Fogamzásgátlást alkalmaztak titokban és hivatalból is az adott kor szokásainak és erkölcsi normáinak figyelembe vétele mellett. Ugyanakkor igyekeztek mind a férfi, mind a női oldalról megtalálni a tökéletes megoldást, melyek jó része mai szemmel igen furcsának hatna.
A legkorábbi fogamzásgátló eszköz létezéséről az Észak-Egyiptomból származó, négyezer éves Kahun papirusztekercs tanúskodik. A leírás a hüvely részleges betömését javasolja, vagy egy kaucsukból, mézből, szódából és sóból készült keverékkel, vagy egy krokodilürülékből és aludttejből kevert kenőccsel. Más források viaszból és gránátalma mag őrleményből készült dugókról tesznek említést. Az Ebers papirusz i.e. 1525-ből egy őrölt akácialevél és méz keverékébe mártott géztamponról beszél.
Fogamzásgátlás az Ókorban
Az ókori görögök és rómaiak orvosi témájú emlékiratai olívaolaj alapú tinktúrával átitatott hüvelytamponokat említenek olyan adalékanyagokkal gazdagítva, mint például cédrusgyanta vagy tömjén, máskor timsó, mirtuszolaj, vagy fehér ólom. Zsidó rabbik hüvelybe illeszthető szivacsot javasoltak i.sz. a 3-5. században, amelyet jóval később, 1830 körül fejlesztettek tovább. Az ókori Bizáncban i. sz. 600 körül a méhszáj bekenését ajánlották összehúzó hatású szerrel, de ugyanitt zsíros vagy hűsítő kencéket is alkalmaztak. A férfi nemi szervre ecetes vagy sós vizes lemosást javasoltak.
A fönti módszerek ugyan első pillantásra nevetségesnek tűnhetnek, ugyanakkor mindegyik mögött orvosi tapasztalat és megfigyelés állt és ma már azt is tudjuk, hogy egy részük egész megbízhatóan működött. Például a savas hatású növényi anyagokban, mint az akácia megtalálható a tejsav, amely spermaölő hatással bír, de például a kristályos só, a timsó, vagy az ecet hasonlóképpen spermicid hatású. A gránátalma mag pedig természetes ösztrogént tartalmaz. Marie Stopes, skót biológus 1938-ban bebizonyította, hogy az olívaolaj meglehetősen rontja a spermák mozgásképességét. A kísérletben résztvevő nők közül, akik hüvelyi olivaolaj-kezelést kaptak, senki sem esett teherbe.
A férfiak számára javasolt kondomok már nem bizonyultak ennyire sikeresnek. Több forrás szerint is óvszert először a római korban használtak. Történelmi dokumentumok tanúskodnak arról, hogy a középkorban ezt a fajta fogamzásgátlót birkabélből, kecskehólyagból, alkalmanként halbőrből vagy lenből készítették. A férfi hímtagjára selyemszálakkal erősítették, viszont takarékossági megfontolásból volt, hogy többször is felhasználták ugyanazt.
A XVIII. század nagy hódítója, Giacomo Casanova dicsérő szavakkal illette ennek az „angol felöltőnek” is csúfolt kondomnak az előnyeit, amelyet ő maga is előszeretettel használt főként a vérbaj ellen való védekezés céljából. A különös „kabátka” használata csak 1839 után vált biztonságosabbá, miután Charles Goodyear feltalálta a gumivulkanizálást. 1870-ben kezdődött meg az óvszer tömeggyártása. Akkoriban még két milliméter vastagságúak és szegéllyel ellátottak voltak. 1912-ben Julius Fromm tökéletesítette szegélymentesre. Az I. világháborúban már minden európai katona egyen felszereléséhez hozzátartozott a kondom. A latexet, mint alapanyagot először 1930-ban alkalmazták, ami jelentős mértékben javította a kondom népszerűségét.
Az ötletek kifogyhatatlan tárháza mutatja, hogy akár napjainkban, úgy régen is igyekeztek megoldást találni a nem kívánt terhességek elkerülésére. Mára a fogamzásgátló eszközök választéka igen széles. Minden élethelyzetre, minden életkorra megvan a megfelelő megoldás. Szakszerű segítség mellett minden nő megtalálhatja a számára legideálisabb fogamzásgátló megoldást.
- L.PH. WH. Gynecology.2010-12-02.1751 -
Kapcsolódó cikkek:
Fogamzásgátlás személyre szabottan
Fogamzásgátlás, de hogyan?
A fogamzásgátló tabletta története
50 éves a fogamzásgátló tabletta
