Furcsa, hogy azt mondják rám: fehérmájú. Nekem egyetlen egyszer nem volt még orgazmusom, így aztán nem is különösebben élvezem a szexet. De muszáj lefeküdnöm velük, mert ez hozzátartozik az „együttjáráshoz”, és az „összegömbölyödésnek” is ez az ára.

Alig vártam, hogy hazaérkezzen. A varázs még akkor is tartott. Olyan szerelmes estéket töltöttünk el akkoriban, aminek létezéséről addig fogalmam sem volt. Nem tudtam, hogy mitől van ez, hogy mi történt, mi változott, de őszintén szólva nem is nagyon érdekelt.

A tiltott szerelmekben a legizgatóbb közös nevező éppen a tiltás. Ezek a kapcsolatok ettől (is) szépek és vágyfokozóak. Sok fajtájuk van, vegyünk ezekből szemügyre három tipikusat.

Próbáltam elhessegetni a megérzéseimet. A rációra apelláltam: ugyan, hisz ő tanár és meg diák vagyok! Na ne már! Mi a fészkes fenét akarok én? Miért izgat engem ez az ember? Normális vagyok én egyáltalán?

Igen, nagyon sokszor sírtam, olyan voltam, mint egy élő seb, talán depressziós is, a legrosszabb fajtából. Nem tudom, orvoshoz nem mentem, csak vegetáltam, róttam a napokat, örültem, ha egyiken túl vagyok és egyáltalán nem vártam a másikat.

Rájöttél, hogy biztosan megcsalt a párod? Lebukott, vagy más egyéb módon de szinte már biztos vagy benne, hogy hűtlen volt? Nos, ez semmiképp nem az a helyzet, amikor nyugodtan és hideg fejjel tud gondolkozni az ember lánya.

Nekem mindig azt mondták, hogy szép nő vagyok. Hát, szerintem is. Ha belenézek a tükörbe, nagy zöld szemeket látok, meg vastag rózsaszín szájat, meg szőke lobogó hajkoronát.

Ez már olyan perverzitás, amit leírni is alig merek. Mégis, amikor szeretkezünk, úgy érzem, mindkettejüket ölelem, és mindkettejükkel egyesülök abban a bizonyos testen kívüli állapotban, a csúcsok csúcsán.

Fantasztikus teste volt. Komolyan, mint egy görög szobor. Teljesen arányos és tökéletesen feszes. Amikor végigsimítottam a bőrén, az olyan volt, mint a márvány. Csak nem olyan hideg. Inkább forró és édes, mint a világ legfinomabb kapucsínója.

A hazugsággal már csak ilyen hadilábon állunk. Egyrészt hevesen tiltakozunk ellene, mélységesen elítéljük, másrészt vágyunk rá, és nélküle élni sem tudunk.