Hogy is kezdődött?
Úgy, hogy azt mondták, nem illünk össze. Meg úgy, hogy én fittyet hánytam rá.
Egy meglehetősen zűrös családban éltem. Ha jó színben akarom feltüntetni, akkor viccesen azt mondom, hogy olyan hangosak voltunk, mint egy olasz família. Ha nem vagyok vicces kedvemben, akkor inkább úgy fogalmazok, hogy pokolban éltünk. Nem tudom, hogy apám és anyám között volt-e valaha is béke, de hogy én eszmélésem pillanatától nem emlékszem semmi ilyesmire, az biztos.
Szóval én vagyok annak a tipikus esete, aki fejvesztve menekül otthonról, rögtön az első alkalommal, amikor teheti. Ezért első lépésként negyedikes koromban, az érettségi előtt elővettem a felvételi tájékoztatót és bogarászni kezdtem. A fő szempont az volt, hogy a lehető legmesszebb kerüljek a lakhelyemről. Második lépésként pedig hozzámentem az egyetemen megismert első fiúhoz, aki gyökeresen különbözött a szüleimtől.
Maga volt a megtestesült nyugalom és harmónia. Csendes volt, kimért. Illedelmes, és jól nevelt. Nem beszélt csúnyán és sohasem ordibált. Ez az, amire vágyok, nem érdekel, hogy a többiek mit mondanak.
Hát igen, a nyugalommal nem is volt baj. Vagyis nem abban az értelemben. Egy idő után idegesíteni kezdett az a tespedés, amit vele, most már újdonsült férjemmel csináltunk. Mindig csak otthon voltunk, mindig csak kettesben. Semmi társasági élet, semmi kiruccanás, színház, vagy mozi. Semmi. Csak az édes otthon.
Én minden idegszálammal mentem volna, ő meg minden idegszálával kapaszkodott társas magányukba. A kezdeti nyugalom átváltozott a szememben dög unalommá. Nagyon sokat unatkoztam mellette. Semmilyen tekintetben nem elégített ki.
Ennek ellenére én kitartottam, elsősorban azért, mert nem akartam magamnak bevallani, hogy kudarcot vallottam, másodszor meg azért, mert ott volt a két kisfiúnk, akiket mindketten nagyon szerettünk. Ha már nagyon berzenkedett a lelkem, akkor azzal oltogattam elégedetlenségem bozóttüzeit, hogy de hisz béke van, nem bánt, nem hangoskodik, haza adja a fizetését, csak nekünk él, és a maga egyhangú módján szeret mindannyiunkat.
Persze, csak idő kérdése volt, hogy meddig tudom etetni saját magam ezzel a maszlaggal.
Az idő akkor érkezett el, amikor újból munkába álltam. Tíz évig voltam otthon a két gyerekkel. Mindent megcsináltam, amit egy háztartásban meg lehet. Szerintem maximálisan betöltöttem a tökéletes feleség és a tökéletes anya embert próbáló szerepét.
De akkor minden megváltozott és felforrósodott körülöttem. Egy olyan kollektívába kerültem, ahol rengeteg férfi volt. Én, mint nő, szinte kuriózumnak számítottam. A tenyerükön hordoztak, édes kislányuknak tekintettek.
Eleinte csak elégedettséggel sepertem zsebembe a bókokat. Volt több is, többek részéről is. Mást viszont nem akartam, jól estek a laza flörtök, a világért sem akartam tovább menni.
Igaz, hogy elégedetlenkedtem a férjemmel, de zűrt, meg zavart mégsem szerettem volna. Aztán csak megtörtént. Újabb tíz év múlva. Immár három éve.
Negyvenkét éves voltam akkor. Sose gondoltam, hogy velem ilyen megeshet. Szeretője lettem egy háromgyerekes apának.
Azt sem mondhatnám, hogy futó kaland a miénk. Most már három éve, meglehetős rendszerességgel találkozunk a város különféle intim zugaiban. Teljesen bevonultunk egymás életébe, elfoglaltuk a minket megillető felségterületet. Szeretem ezt az embert, boldog vagyok vele. Olyan izgatottan várom még ma is a randevúnkat, mintha az első lenne.
Nem tudom, hogy a férjem tudja-e vagy sem. Ő nem kérdez, én nem válaszolok. Mindenesetre a mi házas életünknek már vége. Öt éve nincs köztünk semmi. Erről sem tárgyalunk. Mindenki elrendezi magában, ahogy tudja.
Nem érzem magam bűnösnek, sőt, úgy gondolom, nagyon jól oldottam meg ezt a konfliktust. A férjem nem hagyom el, kitartok mellette, mert ő gyerekeim apja, és mert egyedül meghalna. De nem mondok le lelkem másik feléről, a szerelmemről sem, mert ő jelenti számomra az életet, az értelmet.
Az vesse rám az első követ, aki ebben a helyzetben másként cselekedne, mint én.
- Intera -
Kapcsolódó cikkek:
Igaz történet arról, akit terrorizáltak
Én, a másik felem és egy pasi
Igaz történet a zöld szemű szörnyetegről
Igaz történet arról, aki hű mert maradni
Igaz történet egy eltitkolt gyerekről
