Egy kísérletben állatokat tartottak úgy, hogy csak egy irányba nézhettek. Az eredményt sejteni lehet: tragikus véget értek. Az etológusok több tucat esetet gyűjtöttek össze arra vonatkozóan, hogy az állatok mennyire félnek az egyedül léttől. A delfinekről mindenki tudja, hogy milyen barátságos, társaságkedvelő lények. A szakirodalom feljegyezte Keiki esetét, aki egy csendes-óceáni palackorrú delfin volt. Amikor elkülönítették társaitól, fogai vacogni, szemei pedig forogni kezdtek.
Az embernek, lévén társas lény, szüksége van valakire, akivel legalább szót válthat vagy legalább egy levegőt szívhat. Franciaországban végeztek egy kísérletet, amelyben megpróbáltak úgy nevelni gyermekeket, hogy nem hallottak emberi szót. Azt akarták megvizsgálni, hogy vajon milyen lesz a személyiségük és milyen nyelven fognak beszélni. Ez nem sikerült nekik. A kísérletben részt vevők nagy többsége meghalt.
Különféle kutatások megállapították, hogy a magányos emberek sokkal gyakrabban betegednek meg és magasabb a halandósági rátájuk. Köztudott, hogy a házasságban élők tovább élnek. Egy kaliforniai egyetemen végeztek kísérletet önkéntesekkel. Megállapították, hogy a fehérvérsejtek működése nagymértékben függ a magányosodás fokától. Máshol meg azt derítették ki, hogy magányos emberek fázósabbak társas kapcsolatokban élő társaiknál. Valószínűleg ezzel összefüggésben jobban kívánják a meleg ételeket és italokat. Az alacsony hőmérséklet és a depresszió közötti korreláció már régóta ismer.
A fenti példák elég riasztóak lehetnek a frissen otthagyottaknak, vagy azoknak, akik jó ideje egyedüllétre rendezkedtek be. Azért nem olyan vészes a helyzet!
Arra, hogy miért betegednek meg könnyebben a magányosak, többféle válasz született. Volt aki roppant gyakorlatiasan közelítette meg a kérdést. Azt állította, hogy egyszerű technikai oka van. Akire ugyanis nem néz rá senki, az nehezebben jut el orvoshoz és nem annyira ellátott étellel, információkkal. Mindent magának kell végeznie, a nehéz csomagok cipelésétől kezdve a különféle kemény házimunkákig.
A magány és az egyedül élés nem szinonimák. Vannak embertársaink, akik egyedül élnek, de kutya bajuk. Olyan egészségesek, mint a makk, meg vannak elégedve magukkal és a világgal. Remekül megszervezik életüket, és semmiben sem szenvednek nagyobb hiányt, mint a nagy átlag. Ismerünk olyan eseteket is, ahol az illető önként vonul ki a társadalomból, és látszólag jól el van önként teremtett, világtól távoli rezidenciájában. Vagyis nem mindenki szenved attól, ha egyedül van.
Egy pszichológus, Karen Horney a szorongásokat vizsgálta. Azt állította, hogy három dologgal lehet az élét elvenni. Egyrészt kapcsolatteremtésekkel, másrészt agresszivitással, harmadrészt pedig a „vállalt magánnyal.” Vagyis ha kialakítod magadban azt a képességet, hogy szükség esetén elfogadod a magányt is, akkor két legyet ütsz egy csapásra: nemcsak megkíméled magad felesleges búslakodásoktól, de még esetleges szorongásaidat is enyhíteni tudod. A pszichológus szerint arról az emberről állítható teljes bizonyossággal, hogy lelkileg egészséges, akiben mind a három szorongás-redukciós lehetőség megvan és működik.
A magánynak van naposabb oldala is. Lehet inspiráló vagy gyógyító is.
Még a leginkább társasági embernek is akadnak pillanatai, amikor elege van mindenből és mindenkiből. Amikor szeretne elvonulni a világ végére, vagy valamilyen módon kivonni magát a forgalomból. Az emberben lakozó individuum előbb-utóbb helyet és kibontakozási lehetőséget követel magának.
Aztán adódnak olyan helyzetek, amikor kifejezetten zavaró egy másik ember közel léte. Ilyen például az alkotás időszaka vagy a gyász ideje. Talán már tapasztaltad is:néha olyan tevékenységekbe fogtál, amiben nem hogy a másik jelenléte volt zavaró, hanem még egy telefonhívás is. Ha pedig ne adj isten, volt már nagy lelki fájdalmad vagy veszteséged, akkor is begubóztál. Még anyukád simogató kezét is leráztad, berohantál a szobádba és magadra csaptad az ajtót, egyértelmű üzenetet küldve a többiek felé: „hagyjatok békén, egyedül akarok maradni!”
S még valami: vannak olyan élethelyzetek, amiket csak egyedül lehet megélni. A két legszélsőségesebb ilyen szituáció a születés és a halál, de vannak köztes nagy pillanatok is. Mert bármilyen banálisan hangzik is, tény: az élet nagy kérdéseit egyedül válaszolja meg az ember.
Ha nagyon magányosan érzed magad, akkor gondolj Horney elméletére. Az egészséged megőrzése miatt meg kell tanulnod a magány vállalását. Használd fel az egyedüllétet, ahelyett, hogy keseregsz felette. Ilyenkor alkalmad nyílik rendezni környezeted és magadat. Kibonthatod kreatív erőidet. Befelé fordulhatsz, a csend és nyugalom partjai felé, amik olyan ritkán adatnak meg az életben, és épp emiatt olyan nagy kincsek. Higgy a költőknek, akik Kosztolányi szerint hirdetik, hogy szép a magány,mert üdítő, mert szent és gondolattermő, sebgyógyító és könnyapasztó egyszerre.
- Intera -
Kapcsolódó cikkek:
A szinglik boldogabbak?
Éld túl a magányos napokat! - Tippek távkapcsolatban élőknek
A nők fogékonyabbak a magányosságra
Mind elmagányosodunk?
A magányosság a fejünkből indul
