Mindemellett kulturális és vallási hovatartozásuk is erősen befolyásolja a szexuális viselkedést és a családtervezést. E két kényes területet mellett még az állam is beavatkozik szociális és munkaügyi törvényekkel, különös figyelmet szentelve a születésekre, amelyek száma az utóbbi időben számos európai országban vészesen csökkent. A fenti tények közt húzódó ellentmondás a magánéletben is tükröződik és ez egyformán igaz Európa bármely pontján.
Meglehet, a hosszú, sötét télnek tudható be, hogy promiszkuitásban a finnek az elsők Európában, szorosan nyomukban az írekkel. Egy 2007-ben készült felmérés szerint a finnek életük során átlagosan 8,7 szexuális partnerrel létesítenek kapcsolatot, ugyanakkor listavezetők az első szexuális együttlét idejét tekintve is, mely náluk 16,8 éves átlagéletkorra tehető.
Európát tekintve, a skandináv országokban a legmagasabb a születések száma. Már az 1960-as években, amikor az iparban jelentős munkaerőhiány lépett föl, Európa legészakibb területein az esélyegyenlőséget és a női munkaerő alkalmazását hangsúlyozták. Sőt, a szociálpolitika nem a házasság intézményére összpontosított, hanem magára az egyénre. A gyermekellátás és idősgondozás területén óriási előrelépéseket tettek, hiszen ezek a szolgáltatóipari ágazatok főleg női munkaerőt foglalkoztattak. A születések száma nőtt, miközben a házasságkötések fontossága csökkent. Ebből adódóan egyre több gyermek született házasságon kívül, mint törvényes kapcsolatból. A gyermekgondozási juttatások bevezetése révén ezek a szülők szívesebben vállaltak be később második gyermeket is.
Az 1960-as évek Németországában a munkaerőhiányt nem a nők foglalkoztatásának növelésével, hanem külföldi munkaerő behozatalával igyekeztek megoldani. Így a családfenntartó szerepét továbbra is a férfiak birtokolták és még birtokolják ma is. A németek a szexet kevésbé tartják fontosnak és beérik átlagosan 6,4 partnerrel életük során. Ennél már csak a hollandok állnak rosszabbul, akik a világ legklasszabb „pótcselekvéséhez” átlagosan mindössze 5,3 partnert könyvelhetnek el.
Azonban Németországban a fogamzásgátlást különösen fontosnak tartják. Így annak használatát a felek 72%-a előre megbeszéli új partnerével. (A magyarok, a svájciak és a lengyelek hasonlóan nyitottak ezen a téren.) A jövedelemfüggő gyermekgondozási segély bevezetése óta a születések száma újra növekvő tendenciát mutat. A svájciak szexuális szokásaikat tekintve átlagosnak mondhatók. Az egyetlen meglepetést az egyéjszakás kalandra való hajlandóságukkal szerezték, ugyanis ezzel kapcsolatban a megkérdezettek 64%-a nyilatkozta, hogy bonyolódott már ilyen kapcsolatba. Ebben a tekintetben az írekkel együtt vezetik a ranglistát Európában.
Érdekes eltérés Európán belül, hogy a nem törvényes kapcsolatból származó gyermekeket Németországban egyedül álló szülők, míg például Franciaországban élettársi kapcsolatban élő párok nevelik. Ezek a francia párok a házasságban élőkhöz többé-kevésbé hasonló kedvezményeket élveznek, vagyis ez indokolhatja, hogy az országban jelentősen megnövekedett a születések száma. A brit családok esetében más a helyzet. Ők viszonylag kevés állami támogatást kapnak, viszont számukra könnyen elérhetők a gyermekgondozási intézmények, amelyeknek túlnyomó többsége a privát szektorban működik. A szigetországban ez a gyermekvállalási kedvet nyilvánvalóan növeli.
Dél-Európában a szexualitást és a család intézményének viszonyát még mindig erősen befolyásolják a katolikus erkölcsi elvek. Ez a vidéki lakosság körében különösen jellemző. Olaszországban a fiatalok többsége körülbelül harminc éves koráig, vagyis amíg családot nem alapít, a szülői házban él. Itt a fiatalok nagy része elég későn, átlagosan 19,2 éves korában létesíti első szexuális kapcsolatát. Ezzel az értékkel Európában ők a sereghajtók. Az olaszoknál a fogamzásgátlás módja szinte kizárólag a kondomhasználatra korlátozódik. A nők csupán 13%-a szed valamilyen fogamzásgátló tablettát és szinte minden gyermek törvényes kapcsolatból születik.
A hajdani szovjet blokk országaiban a nők általában korán szültek. A vasfüggöny lehullásával az állami szociális védőháló is szétfoszlott. Ennek kapcsán megszűnt egy sor a házasságban élőknek és a gyermekgondozó intézményeknek juttatott támogatás. A csökkentések következtében, valamint tartva attól, hogy a nők elveszíthetik munkahelyüket a 90-es években már egyre kevesebb gyermeket vállaltak a párok. A volt szocialista országok szexuális viselkedésével kapcsolatban még egy érdekes vonás figyelhető meg. A magyarok 78, a csehek 76, míg a lengyelek 65%-a vallja azt, hogy aki mesteri módon ért a csábításhoz, az a szexben is sikerre számíthat. Ezzel a véleményükkel magasan fölülmúlják az európai 47%-os átlagot. Belgiumban csak 31%, míg Hollandiában a megkérdezettek mindössze 29%-a tartja fontosnak ezt a kérdést a szexszel kapcsolatban.
Észak- és Közép-Európában a partnerkapcsolatokban – függetlenül attól, hogy milyen a házassággal kapcsolatos felfogása a feleknek – egy új modell megjelenése figyelhető meg. Ez az úgynevezett „patchwork” családmodell. A „folt hátán folt”, vagyis a színben és mintázatban eltérő egyedek egymás mellett jól megférnek. Ha egy párkapcsolatnak vége szakad, a szülők külön-külön is új kapcsolatokat létesíthetnek. Az új családjukban pedig mindkét fél gyermeke(i) mellé gyakran egy közös gyermek is születik. Mindemellett az a tendencia is megfigyelhető egész Európában, hogy a párok első gyermekük születését inkább későbbi időpontra tervezik és sajnos csak kevés nemzetnek sikerül megvalósítania az egy nőre eső 1,7 gyermek felvállalását. Ugyanis ez az átlagérték lenne szükséges ahhoz, hogy egy ország lakosságának száma ne csökkenjen tovább, hanem állandó maradjon.
Forrás: Bayer Healthcare – 2007-es felmérés, Ipsos
L.PH.WH.Gynecology.2010-10-21.1661
Kapcsolódó cikkek:
Fogamzásgátlás, de hogyan?
Fogamzásgátlás elődeinknél
Fogamzásgátlás személyre szabottan
Tinédzser szerelem az internet korában
A kis tabletta, amely megváltoztatta a világot
