Iskolai veszedelmek
Ezek a legközismertebb flörtök, hisz nincs ember, aki ne lenne érintett a témában: vagy azért, mert ő maga is részese volt hasonlónak vagy azért, mert hallott már az efféle kalandokról. Minden iskolában vannak szimpi tanárok, és minden sulis fejében ott motoszkál valahol a tanár-szerelem csintalan kis ördöge. Ha másként nem, hát akkor a „mi lenne, ha…?” érzékeket csiklandozó költői kérdésében.
Nos, igen, ilyen ártalmatlan kis dologgal indul az egész. Egy érzéssel vagy fuvallattal, amit sokféleképpen neveztek már el. Ha trendik akarunk lenni, akkor hívjuk rezonanciának vagy a vonzás törvényének, ha a hagyományokhoz ragaszkodunk, nevezzük egyszerűen szimpátiának. Két ember hullámai a ráció számára felfoghatatlan módon egyszer csak összefonódnak, és olyan csodás összhangzást produkálnak, mint a rádió és az éter tökéletesen hullámzó frekvenciái.
Az pedig pech, ha ezek a bizonyos hullámok pont diák és annak tanárja között gerjednek.
Hogy ebből az egymásra gerjedésből aztán lesz-e „valami”, az számos körülményen múlik. A konvenciókhoz és a normákhoz való viszonyon, karaktereken és az azokhoz kapcsolódó nedveken, és még egy nedven, amit az igényesebb és diszkrétebb fogalmazás a „test kémiája” néven szeret emlegetni.
A belénk nevelt erkölcsi normák nem hagynak kétséget a szituáció megítélése felől. „Egy jó házból való úrilány” ugyebár elítéli az ilyen csúf kis liezonokat. De ellenérvek is bőven adódnak: a tilalom áthágásának édes borzongása, az egyszer élünk habzsoló mindent akarása, a végzettel való takarózás, felhasználva az „én mosom kezeimet” felszabadító filozófiáját.
Egy angliai felmérés szerint évente ezerötszáz ilyen jellegű kapcsolat szövődik. Mivel ez a statisztika rontotta a gondosan ápolt látszatot, lépni kellett az ügyben. Példás műgonddal épült fel a kiskapu: csak az azonos iskolában tanuló-tanítók közötti viszony tiltott, a többi diák és tanár a bűn terhe nélkül vétkezhet.
Vétek és vétek között is van azonban különbség. Szintén Angliában történt az az eset, aminek az áldozata egy középiskolai tanár volt. Ő csak egy ártatlan puszit adott a kedvenc tanítványának, de azóta már azt is megbánta, hogy valaha a lányra nézett. Meghurcolt „szexuális bűnöző” vált belőle, akit elbocsátottak az állásából és pellengére állítottak, mint a középkorban a piacon közszemlére tett gyilkosokat. Pedig a „valamitől” még nagyon távol álltak.
A témában vannak egészen szaftos és büntetőjogilag is bonyolult ügyek. Ilyen például a morvaországi eset. Felkerült a világhálóra egy video, amiben egy iskola angoltanárnője szexelt egy koporsókészítővel. Ez kissé morbid. A diák-vonatkozása annyi, hogy egy tanulója instrukciói alapján. Ez kissé pikáns. Ha hozzátesszük, hogy a magát introvertáltnak mondó tanárnő missziós és teológiai tanulmányokat folytatott, akkor ez…
Nos, a pontok helyébe mindenki írja be a saját jelzőjét!
Felszenteltek vétkei
Valamikor, a kereszténység hajnalán a papok ugyanúgy nősültek, mint más földi halandók. De míg a papok továbbra sem változtak, az őket kordában tartó törvények igen. A cölibátust a tridenti zsinat vezette be. „Sokkal odaadóbb híve lehet Krisztusnak az, aki nőtlen, mert hiszen így teljes személyét és lelkét az Úrnak ajánlhatja fel, s egyébiránt az önmegtartóztatás növeli a a papok erkölcsiségét” - hangzott a mondvacsinált ideológia. (Volt ugyan lehetőség nős pap felszentelésére is, de azzal a feltétellel, ha felesége beleegyezik a végleges különválásba. Ez azonban a fából vaskarika tipikus esete.)
Az egyház szent és sérthetetlen hierarchiája azonban furcsa disszonanciákat szült. A pápák szeretőit óvták és védték, a kis papok meg mehettek az úristenhez panaszra, ha esetleg kiderült róluk „bűnös” hajlamuk.
Ráadásul maga az Úr sem volt következetes, mert míg egyeseknek megengedte a szerelmi életet, (reformátusok) másoknak egy jó adag bűntudatot nyomott a nyakába, ha ilyenre vetemedett. (katolikusok)
Ám hiába alkotta a magasztos elme szentséges tilalmait, ha közben a test csak test maradt, és ennek megfelelően funkcionált. A papok, lévén hús-vér emberek, jobb híján előszeretettel alkalmaztak „házvezetőnőket” és „titkárokat”. Egy XVII. századi összeírás arra enged következtetni, hogy a papok 70% tartott szeretőt. Óvatos becslések szerint manapság a római katolikus papok 20-30%-a él viszonylag stabil párkapcsolatban nővel.
