Először is nem vagyok különleges. Egyszerű, átlagos kislány voltam. Csak épp szüleim nem voltak, de azért tisztességesen felnőttem. Dolgoztam, szerelembe estem, gyereket szültem.
Egyedül neveltem a kislányom, nehéz volt, de még volt munkám, addig rendben eléldegéltünk kettecskén. Emlékszem, amikor a főnököm felmondott nekem, elsötétült előttem minden és leestem a székről. Nem számíthattam senkire, csak magamra. Összeomlottam.
Egy dolgot biztosan megtanultam az életben, azt, hogy pénz nélkül elveszítek mindent. Pánikba estem és napokig csak sírtam. A kislányom nem értette, miért vagyok szomorú állandóan. Egyedül álltam a nagyvilágban, ennyit tudtam.
Majd eltelt egy hónap és lassacskán összeszedtem magam, állásinterjúkra jártam és reménykedtem, imádkoztam. De a siker messziről elkerült, sokáig. Ez meggyötört. Akkor még nem sejtettem milyen nehézségeket gördít elém az élet.
Úgy döntöttem, hogy megkeresem a szüleim. Tudtam, hogy lemondtak rólam, bár soha nem értettem miért. Ki akartam deríteni.
Amikor rátaláltam az édesanyámra, nagyon meglepődtem, mert igen jó anyagi körülmények között élt. Megismerkedtünk, aztán egyre jobban kötődtem hozzá én is és a kislányom is. Nem haragudtam rá, inkább örültem, hogy van végre anyukám. Egy dologról soha nem beszélt, a munkájáról. Ma már tudom miért.
Egyszer azt mondta: „Én tudnék neked munkát ajánlani. Csak ahhoz, bíznod kell bennem.” És én bíztam benne. Bár ne tettem volna.
Nagyon jól kiépített ügyfélköre volt, és csábított a pénz. Elkezdtem neki dolgozni. Először csak egy két csomagot kellett kivinnem a megadott címekre. Aztán ahogy telt-múlt az idő, már nem csak drogfutár voltam. Rálátásom volt a kábítószer beszerzés és szállítás minden szegmensére. És én is fogyasztó lettem, nem csak terjesztő. Egy év leforgása alatt bejártam a fél világot, luxusban éltem a lányommal együtt.
A régi becsületes, kispénzű pénztárosból, egy nagyvilági nő lettem. Ment az üzlet, mindaddig, míg az anyámat el nem kapták. Ő ellenem vallott, és én börtönbe kerültem. A lányomat nála helyezték el. Ez volt a mélypont.
Magamnak kerestem a bajt, és megkaptam a büntetésem érte rendesen. Innen már csak felfelé vezetett az út.
Meghúztam magam a börtönben, és elkezdtem nyelveket tanulni. Semmi más nem érdekelt, csak hogy tanuljak. Amikor szabadultam, három nyelvet beszéltem szinte tökéletesen.
Azonnal találtam munkát, és egy fél év alatt szépen lassan lépegettem fel a vállalati ranglétrán. Senki sem tudta, hogy narkós, börtöntöltelék voltam.
A lányomat visszaszereztem és ma már egy nagy céget irányítok. Az életem révbe ért. De az idevezető út a pokol tégláival volt kikövezve.
Kapcsolódó cikkek:
Igaz történet egy lányról, aki még nem tudott anya lenni
Igaz történet, egy anyáról, akit vertek és elege lett
Igaz történet arról, aki hatalmas pácban van
Igaz történet a lányról és anyjáról
Igaz történet arról, akinek útjában áll egy gyerek
