Ha fiúkról volt szó, akkor sosem éltünk vissza azzal, hogy ikrek vagyunk. Nem gondoltam volna, hogy pont egy fickó miatt fogunk úgy összeveszni, hogy az változást hozzon a kapcsolatunkba.
De sajnos így történt. Andrással igen érdekes volt a viszonyunk. Nem jártunk, de együtt buliztunk, és szeretkeztünk amikor időnk engedte. Nem rendszeresen és nem intenzíven. Mind a ketten sokat dolgoztunk, így nem volt időnk egy „normális” kapcsolatra. Ha valamelyikünknek más kapcsolata is volt, azt tiszteletbe tartottuk és nem firtattuk. Tehát olyan se vele, se nélküle dolog volt ez.
Már öt éve ismertem Andrást, amikor egy nagyon görbe éjszaka után, reggel a húgom azt mondta, hogy lefeküdt Andrással. Ez igen meglepett, mert Betti ismerte Andrást, és sokat jártunk el együtt is szórakozni. Sőt azt is tudta, hogy mi néha összefekszünk. Ezen kiborultam, mert árulásnak véltem. Hiszen az nem zavart, ha András mással is lefekszik, én is megtettem, de hogy az ikertestvéremmel is, azt már nem bírta el a gyomrom.
Felhívtam Andrást és számon kértem rajta az előző éjszaka eseményeit. Persze ő tagadta, hogy szexuális kapcsolata lett volna Bettivel. Azt mondta, hogy kérdezzem csak meg a testvéremet, hogy mi is történt, mert ő semmi olyat nem tett, amit tagadnia kellene. Ezután nem beszéltem Andrással legalább egy évig. A hívásait elutasítottam, a leveleit el se olvastam.
Hittem Bettinek, hiszen ő volt a másik felem. Igaz, mind a hárman el voltunk „ázva” azon az estén, de ő határozottan állította, hogy a fürdőszobában Andrással ő bizony lefeküdt. Igaz, a részletekre nem emlékezett, hiszen csak emlékfoszlányok maradtak arról a mámoros éjszakáról.
Éltük tovább az életünket. Dolgoztunk, buliztunk, pasiztunk. Néha eszembe jutott András, de hamar elhessegettem a gondolatot, hogy felhívjam. De egyszer aztán, amikor egy jól bepiált éjszaka hazafelé mentünk Bettivel, ő elmesélt egy másik történetet arról az estéről. Egy évig hurcolta magával az igazságot. De akkor megvallotta nekem, hogy azon az éjjelen ő nagyon befüvezett, rosszul lett és András csak megfürdette őt. Igaz, látta a húgomat teljesen meztelenül, de nem élt vissza a helyzettel.
De az én butus testvérem ezt nagyon félt elmondani, mert én sosem füveztem, és rá is nagyon haragudtam, ha rágyújtott egy „nevetős cigire”. Főleg, hogy rosszul is lett tőle, így még jobban kiakadtam volna az igazságtól. De így is nagyon beolvastam neki. Aztán persze felhívtam Andrást, és megbeszéltük a dolgot.
És mi a tanulság? Talán csak annyi, hogy néha azok is hibáznak, akikért tűzbe mennénk, de attól még szeretnünk kell őket, mert esendő emberek vagyunk mindannyian.
Kapcsolódó cikkek:
Igaz történet a zöld szemű szörnyetegről
Igaz történet arról, aki hű mert maradni
Igaz történet egy eltitkolt gyerekről
Igaz történet az anyáról, akiből néha jobb lenne kettő
Egy férfi vallomása a gyengeségről
