Igaz történet arról, aki hű mert maradni

Sokat betegeskedtem, miután megszületett kisebbik gyermekem. Többször kerültem kórházba, rengeteg ismeretség szövődött a komor falak között. Nők sorsait, életútját ismertem meg, voltak köztük lányok, asszonyok, anyák, nagymamák. Szerettem velük beszélgetni, sok barátra leltem közöttük, mégis hiányzott a családom. A férjem, a nagylányom és a nála nyolc évvel fiatalabb kisfiam.

Szép nő voltam akkoriban, mára ráncok barázdálják az arcom. Férfiak legyeskedtek körülöttem, de sokszor figyelemre sem méltattam őket. Amikor még húszéves sem voltam, férjhez mentem egy nálam jóval idősebb, de nagyon rendes férfihoz. Sokszor volt részünk nélkülözésben, lemondásban, nehezen születtek meg gyermekeink, akik közül kettőt kellett eltemetnünk.

A férjem sokat dolgozott, fontos pozíciót töltött be. De tudtam, értünk teszi, és hálás voltam neki ezért. Amikor egy decemberi napon kórházba kerültem, még a két kisgyerek ellátása is az ő nyakába szakadt.

Egy idő után feltűnt, hogy egy fiatal orvos mintha kicsit jobban érdeklődne irántam, mint női betegtársaim iránt. Sokat beszélgettünk, az orvos-beteg kapcsolatból hamarosan baráti kapcsolat lett. Később mindketten éreztük, hogy nagyon erős érzelmi kötelék alakult ki köztünk, de tudtuk, vágyainknak gátat kell szabnunk, hiszen mindketten családos emberek voltunk. Önzőség lett volna, ha mindenkin átgázolva csak a saját boldogságunkat tartjuk szem előtt. Pedig feszített belülről a vágy, hogy egymáshoz érjünk, hogy a lelki kapcsolatból testi is legyen.

Mardosott a lelkiismeret, számtalan kérdés cikázott fejemben, elképzeltem a közös jövőt, majd gyermekeim arca villant be, és láttam: hiába a vágy, olyan erős ez a kapocs a férjem és köztem, hogy nem tudom szétrombolni.

Egy este hozzáért a kezemhez, majd elcsattant egy csók. Villámcsapásként ért, egyszerre volt jóleső érzés és ijesztő, hogy mit tettem. A félelem, a kötelességtudat erősebb volt – itt megálltunk. Miután kijöttem a kórházból, a kapcsolat megmaradt, kizárólag baráti alapon. Egyszer ugyan célzott rá, hogy képes lenne értem feladni a házasságát, de akkor már eldöntöttem: megmaradok azon a tiszta és őszinte úton, amelyen elindultam.

Nem sokkal később meghalt autóbalesetben, titkunk is örök nyugalomra helyezve nyugszik a földben.

- vaszedi -

Kapcsolódó cikkek:

Egy férfi vallomása a gyengeségről
Igaz történet arról, hogyan lettem sikeres és erős
Igaz történet egy skizofrén férjről
Igaz történet arról, aki hatalmas pácban van
Igaz történet arról, hogy meg kellett volna halnom rákban, mégis élek