Az emberi élet szerves része, behálózza minden tevékenységünket. Szükséges rossz. (vagy nem is olyan rossz) Ki tudja, honnan ered, talán már az anyatejjel magunkba szívjuk. Hisz a kisgyerek is halálos fájdalmat színlel egy jelentéktelen horzsolásnál, csakhogy anyu pusziját megkaphassa ártalmatlan bibijére. Vagy kitágul, fénylő szemekkel lódítja, hogy megette a vacsoráját, miközben valahol az ágy alatt landolt az utója. A barátnőnkkel találkozva megdicsérjük új ruháját, még akkor is, ha olyan benne, mint egy zsák krumpli. Az állásinterjún is kicsit többet mondunk a valóságosnál vagy csak a jóhiszemű elhallgatás módszerét gyakoroljuk. A randin megjátsszuk az istennőt, és a kegyes csalásért kárpótlásul ráteszünk egy lapáttal párunkat dicsérve, hadd örüljön a drága: „Fantasztikus voltál, édesem.”
Igényeljük a hazugságot, úgy kell nekünk, mit egy falat kenyér. Azt szeretjük hallani, hogy csinos vagy, hogy isteni vacsorát főztél, hogy Te vagy a legjobb édesanya, akkor is, ha időközben elefánttá dagadtunk, odakozmáltuk az ételt, és magatartás zavaros a kölykünk.
Mindenki hazudik, legfeljebb a hazugság fokában és mikéntjében vannak árnyalatnyi eltérések. Jól ismert pszichológiai tény, hogy a nők inkább a másik kedvéért hazudnak, a férfiak inkább saját irhájuk mentésére. Vagy míg a nők jól emlékeznek elszólásaikra, a férfiak gyorsan elfelejtik viselt dolgaikat.
Ahány ház, annyi hazugság
A szakirodalom négyféle hazugságot sorol föl. A kegyes, a jóindulatú, a rosszindulatú és az álnok hazugságot. Valójában sokkal több létezik.
Ott vannak például rögtön az öncsalások bámulatra méltó variánsai. Aztán a másokkal szemben alkalmazott becsapások. A szituáció és az érintett személy számtalan megoldást hoz létre.
Nem csoda, hogy annyi kifejezése létezik. Nagyon is lényeges különbségek társulnak az egyes elnevezésekhez. Egyáltalán nem mindegy, hogy csak füllent, vagy lódít valaki, vagy hogy egy orbitális hazugságspirált gyárt.
Az sem mindegy, miért választjuk a hazugság népszerű eszközét. Azért, mert megvédeni akarunk valakit? Vagy magunkat szeretnénk tisztára mosni? Vagy puszta önvédelemből?
Itt van példának okáért Kati esete. Hosszas magány után megismerkedett egy férfival, aki maga volt a tökély a szemében. Sármos, humoros, okos, előzékeny. Friss élményeit azonnal megosztotta barátnőjével, Judittal. Annak azonban elsötétedett az arca a hallottakra, és szavaival is megerősítette, hogy micsoda hatalmas nagy veszély leselkedik Katira. S egyben azt is, hogy jó kezekbe került. Gondos szívbéli barátnőhöz méltóan felvilágosította Katit, hogy az az alak egy nagy pernahajder, egy javíthatatlan szoknyavadász, aki női szívek összetörésének specialistája és akitől semmi jót nem lehet remélni. Örülhet Kati, hogy még időben megtudta az igazat. S miután kellőképpen elrémisztette Katit, mit is tehetett mást szegény, mint hogy kiadja újdonsült udvarlója útját és egyben keresztet vessen saját kislányos ábrándjaira. Két hét múlva egy vásárló központ parkolójában futottak össze. A férfi oldalán a jót akaró barátnő, Judit díszelgett.
Ez elég ronda, igaz? Ugye besorolhatjuk az álnok hazugságok kategóriájába?
A füllentések leleplezése
Miután köztudott, hogy a férfiak kevéssé olvasnak a metakommunikációs jelekben, és kevéssé is alkalmazzák azokat, az FBI-ügynököknek külön erre szánt kurzusokon tanítják a „mikro-arckifejezések” elemzését. Egy ilyen fejtágítás után gyerekjáték volt leleplezni Bill Clinton reakciót. Eléggé legendássá vált Monica Lewinskyvel folytatott kétes kimenetelű együttlétei miatt. Az esküdtszék előtti kihallgatáson állítólag összeráncolta szemöldökét a másodperc tört részéig, és huszonhat alkalommal érintette meg fülcimpáját. Amit a felületes szemlélő észre sem vesz, az a szakavatottnak maga a corpus delicti.
A nők sokkal jobb helyzetben vannak a füllentések leleplezésében. Olyan kifinomultak az antennáik, hogy könnyűszerrel ráéreznek a turpisságokra.
Minden nő pontosan tudja, hogy gyanús, ha nem néz partnere a szemébe. Ha morzsolgatja arca vagy keze egyes részeit. Ha vékonyabb a hangja a szokásosnál.(Hazugság közben az emberek 70%-nak magasabb lesz a hangja.) Ha megváltozik a tőle megszokott beszéd tempója: vagy túl gyors lesz (ha jó előre kigondolt minden részletet) vagy túl lassú, döcögős(ha nem volt ideje összeszedni mentségeit) Ha jobbkezes lévén bal oldalra tekintget mesélés közben.
Külön figyelmet érdekel a szóhasználat. A férfiak bizonyos esetekben olyanok, mint az óvodások: konokul hallgatnak, ha az óvó néni valamilyen rosszalkodásukat kéri számon. Azt hiszik, amit nem mondanak ki, az nincs is. Feltűnő, ha egyes szám harmadik személyben beszélnek valakiről. Ilyenkor szoktuk ezt hallani:”nem volt szexuális kapcsolatom azzal a nővel.” Hihetőbb lett volna a vallomás, ha így hangzik el:”nem volt szexuális kapcsolatom Évával.”
Aki túl sokat esküdözik, annak biztos, hogy vaj van a füle mögött. Az „őszintén megmondom”, az „esküszök”, az „isten bizony” gyakori felemlegetése nem normális dolog. Ha valaki a „szeretlek” helyett a „becsületszavamra, szeretlek”-kel nyomósít, ott már bajok vannak.
Azzal sem megyünk sokra, aki ígéreteiben notóriusan a „megpróbálom”-at emlegeti. Ebből a kifejezésből fehéren-feketén kiolvasható a „minden bizonnyal nem sikerül” biztos ígérete. Ő mossa kezeit, megmondta előre: csak próbát tesz.
A megfigyelések egyébként nem kisebb kémszervezet, mint az FBI fertályáról származnak. Hamis alibit szolgáltató gyanúsítottak analizálása során találtak rá ezekre az összefüggésekre.
Ha jó az FBI-nak, talán jó lesz nekünk is. De csak akkor, ha le akarunk leplezni valakit. Ha viszont jól esik nekünk aktuális hazugsága, akkor hagyjuk a fenébe most megszerzett összes ismeretünket.
- Intera -
Kapcsolódó cikkek:
Hazudni csúnya dolog!
8 dolog, amit sose mondj el az új pasidnak a múltról
Trükkök, amivel lebuktathatjuk a hazug pasikat
11 titok, melyet a férfiak sosem árulnak el magukról
Színlelt orgazmus
