan szépen felépítettem szertefoszlana. Azt nem hagyhatom. De mégis: egy eltitkolt gyerek nagy bűn.

Ez csak onnan jutott eszembe, hogy valamelyik nap a rádióban hallottam egy jegyzetet, aminek ez volt a címe: Anya csak egy van. Na, akkor nekem rögtön az volt a gondolatom, hogy sajnos.

Ismertem egy nőt, akit szerettem. Boldog voltam vele, vagy legalább is azt hittem, az vagyok. Sokáig azt gondoltam, én vagyok az alfa és az omega. Ma már tudom, ez nem így van...

A történetemet csak azért mondom el, mert hiszem, hogy más is érezte már azt, ahogy kicsúszik alóla a talaj és nincs kiút. Tudod, amikor minden egyszerre zuhan a nyakadba és csak csúszol...

Fiatal, szexi, és kacér voltam. Szerettem bulizni, pasizni, flörtölni. Imádtam azt az érzést, amikor az ujjam köré csavartam a férfiakat. Ez lett a vesztem.

Én egy fiatal lány vagyok. Van egy 1 éves kisfiam, akit ma már imádok. De voltak hetek, amikor nem tudtam, mit kezdjek vele. Terhesség utáni depresszióba estem. Hogyan történt?

A történetem szomorú és megbotránkoztató. Évekig titkoltam, hogy ver a férjem. Miért? Mert féltem.

Férjem és én 20 évig voltunk házasok. Középosztálybeli család voltunk. Lakással, két gyerekkel, szép élettel. Aztán a férjem külföldön kapott munkát. Ekkor még azt hittük a külföldi munka életünk nagy lehetősége lesz. Nem az volt...

Én most hatalmas pácban vagyok. Már hetek óta káromlom az istent, szentségelem a sorsom, és mindkét fiút, pedig legbelül tisztában vagyok vele, hogy mindenért egyetlen egy embert okolhatok, és az én magam vagyok.

Először még azt gondoltam magamban, hogy bizonyos esetekben a tizenhárom kevesebb lehet, mint a tíz, és hogy köztünk mégiscsak kevesebb a távolság, mint köztük, hiába, hogy nálam az a plusz három év.