Lefeküdtem az egyik legjobb barátommal. A miértjét ma már tudom, hajtott a kíváncsiság. De ha csak egyszer tettük volna meg, akkor nem lett volna semmi baj.
Mindig sejtettem, hogy jó szerető lehet, hiszen sok nő megfordult az ágyában. Mindig elmesélte, éppen hány vasat tartott tűzben, amin én kajánul csak vigyorogtam. Mindig nagy tisztelettel beszélt a nőkről, sohasem lekezelően, vagy aljasan. Ezt nagyon szerettem benne.
És az élet úgy hozta, hogy én elváltam, és töredelmesen bevallom, nem egy pasit tettem magamévá. Igen, kicsit átvettem a férfias szerepeket, mert csak használtam őket. Nem akartam komoly kapcsolatot, csak élvezni, amit a testem nyújthatott. Aztán egy görbe éjszakán az ölében kötöttem ki. Onnan nem volt már megállás, és fergetegeset szeretkeztünk. Valóban tüzes szerető. Sokáig azt hittem, hogy csak a szája nagy, de kiderült, hogy nem.
Majd egyik éjszakát követte a másik. Néha csak beszélgettünk, meztelenül gyertyafénynél, és persze volt olyan is, amikor szenvedélyesen egymásnak estünk. Mind a ketten tudtuk, hogy ezt nem lenne szabad, mert ebből semmi jó nem sülhet ki. Más életet éltünk, mások voltak az elképzeléseink, és mint párkapcsolatban nem működhettünk volna.
A volt férjem egy brutális vadállat volt, és mindig is féltékeny volt az én lelki barátomra. Sokat veszekedtünk még a házasságunk idején miatta, de akkor soha meg nem fordult a fejembe, hogy egyszer mi majd lefekszünk. De a sors néha igencsak megcsavarja a dolgokat.
Az első pár alkalommal csak vad és tüzes éjszakák voltak, de később már mély érzelmekben gazdag szeretkezések következtek. Minél többet voltunk együtt, annál nehezebb volt annál a megállapodásnál maradni, hogy ez csak a testünk játéka.
Majdnem egy évig titokban voltunk szeretők, amikor ő mondta ki, hogy ez már rég nem arról szól, aminek indult. Ettől mind a ketten megijedtünk, mert nem ezt akartuk. De felvállalni őt nem volt szabad. Nem csak azért nem, mert többször megfenyegette a volt férjem, hogy ha hozzám ér, akkor elvágatja torkát, hanem azért is, mert mások voltak a céljaink és az életutunk.
Egyszerűen nem tehettem meg, bármennyire tökéletes is volt minden. Tudtam, hogy ő csapodár, és előbb-utóbb tovább fog állni. Talán megállíthattam volna, de nem akartam. El kellett őt tolnom magamtól, mert annyira szenvedélyes és intenzív volt a kapcsolatunk, hogy ez felégetett volna. Így is megperzselt rendesen.
De mi tiltott dolgot csináltunk. Én egy megfontolt nő voltam, ő meg egy életimádó kalandor. Soha nem akartam megváltoztatni, de azt is nagyon jól tudtam, hogy ennek jövője nem lehet. Ezért inkább véget vetettem a dolognak szexuálisan, mert az utolsó egy-két hónapban már emésztettek a démonjaim. Így is fájt elengedni őt, de meg kellett tennem. A barátságunk érdekében.
Ma már újra kajánul vigyorgok, amikor a legújabb „szerzeményéről” beszélgetünk. Barátságunk annyiban változott, hogy tudjuk, akár másképp is alakulhatott volna, ha hagyjuk. De ő azóta is csapodár, és én még mindig megfontolt vagyok…
Kapcsolódó cikkek:
Igaz történet arról, aki húsz év után csalta meg a férjét
Igaz történet arról, akit terrorizáltak
Én, a másik felem és egy pasi
Igaz történet a zöld szemű szörnyetegről
Igaz történet arról, aki hű mert maradni
