Mindig szerettem a női nemet. Na persze csak úgy, mint egy tipikus férfi. Izgatott a ringó csípőjük, a lágy hangjuk, a bujaságuk. Sok nővel volt dolgom, de csak felszínesen. A lelkük nem érdekelt. Suhanc koromban csak az hajtott, hogy minél több nőt magamévá tegyek. Gyűjtögettem is a skalpokat szépen sorban.
Majd megismerkedtem valakivel, aki szépen lassan behálózott. Engedtem a csábításnak, hiszen csinos és szexi nőről volt szó. A gatyámban lévő férfiasságom hajtott, és a hiúságom. Fiatal volt, és igen érzéki. Büszkén mutogattam az ismerőseimnek. Itt követtem el az első hibát. Ebben az időszakban még tárgyként kezeltem. Később fordult a kocka.
Levett a lábamról, megvettem neki mindent, amit csak kért. Végül már csak azért hajtottam, dolgoztam, hogy az ő egyre nagyobb igényeit kielégítsem anyagilag. Azt hittem, ez a dolgom. Ma már látom, hogy egy becsületes nő nem ilyen.
Tehát éltünk szépen, állítólag boldogan. Én és az egóm az egekben szárnyalt, elbíztam magam. Hiszen hittem benne, és magamban, a kapcsolatunkban.
De az egész csak színjáték volt, neki a pénzem kellett, nem én. Visszakaptam az élettől, amit addig oly sok nővel eljátszottam. De ezért nagy árat fizettem. Kihasznált, hitegetett, padlóra küldött. És én ebbe beleroppantam. Mert a nagy, erős és magabiztos férfiból, egy kis gyáva kukac lett. Hagytam, hogy kihasználjon egy nő. Életemben először nem éreztem magam se férfinak, se embernek.
A férfiúi büszkeségemen csorba esett. De tudják kedves hölgyeim, ma már nem bánom. Ez kellett nekem ahhoz, hogy rájöjjek, hogy egy felszínes barom voltam évekig. Gyenge voltam, mert vagy a saját önzőségem vakított el, amikor csak megdöngettem egy nőt, vagy a hiúságom, amikor egy viperát dédelgettem. Ma már tisztelem a nőket, bár ehhez sok idő, és saját magam megismerése kellett.
Kapcsolódó cikkek:
Igaz történet egy éjszakai pillangóról
Igaz történet, egy anyáról, akit vertek és elege lett
Igaz történet egy skizofrén férjről
Igaz történet egy nőről, aki poklokat járt
Igaz történet arról, aki mindig más férjét akarta