Iskolapélda a jezsuita Michaelnek és társának, Louise-nek a története. A tizenhat éves lány a chicagói egyetem filozófia szakára járt, amikor teljesen belehabarodott az akkor harminckét éves tanársegédbe. Öt dollárban fogadott a barátnőjével, hogy megszerzi magának a jóképű papot. A fogadalmat tett követte. S hogy eredménnyel járt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy három gyereket szült kiválasztottjának és harminc évet húzott le mellette. Némi szépséghibája a történetnek az, hogy csak a négy fal között működött az idill, a külvilág felé, a való életben ők nem voltak egy pár, sőt, még Michael halálához sem lehetett köze. A halotti torra és virrasztásra nem volt hivatalos a kis család, hiszen ők nem is léteztek, az egyház szemében legalábbis nem.
Említésre méltó még Michael atya ars poeticája. Ő ugyanúgy újradefiniálta esküjét, mint ahogy tette ezt nagy valószínűséggel sok száz társa. Az új perspektíva újszerű megvilágításba helyezi a dolgokat. E szerint a cölibátus Isten ajándéka, ezért nem erőltethető a papokra. A szüzesség nem más, mint hűség az egyetlenhez (az egyetlen nőhöz) A harmadik tétel olyan veretes, hogy csakis szó szerint idézhető, miként a szentírás szavai: „Egy intenzív orgazmus átélése a lehető legközelebb visz annak a megértéséhez, milyen erős Isten szeretete.” Ezt a keleti filozófiák úgy fogalmazzák meg, hogy az orgazmusban válik tapasztalattá isteni létünk és önvalónk.
Vén kecske-effektus
Manapság már túl vagyunk azon a begyepesedett gyakorlaton, hogy öreg férfi hívjon az ágyába fiatal lányt. Az emancipáció rögös útján eljutottunk odáig, hogy éltesebb hölgyek is megtehetik ugyanezt: fiatalabb fiúkkal frissítik megfáradt vérköreiket.
Hogy ki miért választja a szerelmi gyakorlatozás eme formáját, annak nagyon sok oka lehet. Persze a korosabb oldalról szemlélve a dolgok állását igazán érthető: nyilván vonzóbb, kívánatosabb és sokkal érzékfokozóbb egy friss hús, mint az inas-rágós régi. Hogy azonban egy fiatal test milyen rejtett örömöket tud felfedezni hervadó párjában, az már inkább rejtély. Ezt a gusztustalanul materialista megközelítést persze kikérhetik maguknak azok a párok, akik az ideákra építenek. Ők megvetik a test-központú szerelmet, és annak szellemi, transzcendentális oldalát hangsúlyozzák, mondván, hogy a szerelemnek semmi köze a testhez, mert az magasabb régiókban szárnyal, mint hogy ilyen alantas vonatkozásai legyenek.
Egyébként pedig az öreg test fiatallal való keresztelése nem holmi erotikus fertő, hanem orvosilag javasolt gyógymód. A XVII. század szülte azt az orvost, (H. Boerhaave) aki öregedő páciensei lelkes helyeslésére kitalált egy eléggé kellemes és könnyen megvalósítható fiatalító módszert. Ehhez nem kellett más, mint egy ágy, s benne egy hamvas fiatal test. Az energiabajokkal küzdő páciens csak befeküdt ebbe az ágyba, és legalább egy éjszakára ott is maradt. A betegek másnapra feltöltődtek életerőkkel. A feltöltődött betegek úgy hajtottak fejet a tudós orvos előtt, mint ahogy ő tette a virágokkal. (Az a hír járta, hogy Boerhaave minden alkalommal megemelte a kalapját, ha elhaladt egy bodzabokor mellett, olyan nagyra értékelte a növény gyógyító erejét.)
Napjainkra olyan gyakorivá váltak a különböző korú keresztezések, hogy már meg se kottyan, ha tíz-húsz éves különbségű párokkal találkozunk. Hol van már az idő, amikor cikis volt két évvel fiatalabb fiúval lógni? Szinte természetes színfoltja az utca képének a középkorú öregúr lánya-féle szeretővel az oldalán. Elnőző mosollyal konstatáljuk a tényt: íme, egy sikertörténet, valaki szembeszállt a kapuzárási pánikkal és hősiesen megküzdött vele, egy újabb családalapítással teremtve meg az „előttem az élet” csalfa illúzióját.
És a középkorú hölgyek, akik győzelmi zászlóként mutogatják meghódított fiacska-korú pasijaikat. A zászlóra üvöltő betűkkel ráaranyozzák: „kellek én még valakinek!” Az illúziógyártásban ők is dobogósak.
- Intera -
Kapcsolódó cikkek:
Igaz történet egy tanár-diák szerelemről
A szerelem betegei - elméletek a párválasztásról
Szerelem vagy kaland?
Csók, a szerelem záloga
A szerelem tényleg vak?
